Mongólia lakói hányattatott évtizedeket követően ismét legálisan használhatják saját írásrendszerüket. A szovjet megszállás idején bevezetett cirill betűk mellett pár napja hivatalosan is újra írhatnak különleges betűikkel.
A mongol nyelvű népek írásbelisége messze évszázadokra nyúlik vissza, ezen hosszú időszak alatt pedig több írásrendszert is alkalmaztak, hogy lejegyezzék szövegeiket. A 13. században vált egységessé a később, a kommunisták által lecserélt, úgynevezett mongol-ujgur írásrendszer, mely ismét legálisan használható az országban a hivatalos iratokban is. Mongolokat kérdeztünk arról, vajon miként viszonyulnak a változáshoz.
80 év után ismét legálisan használhatják a közokiratokban a függőleges, úgynevezett klasszikus mongol, vagy ujgur-mongol írásmódot a cirill betűk mellett. Amint arról Mongólia Országos Nyelvpolitikai Tanácsa közleményében beszámolt, ezzel is népszerűsíteni kívánják a sokáig tiltott, tradicionális írásrendszert. Utánajártunk annak, miként maradt fenn az évtizedekkel azután is az írásrendszer, hogy szovjet nyomásra cirill betűkre váltottak.
A klasszikus írás újra legális Mongóliában
Számomra igencsak szívmelengető volt olvasni a mongol írással kapcsolatos híreket. Egyetemista koromban ugyanis egy ösztöndíjnak köszönhetően hosszabb időt töltöttem Kínában és volt szerencsém elsajátítani a klasszikus mongol írást, ami akkoriban szinte kuriózum volt, még az egyetemi mongol tanszékeken sem sokan ismerték a cirádás betűket Európában. Hogy miként alakult mindez így, annak a régmúltban keresendő okai vannak.
Bár Mongólia történelme hosszú évszázadokra nyúlik vissza, az országra a Szovjetunió egyik legkisebb szomszédjaként előre borítékolható sors várt. A nagy kiterjedésű, ám kevesek által lakott, zömében sztyeppei, illetve sivatagos területű állam az ázsiai nagyhatalmak politikai viharai között igyekezett túlélni a 20. század első évtizedeit. A hosszan tartó harcok során japánok, kínaiak, oroszok és szovjet-oroszok is harcoltak földjén. Rövid időre ugyan sikerült függetlenségét kivívnia, azonban Kína és a Szovjetunió között nem volt egyszerű kultúráját megtartania.
Egy másik Mongólia
A több százezer mongol nemzetiségű által lakott Belső-Mongóliai Autonóm Terület 1635-ben a térségben akkoriban legerősebb mandzsu birodalom részévé vált. Alig tíz évvel később a mandzsuk elfoglalták a kínai császári trónt, így az akkori Mongólia a kínai császár birtokába került.
Kínában ma körülbelül 5,4 millió mongol nemzetiségű ember él Belső-Mongólia területén. Ők Külső-Mongóliának nevezik azt a területet, melyet mi, európaiak Mongóliának ismerünk. Az ország 1921-ben vívta ki függetlenségét. A másik, Mongóliával határos állam Oroszország, mely szinte körbefonja, ha a térképre pillantunk. A függetlenedés pillanatában azonban itt már a szovjetek hatalma érvényesült – ekkoriban ellenük is harcoltak a magyar származású Ungern-Sternberg báró vezetésével integritásuk megőrzésének érdekében.
De nem jártak sikerrel. Annak, hogy Mongólia nem vált a szovjet birodalom részévé, egyetlen oka volt. Sztálin egy mongóliai szovjet misszió nyomán úgy döntött, Mongólia hasznos ütközőzóna lenne az ország déli határai mentén és
biztosítaná, hogy a szovjet és a kínai csapatok ne kerüljenek szemtől szembe egymással.
A szovjetek miatt váltott betűkészletet Mongólia
A hosszas bevezető után talán már sokan sejtik is, a tradicionális mongol írásmód eltűnése politikai és társadalmi folyamatoknak köszönhető: két, eltérő politikai rendszerű ország között egy akkoriban is alig pár milliót számláló népnek nehéz dolga volt, ha hagyományait meg akarta őrizni. Ez azonban mégis sikerült, ugyanis míg a szovjetbarát Mongóliában 1941-ben hivatalos írásmódot váltottak, a Kínában található Belső-Mongóliában azóta is klasszikus mongol írással vetik a betűket a gyermekek az iskolában, és az utcákon sem találunk cirill betűket. Itt a kínai mellett a mongol is hivatalos nyelv, a klasszikus írást is elfogadják – olyannyira, hogy a nemzeti valután is szerepel.
„Még otthon, a szüleim tanítottak mongolul olvasni, fontos volt megőriznünk ezt a tudást, hiszen ha mi, itt Belső-Mongóliában nem tartjuk fenn, senki nem tudná elolvasni a régi szövegeket. Később az iskolában is így írtunk” – meséli nekünk Mergen. Ő egy faluban nőtt fel Belső-Mongóliában, Baotou mellett, a családja állattartással foglalkozik, ő tanárként dolgozik. Amikor egyetemre ment a térség fővárosába, többek között azzal kereste a kenyerét, hogy a Külső-Mongóliából érkező, érdeklődő diákoknak tanította a betűvetést, klasszikus mongol írással.
„Aki ide jön tanulni, márpedig évente több százan jönnek, általában azért érkeznek Kínába, hogy a kínai nyelvet elsajátítsák, egy idő után jellemzően gyorsan felelevenítik a klasszikus írást, hiszen érdekességszinten mindig is tanulták ezt az ottani iskolákban, legfeljebb utána soha nem használták – magyarázza. – Amíg ugyanis nem olvasnak jól kínaiul, nehezebben tájékozódnak az utcán is, ha éppen nincs kit leszólítaniuk, hiszen itt nincsenek cirill betűs feliratok."
Az ulánbátori születésű Munkhtsetseg Mongólia fővárosábanjárt iskolába. Mint kérdésünkre elmesélte, ki tudja ugyan olvasni a szavakat a régi írással is, azonban olyan rövid ideig tanulták az iskolában, hogy nem látja értelmét annak, hogy a mindennapokban használja. Cirill betűkkel gyorsabban ír, ráadásul úgy könnyebb chatelni is. A régi írás egy esetben megy neki gördülékenyen, ha a nevét kell leírnia. A még nem iskoláskorú gyermekét viszont bátorítani fogja, hogy elsajátítsa az ujgur-mongol betűket is, mert a hagyományok ápolása fontos számára.
Különleges írással írtak a mongolok már a középkorban is
A 13. század környékén egységessé vált, arámi eredetű klasszikus mongol írás szinte kalligrafikus, eszmei értéke is jelentős. A betűk, melyek magán- és mássalhangzókat is jelölnek, fentről lefelé követik egymást. Minden betűnek három alakja van, különféle módon írják azokat a szó elején, közepén, illetve végén is. A sorokat balról jobbra haladva írják-olvassák. A betűk egy függőleges vezéregyenest követnek, ezen azonban van, amikor át is nyúlhatnak, így adva látványos formát az írásképnek. S bár így sem tűnik egyszerűnek, a magas és mély hangrendű magánhangzóktól is függ, hogy egyes mellettük álló mássalhangzókat milyen betűformával írnak, a betűket pedig mellékjelek is kiegészíthetik a kézírásban a könnyebb érthetőség kedvéért.
A mongol cirill ábécét 1941-ben kezdték bevezetni a Mongol Népi Forradalmi Párt kezdeményezésére. Az orosz cirill íráshoz képest apró különbségek ebben is fellelhetőek, és a kiejtésük is más, mint az orosz változaté.
Azonban a cirádás, klasszikus mongolhoz képest sokkal átláthatóbb a külső szemlélő számára, így az akkoriban a hatalmi rendszerbe beágyazódó kommunisták munkáját nagyban megkönnyítette.
Online nehezebb a klasszikus mongol írás használata, de nem lehetetlen
A szintén belső-mongóliai Delehei számára nem okozott nehézséget a klasszikus mongol írás elsajátítása, hiszen gyermekkorától természetes volt számára, akár az összes, Kínában felcseperedő mongol gyermeknek, nem is tartja nehéznek az írás elsajátítását.
„Pásztorcsaládba születtem, a sztyeppevidéken éltem. Mongol barátaimmal az anyanyelvünkön kommunikálunk, írásban és szóban is. A globális betűkészlettel rendelkező platformokon pedig a kínait használjuk, telefonon és számítógépen is, mert a vertikális mongol írás betűkészletét azok nagyon rosszul kezelik” – magyarázza Delehei.
Az íráshoz speciális szoftverek léteznek mongol nyelven, például a Bainu (a WhatsApphoz hasonló app - a szerk.), azonban nem szinkronizálhatók más applikációkkal
– avat be a klasszikus mongol írás gyakorlati alkalmazásának rejtelmeibe.
Az írás a kultúra alapvető része
Belső-Mongóliában virágzik a mongol kultúra, ami nem csoda, hiszen több történelmi látnivaló, művészeti alkotás, és régészeti emlék kapcsolódik a terület őslakóihoz. A kínai kisebbségpolitika pedig megengedő, így a hagyományokat ápolók közül számos művész világhírre tett szert az elmúlt évtizedekben. A mongol hagyományok megőrzése pedig számukra is éppen olyan fontos, mint bármely más nemzetnek a világon. Delehei is egy közülük, énekesként és zenészként dolgozik, tradicionális népi hangszereken játszik. Népszerűsíti a tradicionális mongol énekstílust a világ minden kontinensét bejárva. A klasszikus mongol kalligráfia a munkájához kapcsolódó plakátokon, lemezeken is megjelenik.
Bár csekélységnek tűnhet a latin betűkészletet használó népek számára, hogy egy – az online világban – nehezen használható nyelvet pont most tesznek hivatalosan is használhatóvá, mégis nagy áttörést jelent ez a nemzeti önrendelkezést tekintve a mongolok számára. Nemcsak a hagyományaikat ápolhatják könnyebben, de például a korai történeti emlékeik digitalizálása is sokkal egyszerűbbé válhat.
Mutatunk egy török mondatot, amely teljesen úgy hangzik, mintha magyar lenne – itt tudod meghallgatni.
