1950 decemberében a BBC egyik operatőre megörökítette a koreai háború legmeghatározóbb pillanatát. Történészek a mai napig vizsgálják a félsziget jövőjét is újraíró esetet, ami megakadályozta a két ország egyesülését.
A második világháború folyományaként három éven keresztül dúlt háború a két Korea között. Ebben az időben Koreát megszállták a japánok, és brutálisan bántak a néppel. A világ két vezető hatalma, az USA és a Szovjetunió 1945-ben úgy döntött, segít felszabadítani Koreát a japánok uralma alól. Az egyik nagyhatalom az északi, míg a másik a déli országrészt támogatta. A 38. szélességi körnél demarkációs vonalat húztak, így határolták el a két részt egymástól.
A szovjetek az északi Kim Ir Szen mellé álltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, az Egyesült Államok pedig a déli Szingman Rhee-t támogatták a Koreai Köztársaságban.
Ez a de facto határhúzás azonban inkább ártott, mint használt, 1950-re már annyi véres konfliktus zajlott a határ mentén, hogy már gyakorlatilag háborúról volt szó. De az első valódi háborús lépést Kim Ir Szen tette meg 1950 nyarán, amikor is meglepetésszerű támadást indított a határ mentén. Az északiak napokon belül elfoglalták a déli fővárost, Szöult, melynek következtében sok lakos kénytelen volt felesküdni a kommunista pártra. Aki ezt nem tette meg, annak számolnia kellett azzal, hogy börtönbe zárják vagy kivégzik.
Ez volt az első lépés az óriási katasztrófa felé.
Gátat vetett az egyesülésre irányuló törekvéseknek
A két koreai kormány kezdettől fogva ellenezte az újonnan létrehozott határvonalat, értelmetlennek tartották azt. A cél az volt, hogy akár erőszakkal is, de ismét egyesüljön a két ország. Ez hatalmas feszültségeket generált, aminek hatására 1949-ben mindkét szuperhatalom úgy döntött, kivonja csapatai nagy részét az országokból, hogy elkerüljék a még nagyobb konfliktust. Ez nem használt, hiszen már akkora volt a feszültség, hogy a háború elkerülhetetlenné vált.
Amerikát váratlanul érte, hogy Észak-Korea váratlanul ilyen sikeres támadást indított. Truman elnök tartott attól, hogy a szovjet befolyás alatt álló északiak délre is eljuttatják a kommunista eszméket, így az ENSZ-hez fordult segítségért. Az ENSZ minden tagállamát felszólította, hogy vegyen részt az északi invázió visszaverésében. Csapataik élére MacArthur tábornokot nevezték ki, aki még a második világháborúban feladásra kényszerítette Japánt.
Az ENSZ csapatának első támadásai nem bizonyultak hatékonynak, ugyanis főként a Japánból átvezényelt katonákat küldték a harctérre, akik nem voltak rendesen felkészülve. Támadásuk nagyrészt ártatlan civilek halálát okozta, ami jogosan ingerelte a koreaiakat. A konfliktus ezen szakaszában Észak-Koreának már majdnem sikerült egyesítenie a két félszigetet, de ezután újabb fordulat következett.
MacArthur tábornok nagy kockázatot vállalva úgy döntött, hogy megkísérli a tengeri támadást Incson ellen, amely egy kikötő volt mélyen az észak-koreai vonalak mögött. Az ENSZ-erők 1950. szeptemberében súlyos bombázások közepette partra szálltak, elfoglalták a területet, majd továbbindultak, hogy visszafoglalják Szöult. A déli főváros visszaszerzése után a dél-koreai erők több tízezer lakost, akik hűséget esküdtek a város korábbi északi kommunista megszállóinak, kollaboráció miatt lelőtték.
Nem sokkal később sikeresen elfoglalták Phenjant, az északi ország fővárosát is, és a kínai határ mentén fekvő Yalu folyó felé nyomultak, MacArthurnak ugyanis meggyőződése volt, hogy gyors és döntő győzelmet tud aratni, ami egy nyugat-barát egyesült Koreát eredményez majd. Ezek az események októberben történtek, a tábornok pedig biztos volt abban, hogy 1950 karácsonyára befejezik a háborút.
Kína is beszállt, Észak-Koreában pánik tört ki
Az amerikai tábornok nem számolt azzal, hogy Kína nem örül majd közeledésének. Mao Ce-tung a kínai határra küldte hadseregét, hogy az amerikaiakra támadva megakadályozza előrehaladásukat.
Phenjanban pánik tört ki a kínaiak támadássa miatt, ami az ENSZ-csapatok kivonulását is eredményezte. Az észak-koreai fővárost lángba borították, az emberek próbáltak elmenekülni a zord télies időjárás ellenére. A BBC riportere, is a városban tartózkodott, és az utcára vonult, hogy megörökítse azt a káoszt és a félelmet, ami a várost uralta. Az operatőr lencsevégre kapta a pánikszerű evakuációt, ami erőteljesen jelezte, fordulat történt a háborúban.
Page filmjén (amely ezen a linken érhető el) jól látható, ahogy a pánikba esett civilek kétségbeesetten próbálnak átjutni a Taedong folyón, nehogy csapdába essenek, miután az amerikai csapatok távoztak. Azért a folyón kellett átkelniük, mert az amerikaiak felrobbantottak minden hidat, hogy ezzel is lassítsák az észak-koreaiak, valamint a kínaiak előrenyomulását. A kínai erők 1950 decemberében érkeztek meg Phenjanba, ekkor az amerikaiak véglegesen is elfogadták a háború eszkalálódását.
MacArthur vállalta a felelősséget, és egy igen veszélyes megoldást talált ki: nukleáris fegyvert kívánt bevetni. A tábornok elképzelése az volt, hogy Kínát bombázza, ha az észak-koreaiak nem teszik le a fegyvert. Ez a felvetés megrémítette az ENSZ többi országát, azonban MacArthur hajthatatlan volt, úgy vélte, ezzel a lépéssel még a Szovjeteket is megfélemlítheti, így nem tennének semmit, ha végül tényleg lebombáznák Kínát.
Fegyverszünetet kötöttek
Amerika nem kapott engedélyt a bombázásra, és 1950. december végére az ENSZ által bevetett csapat is visszavonult. Kína és Észak-Korea sikeresen elfoglalta Szöult 1951 elején, és mivel MacArthur nem volt hajlandó elengedni az atomfegyverek gondolatát, és félő volt, hogy ezzel kirobbantja a harmadik világháborút, Truman elnök felmentette őt tisztségéből.
A koreai háború még két évig őrölte a két félszigetet, Szöul már négyszer gazdát cserélt, de igazi döntő győzelmet egyik félnek sem sikerült aratnia.
Ennek következtében 1953-ban fegyverszünetet kötöttek, a két ország azonban nem tudott békét kötni egymással.
Ez a befagyasztott konfliktus a mai napig egy demilitarizált határral választja el a két országot egymástól, és a mai napig vannak mindkét oldalon családok, amelyek talán soha nem egyesülhetnek. Ez az a konfliktus, ami talán soha nem fog véget érni, pedig kezdetben nem is a koreaiak szították.
Dél-Koreában a nők mozgalmat szerveztek a férfiak ellen. Olvasd el ezt a cikkünket, ha érdekelnek a részletek.
