Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A „sziámi ikrek” kifejezést ma már mindannyian ismerjük, azt azonban kevesen tudják, hogy a fogalom egy konkrét testvérpárhoz köthető, akik a 19. században örökre megváltoztatták az orvostudományt. Chang és Eng Bunker élete nem csupán egy anatómiai ritkaság krónikája, hanem az amerikai álom egyik legbizarrabb, ellentmondásokkal teli története. A sors fintora, hogy a testvérek, akiket gyermekként rabszolgaként adtak-vettek és mutogattak a cirkusz porondján, felnőttként maguk is gazdag amerikai ültetvényessé és déli rabszolgatartókká váltak.
Chang és Eng 1811-ben születtek Sziámban, a mai Thaiföldön. A törzsüknél, a mellkasuk alsó részénél egy vastag porcos szalag kötötte össze őket, ám ezen kívül minden szervük önállóan működött. Születésük híre eljutott a sziámi király fülébe is, aki kezdetben baljós jelnek tekintette őket, később azonban megenyhült. A fiúk sorsa akkor pecsételődött meg, amikor egy skót kereskedő, Robert Hunter meglátta bennük a hatalmas üzleti lehetőséget. Pénzt fizetett az anyának, és a király engedélyével 1829-ben Amerikába szállította a testvéreket.
A cirkuszi porondtól a mesés vagyonig
A testvérpár igazi szenzációvá vált. Kezdetben Hunter, majd a korszak legnagyobb showmanje, P. T. Barnum menedzselte őket. Beutazták az Egyesült Államokat és Európát: a közönség elképesztő összegeket fizetett azért, hogy lássa, amint a sziámi ikrek tollaslabdáznak, szaltóznak, vagy éppen súlyokat emelnek.
Bár a menedzsereik kizsákmányolták őket, és lényegében emberi látványosságként, élő „szörnyetegként” kezelték a fiúkat, Chang és Eng rendkívül intelligensnek bizonyultak. Amint betöltötték a 21. életévüket, átvették saját pénzügyeik irányítását, és függetlenedtek.
A turnékból hatalmas vagyont halmoztak fel, és az 1830-as évek végén úgy döntöttek, hogy elég volt a vándoréletből: megállapodnak. Észak-Karolinában vásároltak földet, felvették a Bunker vezetéknevet, és megkapták az amerikai állampolgárságot is.
Rabszolgákból rabszolgatartók
Bár ők maguk is kizsákmányolt, kiszolgáltatott helyzetből indultak, az amerikai Délen gyorsan alkalmazkodtak a helyi társadalmi berendezkedéshez. Gazdag ültetvényesek lettek, és a földjeik megművelésére afrikai rabszolgákat vásároltak. A korabeli feljegyzések szerint Chang és Eng kifejezetten szigorú, sőt olykor kegyetlen rabszolgatartók hírében álltak, akik nem egyszer testi fenyítést is alkalmaztak a birtokukon dolgozókkal szemben. Az amerikai polgárháború idején egyértelműen a Konföderációt, vagyis a rabszolgatartó Délt támogatták, sőt fiaik is a déli hadseregben harcoltak.
Két feleség, 21 gyermek és egy közös halál
Magánéletük legalább annyira meghökkentő volt, mint a gazdasági felemelkedésük. Egy helyi testvérpárt, Adelaide és Sarah Yatest vették feleségül. A házasság óriási botrányt kavart, a közvélemény perverziónak tartotta a frigyet.
A testvérek azonban berendezték az életüket: két külön házat építtettek a birtokon, és szigorú menetrend szerint három napot Chang, három napot pedig Eng feleségénél töltöttek. A különös házasságokból összesen 21 gyermek született, Changnak 10, Engnek 11.
Végül a polgárháború utáni gazdasági összeomlás és Chang alkoholizmusa megkeserítette az utolsó éveiket. 1874 januárjában Chang súlyos tüdőgyulladásban meghalt az ágyukban. Eng arra ébredt, hogy fivére halott. Az orvosokat azonnal riasztották, hogy végezzék el a vészhelyzeti szétválasztó műtétet, de későn érkeztek: Eng alig három órával testvére után, a sokk és a felhalmozódott toxinok miatt szintén életét vesztette.
Chang és Eng Bunker története így maradt fenn a történelemben: a szabadságukat elképesztő áron kivívó csodabogarakként, akik maguk is a rendszer elnyomóivá váltak.
Kapcsolódó cikk: Az 1800-as években különféle testi fogyatékossággal született emberek jelentek meg a cirkusz színpadán szerte a nagyvilágban.
