Július 17-én ünnepeltük az emoji világnapját, mely alkalomból mai Szimbólumvadászunkban alaposabban beleássuk magunkat a leghíresebb mosolygó fejes szimbólum, a smiley, illetve a belőle kialakult emoticonok és emojik történetébe: mi a különbség a három fogalom között, ki és milyen célból alkotta meg őket?
Megalkotója elfelejtette levédetni a smiley-t
A szemeket jelképező, két pontból és a szájra hajazó, felfelé gördülő vonalból álló mosolygós arc, vagyis a smiley története egészen az ókorig vezethető vissza, az idők során pedig többen is kísérleteztek vele, hogy hasonló apró firkákkal díszítsék leveleiket, így erősítve rá annak érzelmi töltetére. A ma ismert modern smiley, vagyis az arcot ábrázoló kerek, sárga körbe rajzolt két pont és vonal szimbóluma azonban modern találmány, 1963-ban született, amikor a Wisconsin állambeli State Mutual Life Assurance Company biztosítótársaság felkérte Harvey Ross Ball grafikusművészt, tervezzen egy egyszerű, kedves és vidám ábrát, amellyel jobb kedvre deríthetik dolgozóikat.
A smiley hamarosan annyira népszerű lett, hogy mindenütt árulni kezdték a vele ellátott pólókat, sapkákat, kitűzőket, posztereket és egyéb termékeket, azonban sem a cég, sem Ball – aki művéért 45 dolláros honoráriumban részesült – nem védette le a dizájnt, így az óriási siker dacára egyetlen centet sem kerestek a logóval. Jóval élelmesebb volt a francia Franklin Loufrani, aki egy évtizeddel később, 1972-ben a France Soir napilap pozitív híreit illusztrálta hasonló ábrákkal, meghonosítva a smiley-t (melynek hivatalos neve is tőle ered) az óceán innenső partján. Loufrani nem volt rest levédetni a logót, később pedig létrehozta a Smiley Companyt, amely bizonyos összeg fejében világszerte licenceli a kedves, mosolygós arcot – vagyis, bárki, aki smiley-s termékeket gyárt, köteles megállapodni a céggel és jogdíjat fizetni nekik. A vállalkozás évente kb. 500 millió dollár (vagyis mintegy 195 milliárd forint) bevételre tesz szert.
A vicces és a komoly leveleket különböztették meg a hangulatjelekkel
A következő állomás a digitális kommunikációban használt emoticon, vagyis hangulatjel megjelenése volt, mely alapvetően egy leegyszerűsített, oldalra döntött smiley, amit az ASCII kódot használó billentyűzeten a kettőspont, vonal és zárójel kombinációjával lehet előállítani. Az ötlet Scott Fahlmantól, a pennsylvaniai Carnegie Mellon Egyetem komputertechnológia-professzorától származik, aki úgy találta, sokszor nehéz megkülönböztetni egymástól a tanszék belső számítógépes levelezőrendszerében küldött viccnek szánt és komoly posztokat. Fahlman a probléma megoldásának érdekében kitalálta, hogy a vicces üzeneteket a mindenkori szerző egy mosolygós hangulatjellel :-) , míg a komoly leveleket szomorú emoticonnal :-( illusztrálja; az erről szóló értesítést 1982 szeptemberében posztolta, tudtán kívül forradalmasítva az írott digitális kommunikációt.
Az emoticonok igazi felfutása a következő évtizedben kezdődött az otthoni számítógépek és a mobiltelefonok széles körű elterjedésével, ekkor már az eredeti két hangulatjelen kívül száz meg száz újabb kombinációval találkozhattunk, az egyedi ötleteknek csak a felhasználók kreativitása szabott határt – a 30 év feletti olvasók minden bizonnyal emlékeznek rá, hogyan próbáltuk macskás vagy éppen Darth Vader-es hangulatjellel megspékelni a barátainknak küldött SMS-eseket. Ez a karakterkombináció például a Mikulást: *<8> ez pedig egy csigát ábrázol: _@_//
Japánból szabadultak a világra az emojik
Ezzel párhuzamosan 1990-ben jelent meg a Microsoft szövegszerkesztőjében használható Wingdings betűtípus, amely egyes betűket különböző, gyakran vicces ábráknak feleltet meg, megkönnyítve azok hozzáadását a szöveghez – sokan ezt a ma is létező, egyszerre népszerű és sokat kárhoztatott betűtípust tartják az emojik közvetlen előzményének, utóbbiak azonban a világ túlsó felén, Japánban látták meg a napvilágot. 1999-ben a tokiói székhelyű NTT Docomo mobilszolgáltató cég egyik fejlesztője, Kurita Sigetaka fejéből pattant ki az ötlet, mi lenne, ha beépítenének a telefonokba egy apró, színes ábrákból álló készletet, mellyel a felhasználók feldobhatják a szöveges üzeneteiket, így vonzóbbá téve számukra a mobilozást, a konkurenciával szemben piaci előnyhöz juttatva a Docomót.
Kurita egy 176 ábrából álló készletet dolgozott ki – ezeket tekinthetjük a világ első emojijainak –, melyek többségét a manga képregényekben, illetve a tévés időjárás-előrejelzésekben használt hangulatjelek inspirálták, az ábrák ekkor még igen kicsi, 12 × 12 pixeles felbontásban voltak elérhetőek. Az elnevezés – angol átírással emoji, magyarul emódzsi – a japán e és módzsi, vagyis kép és karakter szavak kombinációjából született és szintén a leleményes designer fantáziáját dicséri.
Ma már majdnem 2000 ábra között válogathatsz
Az emojik rövid időn belül elengedhetetlen részévé váltak a japán telekommunikációnak, a 2000-es évek derekán pedig a világ más részein is egyre népszerűbbek lettek; végül az évtized végén beintegrálták őket az ASCII karakterkészlet kiterjesztéseként létrehozott Unicode rendszerbe, melyet minden operációs rendszer elfogad, így bárki bárhol a világon használhatja az emojikat. A kezdeti létszámot jóval felülmúlva ekkor már 625 emojikarakter létezett – és vált az Unicode részévé –, a szám pedig azóta még tovább nőtt, a jelenlegi, 14.1-es verzióban már 1853 különböző emojit használhatunk.
Az idők során fontossá vált az emojik nagyobb diverzitása, az Unicode 8-as verziójától például már módosító karakterekkel eltérő bőrszínt adhatunk egyes hangulatábráknak, így nem kell beérnünk a hagyományosan használt, semlegessége miatt választott sárga arccal, a különböző foglalkozásokat – például rendőrt, tűzoltót – ábrázoló emojikból pedig elérhető női és a férfi változat is. A különböző felületeken, platformokon használt emojik dizájnját a nagy techcégek – a Microsoft, az Apple, a Google és társaik – alkották meg, ugyanakkor több kezdeményezés is született már, melyekben a gigavállalatoktól független felhasználók szabadon készíthetik el saját, naprakész hangulatábráikat: a két legismertebb hasonló kezdeményezés a japán Emojidex és a német OpenMoji.
Az emojik beépülését a mindennapi életbe és a populáris kultúrába mi sem bizonyítja jobban, hogy 2017-ben még animációs játékfilm is készült a vicces digitális karakterek „főszereplésével”: Az Emoji-film nem aratott osztatlan sikert, a kritikusok többsége gyatrán összerakott, gátlástalan reklámcélból készült produkcióként kárhoztatta.
