Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A különleges szoba egy részét később korhű bútorokkal és a többi között Gustave Eiffelt ábrázoló viaszszobrokkal rendezték be, ám nem látogatható. Csak az ablakokon át lehet belesni a titkos helyiségbe.
Kora egyik leghíresebb mérnöke, Gustave Eiffel 1885 tavaszán mutatta be elképzelését a párizsi világkiállításra tervezett toronyról. A tervet hamar elfogadták – még át is írták a pályázatot, amelyen így tulajdonképpen csak Eiffel tudott nyerni –, és a tiltakozások ellenére 1887 elején meg is kezdődtek a munkálatok. Noha eredetileg csak 20 évre tervezték, és később többször le akarták bontani, egyesek pedig – nem is egyszer! – ócskavasnak is eladták, máig áll. Mindenki ismeri, Párizs egyik jelképévé vált. Azt azonban kevesen tudják, hogy a torony tetején különleges lakást alakított ki tervezője, amelyet saját magának tartott fönn.
Nem Eiffel ötlete volt a torony
A jelenleg 330, megépítésekor 300 méter magas torony (a későbbiekben antennával „toldották meg”) ötlete nem Eiffeltől származik: a cégénél dolgozó két mérnök, Maurice Koechlin és Émile Nouguier vetette föl, hogy méltó központi látványossága lehetne a nagy francia forradalom századik évfordulója alkalmából Párizsban rendezett Világkiállításnak. Az első rajzot Koechlin készítette, magát az építményt így foglalta össze:
„egy hatalmas oszlop, amely négy rácsszerkezetű gerendából áll, amelyek alul egymástól távol állnak, a tetején pedig összefutnak”.
Eiffelnek eleinte nem tetszett különösebben a terv, ám miután Stephen Sauvestre, cége építészeti részlegének vezetője elsősorban díszítőelemekkel kiegészítette a terveket, sikerült megszerezni a kezdeményezéshez Eiffel támogatását. Eredetileg az 1888-as Világkiállításra akarták megépíteni, ezért Barcelona polgármesterét kereste meg, ám ő irreálisnak és túlságosan költségesnek találta. Ezt követően Eiffel óriási kampányba kezdett: hatalmas összegeket költött újságcikkekre, reklámokra, és minden igyekezetével megpróbálta megnyerni az ügynek Édouard Lockroy kereskedelmi minisztert.
Ez olyan jól sikerült, hogy miután prezentálta az elképzelést a francia mérnökök társaságának, Lockroy átírta a pályázat feltételeit, amelyeknek így lényegében csak Eiffel tudott megfelelni.
Belekerült ugyanis, hogy a beadványnak egy négyoldalú, 300 méter magas, a Mars-mezőre szánt torony teveit is tartalmaznia kell.
Tiltakozás és etikai kérdések
A torony építése 1887. január 18-án kezdődött meg, és rohamtempóban haladt: havonta 12 méterrel lett magasabb az építmény. A tervet azonban viták is kísérték: nem sokkal az első csákányvágás után 300 prominens művész – köztük Ifj. Alexandre Dumas, Guy de Maupassant és Charles Gounod – nyílt levélben tiltakozott a torony megépítése ellen. A háromszázak bizottsága – egy alkotó az épület minden méterére – így fogalmazott:
„minden erőnkkel tiltakozunk a bemocskolt francia ízlés nevében ennek a haszontalan és szörnyű Eiffel-toronynak a felépítése ellen”.
A torony építése ennek ellenére folytatódott. Az sem tudta megakasztani, hogy a finanszírozásával kapcsolatban is felmerültek kényes kérdések. Az államtól a projekt 1,5 millió frankot kapott, ám a teljes költségeket 6,5 millióra becsülték. A fennmaradó összeget maga Eiffel fizette ki, ám segítségére volt ebben a francia ipari és kereskedelmi bank, a CIC is. A hitelintézet azonban ekkoriban épp kártérítést követelt Haititől, miután az ország forradalomban vívta ki függetlenségét a francia gyarmatbirodalomtól.
Miközben a CIC a szabadság szimbólumának tartott francia forradalom 100. évfordulójára hitelezte a torony építését, sarcot szedett Haititől a rabszolgatartó francia gyarmatbirodalmat ért károk miatt.
Magának tartotta fönn a legjobb szobákat
Mivel a toronyépítés költségeinek nagy részét maga Eiffel adta, meglehetősen nagy szabadságot kapott bizonyos dolgokban. Amellett, hogy 20 évre megkapta a torony hasznosításából származó bevételeket,
azt is kiköthette: saját lakást akar az épület legfölső szintjén.
Noha a közel 100 négyzetméteren elterülő helyiségek egy részét a felvonó és más technikai berendezések foglalták el, így is elfért egy konyha, egy fürdőszoba, egy vécéfülke és egy nappali. A bútorok nagy részét Jean Lachaise készítette, köztük egy kanapét, három íróasztalt, és egy ebédlőasztalt. Ágyat azonban nem rendelt Eiffel, vagyis minden jel szerint a lakást mindig is irodának, és nem otthonnak tervezte használni.
A leggyakrabban itt kísérletezett: meteorológiai megfigyeléseket végzett, és azt tanulmányozta, hogy hogyan hat a légellenállás a zuhanó tárgyakra. Később laboratóriumot és szélcsatornát épített a torony tövében, amíg a környéken lakók panaszai miatt el nem kellett költöztetnie kísérletei helyszínét.
Edison ajándékkal lepte meg Eiffelt
A kísérleteken kívül arra is használta építményét Eiffel, hogy hírességeket fogadjon a tetején kialakított szobákban. Megfordult itt többek között Sadi-Carnot francia elnök, VII. Eduárd walesi herceg, későbbi brit király, I. György görög és II. Lipót belga uralkodó. Eiffel „arany vendégkönyvébe” Sarah Bernhardt francia színésznő, Paul Gauguin festő, a felfedező Savorgnan de Brazza (ő nyitotta meg Franciaország számára az utat a Kongó völgyében) és Buffalo Bill is írt.
Sőt, több olyan művész is ellátogatott a toronyba, aki korábban tiltakozott a tervek ellen – például Charles Gounod és Ernest Meissonier.
A torony leghíresebb vendége ekkoriban kétségtelenül Thomas Edison volt, aki Eiffel könyvébe írt jókívánságaiban „a mérnöki tudás gigantikus és eredeti példájának” nevezte a tornyot, és elismerése jeleként egy fonográffal ajándékozta meg a mérnököt.
A tornyot eredetileg 1909-ben lebontották volna, ám végül nem így történt. Azóta bizonyos mértékben többször átalakították és felújították. A tetején található szoba Gustave Eiffel 1923-as halála után sokáig üresen állt, majd a második világháború alatt telekommunikációs berendezéseket helyeztek el benne. Nagy részét ma is technikai szerkezetek foglalják el, ám egy kis részét történelmi hűséggel rekonstruáltak, kiegészítve Eiffel és lánya, Claire, Koechlin, Nouguier és Edison viaszszobrával. Kis mérete miatt nem léphetnek be ide a látogatók, ám az ablakokon át megleshetik, hogyan festhetett a helyiség Eiffel életében.
Az Eiffel-torony felépítése hatalmas mérnöki csodának számított – hasonló tettet vitt véghez Londonban Joseph Paxton, aki 1850-ben 190 nap alatt építette föl a kristálypalotát.
