Akár az FBI-ról, akár a CIA-ről legyen szó, a toborzási folyamatban előnyt jelent, ha az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházába tartozik valaki – egyszerűbben fogalmazva, ha mormon vallású.
Az amerikai népesség két százalékát adják a mormonok, de még a tengerentúlon is meglehetősen keveset tudnak arról, hogyan élnek. Európában a legtöbben a mormon misszionáriusok révén kerülhetnek kapcsolatba a vallással: ők általában jól öltözött, öltönyös, fiatal férfiak, akik párban invitálnak beszélgetésre. De vajon tényleg több mormon lesz kém, mint amennyi keresztény, vagy éppen ateista?
Az FBI kedveli a mormonokat
J. Edgar Hoover, az FBI egykori legendás vezetője állítólag kifejezetten örült annak, ha mormonokat sikerült felvennie a céghez – úgy tartják, az ügynökség első, Németországban szolgálatot teljesítő kettős ügynöke is ilyen vallású volt a Hoover vezette szervezetnél.
A hetvenes évekig azonban senkinek nem szúrt szemet ez a különleges kapcsolat az egyház hívei és az FBI között.
Pedig ekkor már a CIA-ben is volt mormon ügynök bőven: egyes feljegyzések szerint egy mormon tulajdonban álló PR-ügynökség rutin jelleggel biztosított ekkoriban fedőállást azoknak az egyházfiknak, akik a szervezetnél végzett munkájukat álcázták volna valamilyen ártatlannak tűnő foglalkozással. A nyolcvanas években ugyanakkor nagy port kavart egy mormon ügynök, Richard W. Miller ügye, aki szintén kettős ügynökként dolgozott, ám eközben a szovjeteknek szivárogtatott információkat. (Ugyanebben az időszakban a hadseregnek is volt egy olyan mormon tagja, aki szó szerint ugyanezt tette meg.)
Miller szovjet emigránsokat kellett volna, hogy beszervezzen: így találkozott Szvetlana Ogorodnyikovval. Pechjére a nőnek pedig az volt a dolga, hogy a szovjet titkosszolgálatba toborozzon, meggyőzőképessége pedig némileg fejlettebb volt Millerénél. A férfi és a nő házasságtörő kapcsolatba keveredett, amiért Millert egyháza ki is tagadta,
majd úgy döntöttek, pénzért próbálnak meg információkkal kereskedni.
Bár a mormon férfi azt állította, csak Szvetlanát csak kihasználta, kiderült, hogy férjének, Nyikolajnak titkosított dokumentumokat adott át. Nem csoda, hogy az eset a mormonokra irányította a figyelmet.
Ettől lesz jó kém egy mormon
Három oka van annak, hogy egy mormon kiváló ügynök-alapanyag lehet – még ha Miller esete nem is erre utal. Nagyon jól beszélnek idegen nyelveket – ennek oka a korábban már említett misszionárius-kiküldetésekben keresendő -, relatíve kis biztonsági kockázatot jelentenek, mivel sem nem isznak, sem nem fogyasztanak drogokat, illetve ha elköteleződnek, akkor alázattal szolgálják a célt, amelyet kitűznek számukra.
Pontos számokat nem lehet említeni a mormonok kémek közti előfordulásával kapcsolatosan, ugyanakkor azt a gyakran felmerülő kérdést, miszerint egy mélyen vallásos mormon hogyan teljesíthetne kémként olyan feladatokat, amelyek etikai aggályokat is felvetnek, egyszerűen meg lehet válaszolni. Az egyház engedményeket biztosít azoknak, akik a kormány megbízásából végeznek különböző feladatokat, a szuverén hatalom ártatlan eszközeiként cselekvő embereknek, tehát nem kell Isten előtt felelniük vétkeikért.
Miller esete ezen azért túlmutat: amennyiben valaki elveti a sulykot, annak vállalnia kell tettei következményét a mormon törvények szerint is.
Bizonyítékok nincsenek
Hogy akkor mégis honnan ered az a hiedelem, hogy a mormonok száma meglehetősen magas a kémszervezeteken belül? A hetvenes-nyolcvanas években több olyan cikk született – még az Associated Press is erről írt - , amely alátámasztja a fokozott igényt a mormonokra ezekben a szervezetekben. Az 2017-ben íródott, The FBI and The Religion című könyv is aláhúzza, hogy köztük válogatnak a legszívesebben újoncokat. Tracy Walder egykori ügynök, aki mind az FBI-t, mind a CIA-t szolgálta, később úgy nyilatkozott: közismert poén volt a szervezeten belül, hogy a toborzás során tulajdonképpen mormonokat keresnek, nem mást.
Az adatokat kiadni sosem fogják, így számok nem támaszthatják majd alá ezeket az állításokat, de sokak szerint a külső hasonlóságon - jólöltözött, ápolt emberek mind az ügynökök, mind a mormonok – az azonos értékek is összekötik az egyházat és az FBIt-, valamint a CIA-t.
A misszionáriusként végzett munka minden férfi számára kötelező az egyházban, ezáltal könnyebben értenek meg más kultúrákat – és be is tudnak olvadni az idegen környezetbe.
Nem szeretik a hazugságot, ezáltal megbízható munkaerőként jelennek meg, és ahogy azt már korábban is említettük, nem idegen tőlük az elkötelezett szolgálat sem.
Azért van egy furcsa egybeesés
Bármi is legyen a valóság, azért van egy furcsa egybeesés: a mormon egyháznak saját biztonsági szolgálata is van, amelyet sokáig az a J. Martell Bird vezetett, aki Hoover alatt az FBI ismert mormon tagja volt. Utóda sem akárki lett az egyházban: Richard Bratzing szintén az FBI-tól érkezett, miután azzal vádolták, hogy mormon maffiát működtet az ügynökségen belül, hittársait favorizálva. A szóbeszéd szerint ma, ha egy mormon ügynöknek elég volt az állami kémszerepből, útja ide vezet: egyháza biztonságára felügyel a továbbiakban.
A mormon nők életéről írtunk ebben a cikkben.
