Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A normandiai partraszállást ismerheted a leghosszabb napként is: a világtörténelem legtitkosabb hadművelete Eisenhower tábornok vezetésével a második világháború végkimenetének szempontjából is igencsak jelentős esemény volt.
„Higgye el, Lang, a partraszállás első huszonnégy órája döntő lesz. (…) Németország sorsa akkor dől el (…) a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap.” Erwin Rommelt szavait az idő igazolta: a D-napként is emlegetett esemény tényleg sokat alakított azon, ahogyan a II. világháború lezárult, mivel a kontinensen is jelen levő szövetséges erőknek köszönhetően valószínűleg hamarabb szabadulhattak meg az európaiak a második nagy világégés következményeitől, mintha a nyugati hatalmak nem hatolnak be.
Hosszasan tervezték a partraszállást
A történelemórákról mindenki emlékezhet a pontos dátumra is: 1944 június hatodikán került sor az eseményre. A nácik megszállta Franciaország öt partszakaszán jelentek meg a szövetségesek, a hadműveletet pedig több mint egy éven át készítették elő teljes titokban. Azt ugyanakkor kevesebben tudják, hogy eredetileg májusban történt volna a partraszállás, de el kellett azt halasztani.
Az indok könnyen érthető és teljesen világos volt: a katonai vezetők arra jutottak, hogy májusra még nem lesz elegendő számú hajójuk ahhoz, hogy sikerrel hajthassák végre a hadműveletet, ezért inkább júniusra halasztották az eseményt.
A partraszállásig vezető útra 1941-ben léptek a szövetségesek: Sztálin ekkor kezdte el Churchillt noszogatni, hogy nyisson európai frontot. A kérés mögött a németek a Szovjetunió elleni támadása állt. A nácik kontrollálta Észak-Afrika és Szicília már folyamatban levő ostroma mellett döntöttek 1943-ban a francia partok támadása mellett. Az Overlord hadművelet névre keresztelt akció megtervezésében Eisenhower amerikai és Montgomery brit tábornokok vettek részt, tervüket pedig 1943 decemberében mutatták be.
Kétszer is elhalasztották
A két tábornok decemberben háromról öt hadosztályra növelte a partra szálló katonák létszámát, három légi osztály támogatásával. Eisenhower minél hamarabb végre akarta hajtani az akciót, így
szíve szerint kitartott volna a májusi időpont mellett, de voltak kételyei is a partra szálló hajók rendelkezésre állásával kapcsolatosan.
Az ekkor folyamatban levő olaszországi hadi események lekötötték a hajókapacitás egy részét, és korántsem volt biztos, hogy májusra minden olyan vízi jármű bevethető lesz, amellyel kalkuláltak. Szilveszterre aztán mindenki belátta, hogy ezek az aggályok jogosak, így még 1943 utolsó napján áttették májusról júniusra a normandiai partraszállás idejét.
Érdekesség, hogy később, már júniusban még egy halasztásra szükség volt: ezt a finisben, június negyedikén döntötték el,
mivel másnapra túl erős szelet jósolt a meteorológia, ami veszélyeztette volna a vállalkozás sikerét.
Így végül nem június ötödikén, hanem hatodikán léptek francia partokra a szövetségesek, majd estére meg is vetették ott lábukat, az első huszonnégy óra tehát nekik kedvezett, akárcsak a nagy világégés végkimenete.
Ügyesen leplezték tervüket
Abban, hogy ilyen sikert arattak, nagy szerepe volt annak, hogy elhitették a franciákkal: a normandiai mozgás csak álca, valójában Pas de Calais-nél lesz a támadás. Fel is állítottak ott egy fantomhadsereget, Dover környékét furnérrepülők és felfújható hajók népesítették be. Büntetésből odaküldték vezetőnek Patton tábornokot is.
Eközben a brit, francia és más szövetséges erők csendben várakoztak, és volt is mire: Amerikából másfélmillió bajtársukat szállították az Egyesült Királyságba.
A La Manche-csatornán tomboló vihar utáni zöld jelzés 46 órányi időkeretet adott a csapatoknak arra, hogy megindítsák a támadást, ezzel a lehetőséggel pedig éltek is.
A terv egy nap alatt 175 ezer katona partra juttatása volt, ebben segített, hogy még június 6. előtt 35 ezer szövetséges katonát, tüzérségi eszközöket és harckocsikat juttattak be a part mentén védekező német egységek mögé a szárazföldre. Így is hősies volt a csata, főként az 1. amerikai gyalogososztály szenvedett veszteségeket, mely az Omaha fedőnevet viselte a hadművelet során. Az akció összességében sikeres volt, de azt máig nem tudjuk pontosan közben hány emberéletben esett kár.
Egyes feljegyzések szerint több mint 10 ezer szövetségest vesztettek el, a német halálos áldozatok számáról azonban még ilyen feljegyzések sem léteznek.
Az ugyanakkor egészen biztos, hogy véres és jelentős harc volt, ami itt zajlott.
Ha szívesen olvasnád még második világháborúval kapcsolatos cikkeinket, akkor ajánljuk neked a háború egyik legvitatottabb fotójának történetét, vagy azt az írást, melyben a szovjetek egészen elképesztő győzelmi ünnepét mutattuk be korábban!
