Bár a világ egyik legelzártabb országa a sajátos kommunista hagyományokra épülő Észak-Korea, azok, akiknek sikerült elmenekülniük, megdöbbentő beszámolóikkal mutatják be, miként élnek ott az emberek.
Bár a hírek napról napra beszámolnak a Kim-dinasztia által vezetett Észak-Koreáról, az átlagemberek mindennapi életéről keveset tudunk. Az újságírók egy részét ugyan szervezett körülmények között, a számukra kijelölt skanzenekben engedik mozogni, az átlagemberek életéről legfeljebb a szerencsés menekültek beszámolói nyomán következtethetünk.
Pan-Dij, az álnéven író észak-koreai állampolgár kalandos és veszélyes úton juttatta ki kéziratát az országból. Vádirat című könyvében saját élményei mellett a mindennapok nyomorába is betekintést enged.
Ilyen az élet Észak-Koreában
Észak-Korea vezetése évtizedek óta hermetikusan elzárja lakóit nemcsak a külvilágtól, de annak megismerésétől is. Ennek ellenére, főként az ország Kínával határos részén naponta teszik kockára saját és családjuk életét tömegek az életben maradás érdekében. Az emberek jelentős része annak ellenére, hogy az állam kommunista alapokon szervezi társadalmát, kereskedik. Könyvekkel, folyóiratokkal, DVD-lemezekkel, nyugati zenékkel, és ami még fontosabb:
élelmiszerrel is.
Az éjszaka leple alatt, a Jalu folyón átevickélve jutnak el a határ menti kínai falvakba. Vannak, akik kifele csempésznek, és nem befele: embereket, akikből sok esetben illegális, névtelen rabszolga válik, hiszen Kína nem fogadja be a menekülteket, sőt:
Laosszal és Vietnámmal is kiadatási egyezményük van, így egészen Thaiföldig kell menekülniük azoknak, akik biztonságban élnének.
Akiknek sikerül megúszniuk a visszatoloncolást, nyugatra indulnak, hogy olyan országba jussanak, ahonnan Dél-Koreába repülhetnek, ahogy egy másik mű szerzője, A lány hét névvel című könyv írója is tette egykor. Ő egy határ menti településről, több mint ezer kilométeres utat megtéve jutott el Szöulba.
A legnagyobb problémát a politikailag folyamatosan bizonytalan helyzet jelenti.
„Én csak álltam ott, reszkető kezemben szorongatva a hivatalos papírt, miközben a szörnyű szavak kavargó örvénnyé álltak össze — 149-es kód, ellenséges elem, pártellenség, ellenforradalmár"
— írja a Vádirat. Ebben az esetben az ítélet azonnali deportálás, mely az egész családot érinti nemzedékeken keresztül. Az, aki nyugati vagy akár kínai zenét hallgat, illegális, műsoros DVD-t néz, könnyen megkaphatja a végezetes számot. Pedig a fiatalabb nemzedékek számára a szórakozás ezen formája igencsak kívánatos. Észak-Koreában más lehetőség, mint az alkoholfogyasztás, egy átlagos, vidéki ember számára szinte nem létezik.
A határon élőknek éppen ezért a csempészett magazinok, lemezek és egyebek rendszeres bevételt jelentenek. A hatáőröket állítólag szintén alkohollal fizetik le. A pénzből pedig a szegényebbek mindennapi megélhetésüket biztosítják. Ahhoz, hogy hamis papírokat szerezzenek a kivándorláshoz, valamint útiköltséget a rájuk váró, hosszú úthoz, évekig kellene spórolniuk. Csak a legjobb üzletembereknek sikerülhet, de a lebukás veszélye még így is nagy, és mindenre kiterjedő figyelemmel kell lenni. A legjobban egyébként a beszámolók szerint a dél-koreai tartalmakkal lehet keresni,a K-POP és az ottani, történelmi sorozatok igazán kelendőek.
Éhező tömegek
„Az a szóbeszéd járta, hogy a harmadik emeleti lakásunkból napjában kétszer, korán reggel, majd néhány órával később is, füst szállt fel, ami cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy nálunk napjában kétszer főznek" — emlékezett vissza a történet főszereplője. A napi egyszeri étkezés is sokaknak kiváltság. Az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) szerint a 25,9 millió lakosú országban mintegy 10,7 millió ember alultáplált. És nemcsak a szomszédok figyelnek, már az általános iskolásoknak jelenteniük kell egymásról és ismerőseikről az iskolában. Aki ennek nem tesz eleget, azt rögtön ellenségesnek tekintik, így sok esetben kitalált hazugságokkal igyekeznek menteni saját magukat.
A rendszer ellenségei, azok, akik lebuknak illegális tevékenységeikkel, kényszermunkatáborokba kerülnek, az igazán komoly büntetéseket nyilvános kivégzések során torolják meg, melyeket a gyerekeknek is végig kell nézniük a visszaemlékezések szerint. A lány hét névvel szerencsésen elmenekült szerzője alig 7 éves volt, amikor először látott ilyet.
Sokan elhiszik, hogy a nehézségek ellenére jól élnek
"Azt mondták, hogy a dél-koreai diákoknak nem volt ruhájuk, ételért könyörögtek az utcán. Valójában ez Észak-Koreában tényleg megtörtént, de mégis azt hittem, hogy ez a paradicsom más országokhoz képest" - meséli a szerző. Az országon belüli utazás is engedélyköteles, a fővárosba pedig hivatalos papírok híján belépni sem szabad azoknak, akik nem ott élnek.
A rendszer némileg lazult Kim Dzsongun hatalomátvétele és az éhínség óta.
Az egyre kiterjedtebb vállalkozói szférát talán már nem is lehetne felszámolni. A dél-koreai hírszerzés becslése szerint a lakosság 40 százaléka ilyen vállalkozásból szerez jövedelmet, a lakosság 85 százaléka pedig ezekről a piacokról szerzi be az mindennapi betevőt. Mindeközben az ország vezetői elképesztő fényűzések közepette élnek, Kim Dzsongunnak például saját sushiszakácsa van, svájci iskolákat végzett, és ha kedve támad egy amerikai filmet nézni, saját mozijában teheti meg.
A Kim család még saját népe előtt is rejtőzködik. Ebben a cikkünkben azonban összegyűjtöttük a vezető feleségével kapcsolatos, nyilvános információkat.
