Stubby pontosan olyan kutya volt, mint a többi, ráadásul még csak jó sors sem jutott neki. Minduntalan kóborolt az utcákon, amikor is 1917-ben egy katonai kiképzésre tévedt Connecticutban. Robert Conroy tizedes annyira megkedvelte, hogy nevet is adott neki: a rövid farka miatt Stubbynak (magyar jelentése: csonka) kezdte szólítani.
Hajón csempészték a háborúba
Az amerikai egység az első világháború okán 1917 októberében indult Franciaországba, ahová már Stubby is titokban a csapattal tartott. A barátságos, ismeretlen fajtájú, tigriscsíkos bundájú, keverék négylábút Conroy tizedes csempészte fel az Európába tartó hajóra. Az utazás alatt a 102. gyalogság nem hivatalos kabalájává vált kutya a jobb mancsát az arca elé emelve még tisztelegni is megtanult, partot érve már így is üdvözölte Conroy parancsnokát.
Sok életet mentett meg a bátor kutya
Stubby azonban a kedves kis ebből a csaták meghatározó szereplője lett, többek között azzal, hogy gáztámadásokat segített megakadályozni. Abban a pillanatban ugyanis, amikor felismerte a gáz szagát, ugatva rohant a lövészárkon át, hogy figyelmeztesse harcoló embertársait a veszélyre. Stubby harctéri képességei azonban még a gázérzékelésen is túlmutattak: 18 hónapos szolgálata alatt 17 ütközetben – köztük a marne-i és a chateau-thierry-i csatában – vett részt, és ugatásával riasztotta a segítőket a földön fekvő sebesültekhez is.
Ez volt a legnagyobb hőstette
Stubby legnagyobb hőstette során egy német kémet is elkapott a frontvonalon. Az eset egy éjszakai őrjárat során történt, amikor a kutya gyanús mozgásra figyelt fel a lövészárkok közelében.
Kifinomult hallásának és kitűnő szaglásának köszönhetően észrevette, hogy egy idegen próbál átkúszni az amerikai állások felé.
Stubbynak sem kellett több, azonnal akcióba lendült: morgással és ugatással figyelmeztette az amerikai katonákat a behatolóra, majd habozás nélkül nekirontott a kémnek. Noha a lefülelt férfi megpróbált elfutni, Stubby a nadrágjába harapott, és annak ülepénél fogva addig tartotta, amíg oda nem ért a segítség.
A németnek esélye sem volt kiszabadulni a bátor eb szorításából, így az egység katonái könnyedén elfoghatták és őrizetbe vehették.
Többször is megsebesült
Stubby túlélt egy mustárgáz okozta sebesülést, de felépült abból a mellkasát és egyik mellső lábát ért, gránátrepesz által okozott sérülésből is, amelyet 1918 áprilisában, az egységüket megtámadó németek által megszállt francia Seicheprey közelében szerzett. Kórházi kezelése során terápiás kutyaként dolgozott: ő felelt a gyógyuló katonák jókedvéért. Később azonban visszatért a csatatérre, és folytatta, amit elkezdett. Chateau-Thierry város asszonyai annyira szerették és tisztelték, hogy bátorságáért a szövetségesek zászlóival hímzett takarót varrtak, és érmeket készítettek Stubby számára.
Élete a háború után
A háború után sem feledték a hős kutyát: az amerikai légió összes felvonulásán részt vett, mi több, ezeken ő vezette az amerikai csapatokat, sőt három amerikai elnökkel – Woodrow Wilsonnal, Warren G. Hardinggal és Calvin Coolidge-dzsel – is találkozott. Hősiességéért megannyi éremmel és elismeréssel jutalmazták, bátorságáért és hűségéért azonban még a francia kormánytól is kapott kitüntetést.
Élete hátralévő részét Conroyjal töltötte: míg gazdája a washingtoni georgetowni egyetem jogi szakát végezte, a kutya az iskola kabalájává is vált.
Az időközben őrmesterré előléptetett eb 1926. március 16-án, 10 éves korában halt meg: a róla szóló gyászjelentést a The Washington Post is közzétette, sőt a halálhíre a The New York Times-ban három hasáb széles és féloldalnyi hosszú cikkben is megjelent. Stubby maradványait megőrizték, kipreparált teste a Smithsonian Intézetben látható.
Ha szeretnéd megismerni a világ legbefolyásosabb kutyáit is, ajánljuk figyelmedbe e cikkünket is.
