A tornádó egy gyakran több mint 160 km/óra sebességgel forgó meteorológiai jelenség. Ez a hevesen örvénylő levegőoszlop, amely a földdel és a felhőkkel érintkezik, szinte kivétel nélkül jelentős pusztítást okoz. A nagy teljesítményű Tuscaloosa-Birmingham tornádó 2011-ben például egy 36 tonnás üres teherszállító vasúti kocsit emelt csaknem másfél méter magasra. Ám ez a függőlegesen áramló, veszélyes forgószél ennél sokkal nagyobb rombolásra is képes. Nézzük, milyen érdekességek kötődnek a tornádóhoz.
Számos film és könyv megörökítette már a tornádók természetét, az általuk okozott pusztítást. A legtöbb forgószél csupán néhány percig tart, mégis óriási rombolást végez. Megfigyelések szerint általában a széles tölcsérrel rendelkező forgószél nagyobb szélsebességgel halad, így komolyabb károkat okoz. Ennek ellenére a meteorológusok szerint a tornádó formája és kiterjedése nem feltétlenül árulkodik annak erejéről.
A tornádó a legpusztítóbb szél
Tornádó akkor alakul ki, amikor a magasabb légkörben gyorsabban mozognak a szelek, mint a talajhoz közel. Ez az eltérés függőleges szélirányt hoz létre, miután az alsó részéből származó hűvös, nedves levegő meleg levegővel keveredik, és így létrejön a tornádó. Ez az oka annak, hogy a tornádó érintkezik a földdel.
Tornádók az Antarktiszon kívül szinte minden földrészen előfordulnak, de vannak olyan területek, ahol gyakrabban megtapasztalhatók. Az Egyesült Államok középső részén fekvő Tornado Alley néven ismert régió azonban jó okkal érdemelte ki ezt a nevet, hiszen
az ország tornádóinak csaknem 30 százaléka itt csap le.
A feljegyzések szerint 1950 és 2010 között 16 674 twister érte el a várost, ami évente átlagosan 268 tornádót jelent.
A dombok és hegyek befolyásolják a tornádót
A huntsville-i Alabamai Egyetem kutatói felfedezték, hogy a domborzat és a táj egyenetlensége is befolyásolhatja a tornádó erejét. A kísérletek során arra jöttek rá, hogy minél „durvább” a terület, annál erősebb és szélesebb lehet a tornádó.
Ennek megfelelően az erdős és hegyvidéki területek sokkal inkább felerősítik a tornádót a nyílt mezőgazdasági területekhez képest.
Sőt azt is megfigyelték, hogy a tornádók gyengülnek, amikor hegyeken és dombokon haladnak felfelé, de erősödnek, amikor lefelé veszik az irányt.
Az atombomba és a mikrorobbanás
A második világháború idején a japán Kokura városában élő Tecuja Fudzsita japán meteorológus a tornádókkal kapcsolatban jelentős felfedezést tett. Kokura volt az egyik atombomba elsődleges célpontja, melyet az Egyesült Államok Japánra dobott, de a felhős időjárás miatt azt a másodlagos célpontra, Nagaszakira szabadították rá.
Fudzsitának az atombomba-robbanások okozta károkat vizsgáló tanulmánya számos egyéb áttörés mellett a mikrorobbanásnak nevezett meteorológiai jelenség felfedezéséhez vezetett.
1971 előtt lényegében minden tornádót ugyanúgy kezeltek, függetlenül az erősségétől, a méretétől, az útvonalától, vagy attól, hogy milyen és mekkora pusztítást végzett. Ám ekkor megjelent a Tecuja Fudzsita meteorológus által készített kategorizálási módszer. Ez az úgynevezett F-skála közvetve méri a tornádó szélsebességét.
A tornádón belüli pontos szélsebesség meghatározásának nehézségei miatt Fudzsita megvizsgálta, hogy a különböző tornádók mekkora pusztítást okoztak, és ez alapján számolta ki a forgószél hozzávetőleges sebességét. Ezután létrehozott egy skálát, amely F1-től F12-ig terjed, melyet összekapcsolt a tengerészek és a meteorológusok által régóta használt Beaufort-skálával és a Mach-skálával, beiktatva viszonyítási pontként az F0-t, amikor a forgószél csak enyhe károkat okoz, például letöri a faágakat és károsítja a hirdetőtáblákat. Ám egy F5-ös tornádó már hihetetlen károkat okoz.
Például leemel egy családi házat az alapjáról, és jelentős távolságra el is tudja vinni; képes akár egy méternél is magasabbra levegőbe emelni az autókat; ki tudja csavarni a fákat és a betonoszlopokat is.
Új skála a tornádó erejének mérésére
Évekkel később Charles A. Doswell meteorológus arra hívta fel a figyelmet, hogy hibás a tornádókat kategorizáló F-skála, mert a skálázás során a szélsebesség és a kárkategóriák közötti összefüggést nem vizsgálták átfogó módon.
Ezért 2004-ben és 2005-ben meteorológusok és építőmérnökök kidolgoztak egy objektívebb módszert, amit Módosított Fudzsita-skálának (Enhanced Fujita Scale) neveztek el. Az Egyesült Államokban bevezetett EF-skála szigorúbb és szabványosabb kármérőkkel rendelkezik, bővebb épület- és növényzettípusokat vizsgál, figyelembe veszi az építmények minőségbeli különbségeit, valamint jelentősen csökkentette az erősebb tornádókhoz kapcsolódó szélsebességet.
2011 volt az egyik legpusztítóbb év
A 2011-es volt eddig az Egyesült Államok történetének legpusztítóbb és a legnagyobb katasztrófát okozó tornádószezonja. Ekkor 14 államban 59 tornádó több mint 550 halálos áldozatot követelt. A legtöbb haláleset Alabamában és Missouriban történt. Ennek az évnek a három leghalálosabb tornádója a Joplin, Missouri EF5 volt, amely 161 emberéletet követelt; a Hackleburg EF5, amelyben 72-en vesztették életüket; és a Tuscaloosa-Birmingham EF4, amely 65 áldozatot szedett.
A tornádók lelki és érzelmi sérüléseket is okoznak
Egy évvel a 2011-es tornádópusztítás után a tudósok kétezer tornádótúlélőt vizsgáltak meg a major depressziós epizódok és a poszttraumás stressz-rendellenességek tünetei alapján. Nem meglepő módon mindkettő gyakrabban fordult elő akkor, amikor egy családtag megsérült a tornádópusztítás során. A megkérdezett gyerekek közel egyharmada szenvedett poszttraumás stresszzavarban „a küzdj vagy menekülj” reakció során felszabaduló hormonok által termelt feszültségtől, és emiatt újra átélték az eseményt.
