Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az első világháborúban egyre több férfi katona dezertált, vagy vesztette életét a harcokban. Ezért az orosz nők úgy érezték, hogy meg kell védeniük a hazájukat, és maguk is fegyvert fogtak, bár ezt nem mindenki fogadta kitörő örömmel.
1917 tavaszára Oroszországban elképesztő pusztítást végzett az első világháború, egyes jelentések szerint több mint hatmillió ember vesztette életét, sebesült meg, vagy került hadifogságba. Ez az óriási veszteség szinte teljesen kimerítette az orosz emberek tartalékait. Az Orosz Birodalmi Kincstár gyakorlatilag csődbe ment. Márciusban II. Miklós cárt lemondásra kényszerítették, de az új orosz forradalmi ideiglenes kormány folytatta a háborút Németország ellen.
A bolsevikok háborúellenes röpiratai, amelyek az orosz katonák körében terjedtek, hamar a német főparancsnokság egyik leghatékonyabb fegyverévé váltak a keleti fronton. A katonák százezrei tették le fegyvereiket, és dezertáltak vagy megadták magukat az ellenségnek. A demoralizált hadsereg újjáélesztésének fő terhe Alekszandr Kerenszkij hadügyminiszterre hárult, ő volt az, aki miatt a nők szerepe az első világháborúban jelentősen megnőtt.
Orosz nők a forradalom élén
A 15 millió férfi katonai behívása munkaerőhiányt okozott, ami szükségessé tette a nők tömeges megjelenését a munkaerőpiacon. Az arányuk a városi iparban közel 45 százalékra nőtt, dolgoztak például a fémmegmunkálásban, gépgyártásban és lőszertermelésben is. Azonban bár a munkájukra szükség volt, a fizetésük csupán a férfiak bérének 35 százalékát érte el.
1917 februárjában Petrográdban nők vezette tüntetések kezdődtek, majd az utcára vonultak március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon is. Nemcsak a nők jogairól és a választójogról szóltak ezek a demonstrációk, hanem egyre többen éheztek.
A februári forradalom után a nők továbbra is élen jártak. A tömeges dezertálás miatt Maria Bochkareva elhatározta, hogy ismét példát kell mutatniuk. Bochkareva már harcoló katona volt, és büszke volt a csatákban szerzett sérüléseire. Miután személyesen fordult II. Miklós cárhoz, 1915-ben engedélyt kapott arra, hogy tartalékosként belépjen a hadseregbe. Azóta a fronton harcolt, ahol megsebesült és kétszer kitüntették. 1917-ben elhatározta, hogy megalapítja saját Női Halálzászlóalját.
„Mivel a férfiak hezitálnak harcolni. A nőknek kell megmutatniuk, hogyan haljanak meg hazájukért és a szabadságért”
– érvelt.
Nem sokkal később engedélyt kapott Kerenszkijtől, hogy létrehozza az első női zászlóaljat. Májusban Petrográdban tömeges toborzási gyűlést tartott a Mariinszkij Színházban. Ezernyolcszáz nő válaszolt a hívásra, és jelentkezett a válogatási folyamatba, amely hamarosan a háromnegyedüket kiszűrte.
A Női Halálzászlóalj
Maria Bochkareva nem kímélte a jelentkezőket a brutális kiképzés során. Az összes női ruházatukat elvették tőlük – kivéve a melltartóikat –, és leborotválták a fejüket. Miután a kemény férfi oktatók megdolgoztatták őket, rosszul illeszkedő katonai egyenruhákat kaptak; sokuknak nem jutott szabványos katonai csizma, és kénytelenek voltak hétköznapi cipőt viselni. Nehéz katonai hátizsákokat vittek, és puskákat cipeltek – az egyetlen engedmény az volt, hogy ezek könnyebbek voltak, mint a férfiaké.
A Női Halálzászlóalj szervezeti felépítése hasonló volt bármelyik férfi egységhez: saját szállító- és orvosi személyzetük volt, valamint jelzőszakaszuk és egy géppuskás egységük, amely négy nő által kezelt fegyverből állt. Még saját felderítő osztaguk is volt kozák lányokból, akik kiváló lovasok hírében álltak. Naponta hat órát gyakorlatoztak, mint a férfi újoncok, és lövészárkokat ástak. A megítélésük azonban elmaradt a férfiakétól, amikor katonai egyenruhában meneteltek, kigúnyolták és megalázták őket.
1917. július 9-én, a mai Fehéroroszország területén található Smorgon közelében, a nők voltak az elsők, akik támadásba lendültek, amikor a férfiak haboztak. Előrenyomultak a német lövészárkok harmadik vonaláig, és még arra is ösztönöztek sok férfi katonát, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Azonban a támadás kudarcba fulladt, miután a férfiak rábukkantak az ellenség által hátrahagyott alkoholkészletekre, és inni kezdtek. A németek ellentámadást indítottak, és visszaszorították az orosz erőket. Ennek ellenére a női katonák jól teljesítették a feladataikat, közel 200 német hadifoglyot is sikerült elfogniuk.
Azonban az orosz hadsereg tovább hanyatlott, amit a lelkes nők jelenléte nem tudott megakadályozni. Sőt, sok férfi katona egyre ellenségesebbé vált velük szemben. Szeptemberre az orosz katonai vezetés már nem látott okot arra, hogy tovább finanszírozza és képezze őket, és elkezdte megvonni a támogatást. A mozgalmat az új bolsevik vezetés szüntette meg, amely elrendelte a női katonai egységek feloszlatását.
Napóleon idejében az oroszok, ahelyett, hogy hagyták volna Moszkvát elfoglalni, inkább felgyújtották a várost. Ismerd meg a történteket az alábbi cikkünkből.
