Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amennyire fejlesztő és kedves gyermeki elfoglaltság a pislogó, beszélő, horkoló és testnedveket kiválasztó játékbabákkal a babázás, annyira horrorisztikus látvány volt 1960-as évekbeli csúcstechnológiás készítésük.
Az aprócska gumifejek tucatjai a gyártósoron épp olyan bizarr látványt nyújtanak, mint amilyen groteszk mutatvány, ahogy egy ceruzaszerű eszközzel kézi erővel nyomják helyükre a finom kis játékbabák ragyogó szemecskéit.
Régóta gyártunk játékbabákat
Pedig, ha nem is így készítve, de a játékbabák az emberiség korai szakasza óta társaink a fejlődésben és a játékban. Már az ókori egyiptomiak is készítettek játékbabákat. A többnyire rongyokból és agyagból készült babák mozgatható végtagokkal váltak még élethűbbé, sőt, egyes források szerint már hajuk is volt parókából. Az ókori római és görög kislányok sem maradtak játékbaba nélkül, melyek szintén rongy, kerámia vagy fa alapanyagból készültek. Ritkább esetben akár elefántcsontból. Ezeket azonban áldozati célra is használták az ifjú leányok férjhezmenetele alkalmából.
Magyarországon a 14. századból maradt ránk először ilyen játékszer. A fejlődés a 20. században vált igen látványossá, az 1960-as években már ipari mennyiségben készült például Anglia legnevesebb "babagyárában" e játékszer.
Ha gyermekként nem látjuk a készítés aprólékos, de enyhén bizarr módját, csak a kész terméket kapjuk kezeink közé, számos készséget fejleszt a vele való közös játék, így mindenképp érdemes e videó bemutatása nélkül, babát ajándékozni óvodás korú kisgyermekeinknek.
Ha érdekel, milyen egyéb szórakozási módok álltak az ókori egyiptomi emberek rendelkezésére, olvasd el ezt a korábbi cikkünket is.
