Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már minden pékségben megtaláljuk, sőt, nagyobb élelmiszerláncok boltjaiban fagyasztott változat is kapható, amit otthon megsütve friss péksüteménnyel örvendeztethetjük meg a családot. A bátor időmilliómosok persze megpróbálkozhatnak elkészíteni a croissant-t otthon is, ám ez némi gyakorlatot igényel. Mielőtt azonban valaki azt hinné, hogy recept következik, gyorsan mondom, hogy a franciának hitt pékáru történetéről lesz szó.
Számos legenda övezi a kívül roppanós, belül puha, vajas finomság történetét, egyik izgalmasabb, mint a másik, ám nem mindegyik történetet támasztja alá perdöntő bizonyíték. Az egyik legmeglepőbb croissant-mítosz éppen a szomszédból, Ausztriából származik.
Győzelmet ünnepeltek a croissant-nal
Az egyik legenda szerint a croissant osztrák elődje, a kipferl nem más, mint “forradalmi” étel, ugyanis ezzel ünnepelték meg a bécsiek 1683-ban a törökök felett aratott győzelmüket. A történet szerint egy pék mentette meg a várost, egyszerűen azzal, hogy korán kelt a hajnali műszak miatt, ezért meghallotta, amikor a törökök alagutakon keresztül akarták bevenni a várost.
Amikor ráébredt, mi történik, azonnal riasztott mindenkit, és így menekült meg Bécs.
Ennek örömére készült el a kipferl, a félhold alakú sütemény, amely minden harapásnál arra emlékeztette a város lakóit, hogy milyen furfanggal jártak túl a hatalmas birodalom katonáinak eszén.
Egy másik forrás szerint azonban a kipferl már a 13. század óta a térség egyik kedvenc péksüteménye, és mind sós, mind édes változata ismert. Még egy vers is említi 1227-ben, mint karácsonyi finomságot, amelyet Lipót hercegnek szolgáltak fel.
Ennyit a csodával határos városmentésről.
Persze az osztrák szál igen erős a péksütemény legendáriumában, ugyanis egy másik történet szerint éppen egy osztrák férfi által került Franciaországba a kipferl, ahol croissant-ná nemesült.
Így hódította meg a croissant Párizst
Sokan úgy tudják, hogy a francia croissant Marie Antoinette-hez kötődik: mivel honvágya volt, az ételekben igyekezett megtalálni a lelki békét, és ezért készíttetett kipferlt a francia udvarban. Ám egy francia élelelmiszer-történész, Jim Chevallier szerint, aki egy egész könyvet szentelt a croissant történetének (August Zang és a francia croissant), ezt a teóriát nem támasztja alá semmi. Az viszont tudható, hogy egy osztrák vállalkozó, August Zang, Párizsba költözött, és ott pékséget nyitott 1838-ban a Rue Richelieu 92. szám alatt.
Itt kezdte el árulni a különleges osztrák péksüteményeket, többek között a kipferlt is.
A pékárut egy általa kifejlesztett gőzsütőben készítette, a végeredmény minden esetben fényes felületű péksütemény lett. Noha Zang néhány évvel később eladta a pékséget, visszaköltözött Ausztriába, ahol megvásárolt egy újságot és a bank szférában is megvetette a lábát, a párizsiak nem felejtették el a croissant-t, és többen megpróbálkoztak a készítésével – ki több, ki kevesebb sikerrel, de a 19. század közepére már tucatnyi pékség árulta a puha süteményt. Addigra már annyira népszerű volt, hogy még Charles Dickens is megemlékezett róla, amikor a francia fővárosban járt, és dicsérte a pékárut, amelyet
össze sem lehet hasonlítani az angol kenyerek “komor monotóniájával”.
Ha kíváncsi vagy rá, mitől lesz friss és ropogós a többnapos kenyér is, ebben a cikkben eláruljuk a trükköt.
