Világom | Dívány

Világom

Világom cikkek

Gyalázat határok nélkül – nők elleni tömeges erőszak a II. világháborúban

A második világháború idején történt tömeges nemi erőszakot (részben jogosan) elsősorban a szovjet csapatokhoz kötjük. Az újabb kutatások azonban rámutattak, hogy amerikai, kanadai, angol és francia katonák is követtek el megbocsáthatatlan bűncselekményeket. Európa több, náci rabiga alatt sínylődő országában, ahol felszabadítóként várták a szövetségeseket, hamar csalatkozniuk kellett az ott lakóknak.

Tüdőgyulladást kaptak a katonák a legnagyobb orosz divatcézár egyenruháiban

A kényelmes karosszék mélyén egy 28 éves különc kobold figyelt, kissé álmosan, félig lecsukott szemhéja alól, amikor beléptem moszkvai szalonjába. Keveseknek jutott ez osztályrészül, inkább csak a nyugati sajtó kapta őt fel, meg az orosz felső tízezer értelmiségi, a hazai művészeket tudatosan kedvelő-pártoló köre ismerte fel kivételes tehetségét. Bár 1990-ben hivatalosan még Szlava Zajcev volt a leghíresebb szovjet-orosz divattervező, már 1987-ben előlépett egy ifjonc trónkövetelő: Valentyin Abramovics Judaskin.

Ha a munkád a legfontosabb, minden mást elveszíthetsz – Interjú Kun Bernadette kutatóval

Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy függő? Talán a filmekben ábrázolt szerhasználó, aki a társadalom peremén él, az utcán szipuzik, vagy belőve fekszik egy csupasz szobában. Vagy a sztereotip alkoholista, aki remegő kézzel issza a reggeli felest. Esetleg a szerencsejátékos, aki adósságot adósságra halmoz. Persze az is lehet, hogy egy szerettedre gondolsz, fájdalmas tapasztalatokra. De jó eséllyel nem olyasvalaki ugrik be először, aki magas pozícióban van, elismerést és díjakat kap, rendszeresen szerepel a médiában, vagy emberfeletti energiával nemes célokért küzd. Bár felnézünk rájuk, sokan közülük komoly problémákkal küzdenek. Miért olyan ártalmas a munkafüggőség? Mi kell ahhoz, hogy felismerjük, és mit tehetünk, ha magunkon vagy másokon tapasztaljuk? Erről beszélgettünk dr. Kun Bernadette pszichológussal, az ELTE-PPK oktatójával.

Volt, hogy öt kórházzal álltam szerződésben, csak minden harmadik éjszaka aludtam otthon

A munkamánia modern korunk gyakori és nehezen felismerhető viselkedési függősége, mert dolgozni kvázi mindenkinek kell, és sokunkba belénk van kódolva, hogy minél többet, annál jobb… A túlmunka pontosan ezért sokszor az egyéb szerfüggőségek kiindulópontja is. Társadalmilag gyakran elfogadott, sőt többnyire (tévesen) pozitív a megítélése. Gyakran hallhatjuk: „Milyen rendes ember, éjt nappallá téve dolgozik, hogy a családjának jobb legyen!”. De ez csak addig tűnik igaznak, amíg nem a mi hozzátartozónkról van szó, aki elérhetetlen, aki mindig mással beszél, aki „csak még ezt befejezem…”, aki lemarad a közös hétvégéről, mert mindig dolgozik, „hogy nekünk jobb legyen”.