Egy olimpiai küzdelem, ahol már az éremszerzés a tét, minden magyar ember érdeklődésére számot tarthat, a szombat délutáni ökölvívó-negyeddöntő Hámori Luca és algériai ellenfele között viszont kiemelten foglalkoztat mindannyiunkat. A szurkoláson túl egyéb motivációk és érzelmek jelentek meg a meccs kapcsán. Ha azt mondom: a nők 66 kilogrammos kategóriájában zajlik a küzdelem, máris felizzanak az indulatok a szóhasználat miatt.
Az olimpia hírzuhatagában maga a sportesemény ennyi lenne: a párizsi olimpia ökölvívótornáján a nők 66 kilós mezőnyében az olasz versenyző, Angela Carini 46 másodperc után feladta a meccset, miután ellenfele, az algériai Imane Khelif többször is nagy erővel megütötte. A következő fordulóban az algériai ellenfele a magyar Hámori Luca lesz.
A mérkőzés azonban már évekkel korábban elkezdődött, csak akkor még nem érte el az ingerküszöbünket.
Imane Khelifet az édesapja féltette gyerekkorában
Ha nagyon visszamegyünk az időben, egészen Imane Khelif gyerekkoráig, egy szorgalmas és elszánt gyermek történetébe csöppenünk, akit az apja féltett, mert a boksz nem kislányoknak való. Telt, múlt az idő, még mindig ingerküszöb alatt... Az emberek nagy többsége akkor kapta fel a fejét az Imane Khelif név hallatán, és adott hangot intenzív érzéseinek, amikor a 2024-es párizsi olimpián az olasz Angela Carini igazságtalanságot kiáltott, és sírva fakadt a ring közepén az algériai ökölvívó elleni mérkőzés elvesztése után. A reakcióidő döbbenetes volt: talán nem túlzás azt állítani, hogy 2 napon belül kivétel nélkül mindenki véleményt formált valamilyen nyilvános felületen. Két nap ide vagy oda, a reakcióidő valójában hihetetlenül lassú volt.
Imane Khelif ugyanis már 51 mérkőzést megvívott eddig boxkarrierje során.
Imane Khelif felkerül az ökölvívók világtérképére
A 2018-as és 2019-es világbajnokságon az első, a 2021-es tokiói olimpián a második meccsén szenvedett vereséget, és zárt az érmes pozícióknál hátrébb. Úgy tűnik, ha nem jut el 2022-ben a vb-döntőig, és azóta is komolyabb eredmény nélkül, vereségeket begyűjtve sportolna, akkor senkit nem érdekelne, hogy milyen biológiai paraméterekkel esik ki még az elődöntő előtt.
De 2022-ben már döntős volt a vb-n, és bár ott kikapott, gendervizsgálaton esett át, amely után Kovács „Kokó” István, aki akkor a Nemzetközi Bokszszövetség (AIBA, jelenleg IBA) főtitkára volt, jelezte a NOB illetékesei felé írásban a vizsgálatok eredményét. Hogy azóta sem kapott választ, az a bokszszövetség és a NOB között elmérgesedő viszonyt (a szövetség felfüggesztése és a sportág olimpiáról való kizárásának lehetősége) ismerve nem meglepő.
Mielőtt azonban erre kitérnék, érdemes visszakanyarodni oda, hogy 2 napon belül a 10 millió szakértő országa lettünk. A megszólalók között voltak igazi, szakmailag releváns szakértők is.
Mindenki megszólal Imane Khelif kapcsán
Falus András Széchenyi-díjas immunológus-génkutató például ezt nyilatkozta: „Ez olyan tulajdonképpen, mint egy dopping, csak ő nem kívülről, az edzője ravaszkodása révén kapja a férfiasító vagy a pillanatnyi teljesítményt valamilyen módon roboráló készítményt, hanem
ő maga termeli. Versenyszerűen ez kimeríti a biológiai dopping fogalmát.”
Elképzelhető, hogy nem a szóhasználat szerencsétlen („ő maga termeli”), hanem a meggyőződés, ami mögötte van.
A professzornál pontosabban fogalmazott az X-en Imane Khelif 2022-es legyőzője, Amy Broadhurst, aki a hozzá érkező rengeteg sms-re reagálva azt írta: szerinte
nem csinált semmi olyasmit az algériai, ami csalás lenne, ő így született,
és ezt nem tudja befolyásolni.
Imane Khelif és az a bizonyos 6 szó
És ha már a reakcióknál tartunk, hosszú lenne felsorolni, kik hogyan fejtették ki álláspontjukat az ügyben. Kásás Tamás posztja volt talán a leghatásosabb, hiszen nagyon tömören foglalta össze, mit gondol: Az Olimpiák történetének eddigi legsötétebb pillanata. (A képen pedig a síró olasz és a győzelmének tisztelegve jelet adó algériai bokszoló.)
Ez azért is érdekes reakció, mert az olimpiák történetében rengeteg nagyobb horderejű, tragikusabb kimenetelű esemény is lezajlott. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó édesapja, Kásás Zoltán például 1972. szeptember 5-én, újdonsült olimpiai ezüstérmesként épp Münchenben tartózkodott, amikor a 17 áldozatot követelő terrorakció miatt egy napra felfüggesztették az olimpiát. Én biztos, hogy egy családi érintettséggel bíró történetet mindennél előrébb sorolnék, de itt talán objektíve is így kéne, hogy legyen.
A hatszavas közlés persze azért is lehet problémás, mert az örkényi egyenletnél megtanultuk középiskolában: az írói közlés minimumával szemben a képzelet maximuma áll az olvasó részéről. És az olvasók képzelete az elmúlt napokban nem ismert határokat. A világ már régen is ijesztően bonyolultnak és kiismerhetetlennek tűnt, ezért a mindenkori ember megpróbálta leegyszerűsíteni, amit érzékelt és tapasztalt, és a világ a 21. századra csak még bonyolultabbnak látszik, egyre több átmeneti, szabályok alá nem betuszkolható jelenségbe ütközünk. Minden ilyesfajta párviadalt önmagán túlmutató jelentéssel vagyunk képesek felruházni, és
beleolvassuk világképünket, hitünket, félelmeinket, amelyekkel kapcsolatban meg vagyunk győződve, hogy a sajátunk.
Gondolatok egy biológustól – az ügy bonyolultságáról
A Gondolatok egy biológustól nevű Facebook-profilban, Tauber Zsófia biológus, orvosbiológiai doktorandusz által írt poszt a helyzet komplexitásának megfelelően Kásás Tamásénál 2100 szóval hosszabban reagált. Tauber Zsófia alaposan körüljárja a biológiai hátteret („hiánypótló munka”, írja egy kommentelő), de a részletezés után még nehezebbnek tartja a szerző, hogy az eset kapcsán felmerülő erkölcsi kérdésekre egyértelmű választ adjunk.
Hiszen az Olimpiai Charta 4. alapelve szerint
a sport gyakorlása alapvető emberi jog.
Minden természetes személyt megillet a sportolás joga a diszkrimináció bármely megnyilvánulási formája nélkül az olimpiai szellemben, amely kölcsönös megértést követel meg a barátság, szolidaritás és tisztességes játék szellemében. A „baj” csak az, hogy Imane Khelifet, Angela Carinit, Hámori Lucát és a többi sportolót is egyformán megilleti ez a jog, a fair play sérülését egyébként a fenti biológusi eszmefuttatás is érzi, belátja. A 6. alapelv mindezt tovább bonyolítja: Bármely országgal, személlyel, fajjal, vallással, politikával, nemmel kapcsolatba hozható vagy bármely egyéb megjelenési formában megjelenő diszkrimináció összeférhetetlen az Olimpiai Mozgalommal. Ugye nem kell magyarázni, hogy miért megoldhatatlan jelenleg a helyzet, főleg így verseny közben, amire Kovács István is felhívta a figyelmet.
Mit hoz majd magával az Imane Khelif körül gyűrűző botrány?
Jelen állás szerint van féltenivalónk bőven. Van, aki a nőket és a női esélyegyenlőséget félti, van, aki a női ökölvívás jövőjét látja sötéten, és még sorolhatnánk, ki miért aggódik. Bár elég bátran nyilatkozott, a magyarok nyilván Hámori Lucát féltik a legjobban, akinek nemcsak az ellenfelével, hanem az őt körülvevő botrány mindenkit elérő hatásaival is meg kell küzdenie a párizsi olimpia negyeddöntőjében.
A reakciókat látva a párbeszédre való képesség, a higgadt, józan belátás, a körültekintő elfogadás is vereséget szenvedett pár nap leforgása alatt.
Ugyanakkor lehet egy győztese is az ügynek. Félő, hogy a negatív reklám is reklám szellemében épp ez a nyilvánvalóan extra nézettséget és bevételt generáló botrány tartja majd képernyőn és az olimpia műsorán az ökölvívást (ez a fejlemény önmagában nem lenne baj), anélkül hogy bármilyen előrelépés is történne a szövetségen belüli, a szövetség és a NOB közötti, de akár jóval szélesebb társadalmi körökben megmutatkozó problémák megoldásában.
