Mao Ce-Tung élete Kína délkeleti szegletében, Saosanban kezdődött. A későbbi diktátor egyszerű, paraszti családba született, még a császári időszak, Ce-Hszi anyacsászárné uralma idején. Fiatal felnőttként élte át az egyre gyakoribb, a császárság intézménye elleni tüntetéseket, a bokszerek aknamunkáját. 18 évesen, 1911-ben részt vett a polgári forradalom eseményeiben is.
Az 1920-as években, a Szovjetúnióban ismerkedett meg a kommunista tanokkal, melyek igencsak nagy hatást gyakoroltak az ekkoriban segédkönyvtárosként dolgozó fiatal férfi gondolkodásmódjára. Hazája északi felét, Belső-Mandzsúriát ekkor már évek óta megszállás alatt tartották a japánok, míg Kína többi részén a népmozgalmak egyre erősebbé váltak, ahogy kiderült, a polgárosodás nem feltétlenül jelent megoldást a korszak viszonyai között egy ilyen hatalmas kiterjedésű állam esetében. Amikor megalakult a Kínai Kommunista Párt, Mao, szülőföldjét, Hunant képviselve már jelen volt a kongresszuson.
A nagy kormányos
A 12 alapító tag között már ott volt, ezért is nevezték később a nagy kormányosnak, hiszen erőteljesen meghatározta a párt alakulását. Ő volt az, aki felismerte, és szovjet példa alapján a munkásság kezébe adta a hatalmat. Két évvel a párt megalakulása után már a központi bizottság egyik vezetője volt. Mivel Sztálin és a Szovjetúnió ekkoriban még nem a sokkal kisebb politikai hatalmat birtokló kínai kommunistákat, hanem a Kuomintangot támogatta, egy időben nekik is dolgozott, azonban az egyre élesedő politikai viták során szembekerült a miniszterelnökkel, Csang Kaj-Sekkel. Ez a vita számára végzetesnek bizonyult.
A belső leszámolások során Csang Kaj-Sek kiadta a paancsot, Mao otthon űlő – második – feleségét, Jang Kaj-Hujt fogságba ejtette, majd vele statuált példát. Felnégyeltette, maradványait közszemlére tette. Hasonlóképp vesztette életét Mao húga is.
Milliókat áldozott fel hatalma biztosításáért Mao Ce-tung
A Mao nevéhez fűződő események közül minden bizonnyal a hosszú menetelését tekintik a legfontosabbnak – erre még napjainkban is sok kínai gondol nosztalgiával annak ellenére, hogy az egy év alatt megtett közel 10 ezer kilométeres út során katonáinak 80 százaléka odaveszett. A tragikus véget érő út azonban megszilárdította párton belüli hatalmát, hiszen a prominens személyek nagy része is odaveszett. A hosszú menetelésre 1934-36 között került sor, Csianghszi és Jenan között.
A kínai Vörös Hadsereg Első Központi Hadserege a Kuomintang elől menekült, és ugyan csak 13 ezer katona maradt a végére életben, ez a kommunista párt fennmaradását jelentette. A menetelés közben kikényszerített pártkongresszuson ugyan még nem választották elnökké, azonban politikai hatalma a menet végére megszilárdult.
Többek között ezek a leszámolások vezettek a Kuomintang és a kommunisták közötti teljes szakításhoz, és a belső harcokhoz, melyeket csak Mandzsukuó megalakulása, és az egykori császár, Pu-Ji ideiglenes visszatérése – aki először elnökként, majd császárként uralkodott Észak-Kína felett.
Lányát is elhagyta a diktátor
Érdekesség, hogy ezalatt az idő alatt a diktátor harmadik felesége egy kislánynak adott életet út közben, akit Maoék később sem kerestek. Két brit kutató az 1990-es években talált rá a már igencsak idős asszonyra, aki a diktátor hasonlóképpen elhagyott három gyerekének egyike lehetett.
Mao teljhatalmát végül Japán második világháborús veresége, Mandzsukuó megszűnése, majd további belső harcokat követően Csang Kaj-Sek Taiwanra menekülése hozta meg 1949-ben. Ekkoriban a diktátor még csak a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának vezetője volt, egészen
1954-ig kellett arra várnia, hogy az új alkotmány elfogadását követően államfővé válasszák meg.
A Nagy Ugrás idején milliók haltak éhen
Az elnökké választott Mao szovjet példa alapján bevezette a kollektív gazdálkodást. A Szovjetunióból importált gyárakra és technológiára alapozva felgyorsította az iparosítást, ezekért mezőgazdasági termékekkel fizetett, miközben az országban hatalmas éhínség pusztított az élelmiszer központi elvonása miatt. Nemigen tehetett volna mást, Sztálin ugyanis fiát túszként tartotta fogva ekkoriban.
A Nagy Ugrás következtében 45 millióan haltak meg. Mao diktatúrája idején egyes statisztikai adatok szerint 70 milliónyian hunytak el a polgárháborúnak, az éhínségnek és a kulturális forradalomnak nevezett leszámolásoknak követően, mellyel belső ellenzékét számolta fel.
Nem adatott meg neki hosszú idő teljhatalma kihasználására, hamarosan Parkinson-kórral diagnosztizálták, és a Négyek Bandája szinte azonnal elkezdett szervezkedni halála esetére. Mao öt évig élt együtt a rettegett betegséggel, igaz, 1971-et követően olyannyira erőteljes tünetei voltak, hogy nyilvános megjelenéseket már alig vállalt. Mindeközben negyedik feleségét, Csiang-Csiangot igyekezett felkészíteni arra, hogy leszámoljon a helyére pályázókkal. 1976-ban már kórházban kezelték a véreskezű diktátort, aki itt hunyt el, sokkal békésebb körülmények között, mint azok a milliók, akik miatta veszítették életüket.
Ha érdekel, miként éltek a rettegett diktátorok asszonya, ezt a cikkünket ajánljuk neked.
