Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Dóri 2012-ben brazil férjével érkezett Belo Horizonte-ba. Akkor szembesült Brazília hazánktól teljesen eltérő sajátosságaival: például a bejárónőtartó társadalom, kritikus közbiztonság, helyi oktatási és egészségügyi rendszer terén, de igaz ez a férfi-női kapcsolatokra, szépségfogalomra, öltözködési viszonyokra is. 5 évébe telt, mire igazán megszerette és saját képére formálta kinti életét – elmeséli hogyan.
„A szépség, a csomagolás nagyon fontos: az, hogy a nő mindig vonzó legyen” – meséli Dóri. Ez társadalmi helyzettől teljesen független. A különbség, hogy egy nő mennyit költhet rá. De hogy költeni fog, és nem keveset, az kódolva van.
A férfi mindig nagyon férfi, a nő pedig nagyon nő.
Amikor vállig érő frizurája volt, Dórira azt mondták, milyen rövid a haja. A brazilok úgy tartják, mi, európai nők, inkább funkcionálisak vagyunk, megjelenésünkben nem követjük a (számunkra fontos) szépségideált.
A középosztályba tartozó anyukák szinte mindegyikénél fontos téma a plasztikai beavatkozások tervezése, a kérdés csak az, ki mit mikor csináltat meg magán, mert ez így nem maradhat. Dóri hozzáteszi: a ruházkodásra is rengeteget költenek.
A jó benyomást ugyanis elsősorban az öltözködés dönti el.
Mivel ezzel Dóri nehezen azonosult, polgárpukkasztóan állt a dologhoz, és előfordult, hogy sikkes környékükön pizsamában ment a közértbe, illetve szülinapi gyerekzsúron megjelent egy közönséges farmerben.
Társasági események
Farmerben zsúron megjelenni azért is volt nagyon bicskanyitogató, mert
a gyerekek születésnapját 9-10 éves korig általában hatalmas zsúrokkal ünneplik, ahol a száz fölötti létszám teljesen átlagos.
A társasági eseményeken a jó megjelenésnek külön hangsúlyos szerepe van, holott a férfiak és a nők kevésbé keverednek a mai napig.
Az esküvő kiemelt társadalmi esemény, így a megfelelő öltözet, luxus és létszám hollywoodi eseménnyé emeli. A nők hosszú estélyi ruhákban jelennek meg, és a felsőbb köröknél a 800-1200 fős létszám sem ritka.
Dóriék szándékosan szűk körűre tervezett menyegzője 220 vendéget számlált.
Amikor Dóri önazonos módon fogta meg a beilleszkedni vágyás kérdését, akkor sajátos keverékét alakította ki az általa helyesnek tartott és követendő magyar és brazil normáknak. Ez pedig új otthonában néha okot adott a csodálkozásra.
Cseléd vagy háztartási segítség?
A bejárónővel szembeni bánásmód kérdésében is inkább saját lelkiismeretének akart megfelelni, mint a helyi normáknak. Dóri így emlékszik vissza: „Amikor megérkeztem, egy ideig az anyósomnál laktunk. Ott láttam, hogy
van egy szakácsnő segítsége, egy takarítónő, egy mosó-vasaló asszony, és ők mind feketék vagy félvérek.
Megérkeznek a házhoz, mondjuk, fél 8-ra, és akkor mennek el, amikor készen vannak, akár este. A reggelit és az ebédet ők szolgálják fel, és délutánra mindig kávézásra, vacsorára felkészítve hagyják már az asztalt. Ezt más jómódú családoknál is tapasztaltam. Azóta hoztak egy törvényt, amivel szabályozták a bejárónők jogait. Most már heti 44 órás munkarend érvényes rájuk is, mint mindenkire. Ez hetekig felháborodást keltő téma volt a családokban: ilyen nincs, a munkát el kell végezni, milyen szörnyű, hogy a bejárónő kb. délután 5-kor már felállhat és elmehet. ”
Dóri megrökönyödve tapasztalta, hogy a rabszolgatartó társadalom átörökített modellje köszönt ezzel vissza.
Ezért saját otthonában heti kétszer, reggel 8 és délután 4 között foglalkoztat egy segítséget, akivel kölcsönös tisztelettel bánnak egymással. Emiatt a magyar nőt néha kritikával illetik, a többi család meglepődik rajta, és nem helyesli, de Dóri így érzi korrektnek. Hozzáállása meghálálja magát, mert aki nála dolgozik, szeret oda járni, sokszor saját kertjéből házi zöldséget, gyümölcsöt is visz ajándékba.
Gyermeknevelés
A 10 hetes gyes után a nők általában visszamennek dolgozni, és a legtöbb gyereket onnantól kezdve nevelőnő neveli. „Neki viszont nincs olyan tekintélye, mint a szülőknek, így a gyerek megtanulja, hogy valakinek dirigálhat, ha a szülő nem tanítja meg neki a jómodort” – részletezi a gyerekneveléssel kapcsolatos furcsaságokat Dóri.
A felső osztály gyerekei úgy nőnek fel, hogy nekik sok mindent szabad, őket sokan kiszolgálják.
Így csinálják végig a horribilis összegekbe kerülő iskolarendszert is. Sokan beleszületnek ezekbe az előjogokba, és érdemeiktől függetlenül ez konzerválódik egész életükön vagy generációkon át.
Társadalmi különbségek
Az állami egészségügy igen rossz állapotban van. Kiépült viszont egy magánorvosi rendszer, ami nagyon jól működik, de ennek borsos árát nyilván meg kell tudni fizetni, ahogy a minőségi oktatásét is, már az óvodától.
A gazdagabbak és szegényebbek közti különbségek szülik aztán azt az agressziót, ami a bűnözést is szítja.
Dórinak nem volt könnyű megszoknia, hogy egy parkban nőként egyedül sétálni nem ajánlatos. Ő még mindig bevállalósabb ezen a téren, mint a helyiek, de persze körültekintő is.
Jó tudni azt is, hogy a brazil ember nehezen mond nemet. Ez sok kellemetlenségre adhat okot, mert megígér valamit, de aztán nem tartja be, vagy végül nem megy el a megbeszélt találkozóra, pedig előtte nem mondott rá nemet. Dóri már rájött, nagyon kell tudni olvasni a sorok között, ezért
ahol érzi, hogy billeghet az igen, ott inkább már szól: nem muszáj igent mondani,
nyugodtan nemmel is válaszolhatsz.
A munkavállalóknak hasznos információ, hogy Brazíliában a főnöknek mindent el kell magyarázni. Meg kell indokolni, hogy mit miért tesz az ember, különben nem nagyon bíznak az elvégzett munka sikerében. Dóri egyébként nemcsak kint oktat magyar és spanyol nyelvet, de online brazil portugál órákat is tart magyaroknak, valamint életvezetési kurzusokat több nyelven. Így állandóan naprakész, tudását több szempont szerint bővíti, a sajátos friss szemlélet, amit innen és onnan ötvöz, mindenhol üdítő.
Dóri, aki ma már választott otthonának tekinti Belo Horizone-t, és akinek több barátja van ott, mint a legtöbb helyinek, így summázza kinti életútja kialakítását: „A legkeményebb kérdés nekem, azt hiszem, az volt,
hogyan illeszkedjek ebbe bele úgy, hogy jól érezzem magam, csináljam az életem, haladjak a saját utamon, a dolgaimmal. Nem szabad feladni azt, ahogy én gondolkozom a világról, de közben meg kell találni itt a közös hangot, őszintén együtt élni azzal, ami van. De azt hiszem, sikerült.”
