Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Rila-hegység északi lejtőin, mintegy 70 kilométerre Szófiától fekszik a Borovec, Bulgária legrégebbi síközpontja. A második világháborúig Chamkoriaként ismert üdülőváros a 20. század elején a királyi család és fővárosi elit kedvelt pihenőhelye volt. A történelem viharai után azonban egészen más szerepe lett: a szocialista korszakban a bolgár téli sportok központjává vált, amelynek máig legismertebb látványossága a már szinte felismerhetetlen Mousala-síugrósánc.
A hidegháború idején a nagyhatalmak a sport világában is igyekeztek rendszerük fölényét bizonyítani. A Szovjetunió és szövetségesei – köztük Bulgária – hatalmas erőforrásokat fordítottak az utánpótlás-nevelésre és a modern sportinfrastruktúra kiépítésére, hogy nemzetközi sikerekkel mutassák meg az államszocialista modell erejét.
Ehhez Borovec ideális helyszínnek bizonyult.
Korszerű síugrókomplexum épült
A Balkán legmagasabb csúcsa, a Musala-hegy lábánál fekvő üdülőhelyet a hatvanas évektől kezdve átfogó fejlesztések alakították át: nagyszabású szállodák, új sí- és kötélpályák, valamint felvonók épültek. Az létesítmények csúcsa azonban egy korszerű, a Nemzetközi Síszövetség előírásainak megfelelő síugrókomplexum volt.
A pályán európai versenyeket is tartottak
A Mousala-sánc első változata az 1960-as évek végén készült el, a valódi mérföldkő azonban 1973 volt, amikor is átadták a mintegy 70 méteres, brutalista stílusú, vasbeton szerkezetű óriást. A létesítményben volt minden:
A sísánc kialakításánál figyelembe vették az időjárási viszonyokat is, így figyeltek arra, hogy szélvédett helyen építsék fel, műanyag borításának köszönhetően pedig nyári edzéseket és versenyeket is tarthattak rajta.
Ez lett Bulgária legnagyobb síugrócentruma
A már egyébként is különlegesnek számító sáncot a következő években többször is bővítették, sőt, a fő létesítmény körül teljes edzőközpont is kiépült kisebb sáncokkal, amellyel
létre is jött Bulgária legnagyobb síugrócentruma.
A hely annyira népszerű volt, hogy már a hetvenes évek elején rendeztek itt nemzetközi versenyeket, amelyeken keletnémet és szovjet élsportoló állhattak rajthoz. A következő évtizedben több rangos megmérettetésnek – köztük egy Európa Kupa-versenynek – is ez adott otthont, a sánc történetének csúcspontja azonban az 1989-es Universiade volt, amely egyik egyéni számában, március 11-én, a keletnémet Heiko Hunger 93,5 méteres ugrással hivatalos sáncrekordot is felállított.
Életveszélyessé vált a betonóriás
A boroveci síkomplexum helyzete azonban ezután gyökeresen megváltozott: az állami sportfinanszírozás megszűnésével a drága fenntartású létesítményeket nem támogatták tovább.
A Mousala-sáncot így – ugyanúgy, mint sok más hasonló helyet – elhagyták.
Ma a Bulgáriában egykor működő legalább három síugrósánc közül egy sincs használatban. A boroveci betonóriás – a masszív kivitelezésnek köszönhetően – még most is áll, de az állapota folyamatosan romlik.
Borovec sípályái egyébként még mai is működnek, turisták ezreit vonzzák minden télen.
Ha szívesen megismernél még egy különleges helyet, eláruljuk, melyik erdő mélyén bukkanhatsz rá egy titokzatos körhintára.
