Ahogy mondani szokás, egy kislálny sem arról álmodik, hogy örömlányként, mások kitartottjaként élje le az életét. Ám azoknak, akik kilátástalan szegénységbe születnek, de a természet hihetetlen szépséggel áldja meg őket, olykor nem jut más sors, főleg nem a 18. és 19. század fordulóján, Angliában.
Emma Hartnak is hasonló, ám fordulatokban gazdag élete volt. Egy valamit hamar megtanult: szépsége hatalom, és okosan kell használnia, ha nem London egyik nyomornegyedében akarja végezni. Lássuk, hogy sikerült-e boldogságra és gazdagságra váltania bájos mosolyát.
Egyik férfi jött a másik után
Emma Hart 1765-ben született egy walesi falucskában. Kovács édesapja még akkor meghalt, amikor kisbaba volt, így az édesanyja mellett a nagymama nevelte. A család rettenetes szegénységben élt, úgyhogy a lány már 12 évesen munkába állt: Londonban dolgozott szolgálólányként egy orvosnál, és három évvel később, igen, tizenöt éves korában pedig egy fiatal arisztokrata szeretője lett, aki, miután Emma teherbe esett, el is hagyta őt.
Ekkor egy másik férfi, Charles Greville sietett a segítségére. Miután Emma kislánya megszületett, bemutatta őt George Romney festőművésznek, akit azonnal elbűvölt a lány szépsége, és közel hetven portrét készített az akkor még csak tinédzser Emmáról. Ez pedig meghozta a várt hatást: hírnevet és gazdagságot mind a modell, mind a művész számára.
Nelson admirális Nápolyban találkozott először Emmával
Emma ugyanakkor azt remélte, hogy Greville majd elveszi feleségül, és így biztosítva lesz a jövője, ám a férfi csapdába csalta, elküldte nagybátyjához, Sir William Hamiltonhoz Nápolyba. Sir William brit nagykövetként szolgált abban az időben, és ő tájékoztatta Emmát, hogy az unokaöccsének semmi szín alatt nem áll szándékában őt feleségül venni. A 21 éves lány összetört, de hamar kiderült, semmi oka a panaszra, ugyanis Sir William jól bánt vele, Nápolyban olaszul és franciául is tanulhatott, illetve művészeti órákat is vett. A nagykövet végül Londonban elvette őt feleségül, így lett Lady Emma Hamilton, majd négy hónappal később visszatértek Nápolyba.
Amikor Napóleon a várost fenyegette, Emma szívhez szóló levelet írt Nelson admirálisnak, aki nem sokkal korábban nyerte meg a csatát a Níluson a francia uralkodó ellen, hogy siessen Nápoly védelmére. Nelson eleget is tett a kérésnek, és amikor először találkozott a még mindig fiatal lánnyal, azonnal beleszeretett, és az érzés kölcsönös volt, noha mindketten házasságban éltek.
Nelson admirális és Emma kapcsolata akkor bontakozott ki igazán, amikor visszaköltöztek – Sir Williammel egyetemben – Londonba, és itt a lány életet adott Nelsonnal közös gyermekének, Horatiának. Nem sokkal ezután Sir William meghalt, két évvel később, 1805-ben pedig Nelson admirális is távozott az élők sorából, a trafalgari ütközetben lőtték le. Lady Emma Hamilton ezután magára maradt, nem volt semmilyen bevétele. 49 éves korában, Calais-ban, rettentő szegényen halt meg.
Bár a sors egy ideig magasra emelte őt, végül ugyanolyan nyomorultul távozott erről a világról, amilyen körülmények közé született…
Ha arra is kíváncsi vagy, eleink hogyan fejezték ki szerelmüket kedvesüknek, ezt a cikkünket mindenképpen olvasd el.
