A kommunista szuperhatalmat 1964 és 1982 között irányító Brezsnyev maga is színes egyéniség volt, imádta a kitüntetéseket, gyűjtötte a nyugati luxusautókat és szenvedélyes vadász hírében állt – lánya, Galina azonban még rajta is túltett nagyzolási hóbortjával és hedonizmusával, melynek – köszönhetően apja hatalmának – semmi sem szabott határt. A „szovjet hercegnő” életét az önzés és az élvezetek hajszolása mellett az apja akaratával szembeni lázadás határozta meg.
A kommunista párt helyett a cirkuszt választotta
Az 1929. április 18-án Szverdlovszkban (ma Jekatyerinburg) született Galina Brezsnyevát gyerekként elvarázsolta a mozi és a színpad világa és hamar úgy döntött, színésznőnek áll, apja – aki a világháború utáni években rohamosan lépdelt felfelé a kommunista párt ranglétráján – azonban hallani sem akart róla, hogy a lány ilyen kétes karriert válasszon magának. Beíratta inkább az egyetem filozófiai szakára, amihez Galinának természetesen egyáltalán nem fűlött a foga, sőt, még a Komszomolba (a kommunista ifjúsági szervezetbe) sem volt hajlandó belépni, inkább hajnalig tartó bulizással, ivászattal (már kamaszként az alkohol rabja lett) és a férfiak hajkurászásával töltötte idejét.
Diplomája kézhez vétele után Galina a külügyminisztériumban kapott levéltárosi állást, miközben apja minden lépését próbálta szemmel tartani, és kapcsolatai révén elsimítani az általa okozott botrányokat, ami nem mindig volt éppen könnyű feladat – a legnagyobb csapást Brezsnyev számára az jelentette, amikor lánya huszonkét évesen férjhez ment egy nála majd két évtizeddel idősebb, kétgyermekes özvegy cirkuszi erőművészhez, Jevgenyij Milajevhez. Galina szó szerint megszökött a cirkusszal, beállt sminkesnek férje társulatához – eredetileg bohóc szeretett volna lenni, de ehhez nem bizonyult elég tehetségesnek –, a párnak egy közös lánya is született, Viktorija.
Idővel a zord atya megbékélt lánya választásával, és cirkuszigazgatóvá nevezte ki Milajevet, a férfi azonban megcsalta Galinát egy fiatalabb artistalánnyal, így tíz év után vége szakadt a házasságnak – az újra eladósorba került Brezsnyev lány nem tétlenkedett sokáig, még ugyanabban az évben hozzáment a világhírű illuzionista, Emil Kió tizenhét éves fiához, Igorhoz. Ezt a hallatlan botrányt Brezsnyev nem nézhette tétlenül, kilenc nap után hivatalosan érvénytelenítette lánya házasságát, majd házi őrizetbe helyeztette őt, mígnem ki nem találta, mihez is kezdjen vele.
Elrendelt házasság és alvilági kapcsolatok
A megoldást a Központi Bizottság titkáraként tevékenykedő, hamarosan pedig főtitkárrá előlépő édesapa abban látta, ha ő maga házasítja meg lányát egy tisztességes, a szocialista erkölcsnek megfelelő úriemberrel – rá is lelt a vőjelöltre a belügyminisztérium egyik fiatal rendőrezredese, Jurij Csurbanov személyében, aki örömmel állt a frigy elé, természetesen nem Galina iránt táplált szerelme, hanem karriervágya ösztökélésére. Az ezredes számítása bejött, hamarosan belügyminiszter-helyettessé nevezték ki, az érdekből köttetett házasság azonban minden volt, csak nem éppen boldog: a pár szinte semennyi időt nem töltött együtt, míg Csurbanov karrierjét építette, neje belevetette magát az élvezetek féktelen habzsolásába.
Galina a legtöbb idejét alkoholmámorban és szeretői társaságában töltötte – legismertebb partnere egy fiatal cigányzenész, Borisz Burjace volt –, pozíciójának köszönhetően szinte bármit büntetlenül megtehetett, a törvények nem vonatkoztak rá, botrányait a szovjet sajtó eltussolta, azonban számos vele kapcsolatos történet keringett közszájon a ’60-as, ’70-es években. Az ekkor már negyvenes éveiben járó „szovjet királylány” a cirkusz mellett legjobban a gyémántokért rajongott, melyekből szép gyűjteményt harácsolt össze magának – az egyik sztori szerint grúziai látogatása alkalmával fejébe vette, hogy megkaparint magának két, a helyi múzeumban őrzött, történelmi ereklyének számító drágakövet, a tervet végül Eduard Sevardnadze grúz pártfőtitkár akadályozta meg, aki felhívta Brezsnyevet, és tudatta vele lánya szándékát. A felháborodott atya megköszönte a tájékoztatást, és azonnal visszarendelte Moszkvába kapzsi csemetéjét.
Az ajándékként kapott vagy mástól eltulajdonított gyémántok gyűjtése mellett Galina az illegális gyémántbizniszbe is belekóstolt említett szeretője segítségével, aki alvilági kapcsolatai révén csempészett ki drágaköveket az országból. Amikor Csurbanov ezredes megtudta, hogy felesége és Burjace között romantikus viszony áll fent, letartóztatta a cigányzenészt, és ugyan gyémántoknak nem lelték nyomát nála, végül értékes bundák ellopásában bűnösnek találták, és tizenöt év börtönre ítélték – ez azonban nem szegte Galina kedvét, szeretője lekapcsolását követően még évekig folytatta a gyémántcsempészetet, rekordmennyiségben juttatva Nyugatra az ékköveket.
Kegyvesztetté vált, és idővel elborult az elméje
Leonyid Brezsnyev 1982 novemberében bekövetkezett halála után azonban új szelek kezdtek fújni a Szovjetunióban – a pártfőtitkár örökébe lévő Jurij Andropov átfogó korrupcióellenes kampányba kezdett, melynek során Csurbanovot korrupció, feleségét pedig gyémántcsempészés vádjával letartóztatták és törvény elé idézték. Néhai apja neve és pozíciója megvédte Galinát, akit a bíróság egyetlen vádpontban sem talált bűnösnek, a következő években azonban belső elszigeteltségben, kiátkozottként kellett élnie – sorsán az sem segített, hogy az 1985-ben hivatalba lépett Mihail Gorbacsov a Brezsnyev-korszak tévedéseinek leplezéseként előszeretettel teregette ki elődje családjának addig homályban maradt viselt dolgait.
A kegyvesztett Galina utolsó éveiben végleg az alkohol rabjává vált, lecsúszott és elszegényedett – 1993-ban negyedszerre is férjhez ment, ezúttal egy huszonkilenc éves férfihoz, idővel azonban végletesen elborult az elméje, utolsó éveit egy Moszkva közeli ideggyógyintézetben töltötte: a Brezsnyev család fekete báránya, a Szovjetunió egykori botrányos „hercegnője” 1998 júniusában, hatvankilenc éves korában távozott a földi világból.
