Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nők társadalomban betöltött szerepe rengeteget változott az elmúlt 100-150 év során: az 1800-as években a hölgyektől elvárták, hogy ne ártsák bele magukat a fontosabb ügyekbe, sőt, ne is legyenek különösebben szem előtt. Összeszedtük a négy – ma már nem igazán helytálló – alapszabályt, melyet a viktoriánus Angliában egy úri hölgytől megkívánt az illem.
1. Senkit sem érdekelnek a személyes ügyeid
„Sohase hozd fel társalgás során a saját, személyes ügyeidet, ezek ugyanis rendkívül unalmasnak hatnak mások számára, és még a legtürelmesebb hallgatót is könnyen arra ösztönzik, hogy gúny tárgyává tegyen téged” – viktoriánus illemkézikönyv
Egy tisztes hölgytől – legyen szó hajadonról vagy feleségről – mindenekelőtt elvárták, hogy jó hallgatóság legyen, ugyanakkor saját ügyes-bajos dolgaival ne fárassza feleslegesen a társaság más tagjait, különösen a férfiakat. A „férfitémákat” szintén érdemes volt kerülni, egy jó modorú nőnek inkább csak az őt érintő kérdésekről, mint a házasság, a gyereknevelés, a házimunka és a szépségápolás, volt ajánlott társalgásba bonyolódnia. Az alapszabály: minél több passzív hallgatás, minél kevesebb aktív beszéd.
2. Ne legyen túl sok társasági életed
„Ne kerülj bizalmas kapcsolatba más hölgyekkel, ne legyenek közeli ismeretségeid” – Az illem enciklopédiája
„Kerüld a felesleges nyilvánosságot” – Az illem enciklopédiája
„Sose énekelj egymás után egynél vagy kettőnél több dalt” – viktoriánus illemkézikönyv
A viktoriánus társadalom fiatalkorban pozitív dolognak látta a nők közötti barátságot, hiszen a hajadon lányok tanácsaikkal segíthetnek egymásnak, hogyan legyenek a jövőben minél jobb feleségek, házasságkötés után azonban alapvető elvárásnak számított, hogy egy asszony kizárólag a férjére és a gyerekeire áldozza minden idejét. Egy tökéletes úri hölgy csak különleges esetben ment el otthonról, és ha így tett, akkor sem mulatni járt, vagy töltötte léha dolgokkal az idejét – illendő volt minél visszafogottabbnak és szelídebbnek mutatkozni, hangos partizásról szó sem lehetett.
3. Nem baj, ha műveled magad, de kerüld a szépirodalmat
„Ne olvass regényeket, ugyanakkor érdemes a történelemmel, földrajzzal, életrajzokkal és egyéb tudományokkal kapcsolatos könyveket forgatnod” – Az illem enciklopédiája
Habár egy jó feleségtől elvárták, hogy „tudja, hol a helye” és mindig szerény maradjon, az előkelőbb hölgyektől megkívánták, hogy tájékozottak legyenek a világ dolgaiban. A műveltség azonban pusztán a tények ismeretét jelentette, az önálló gondolkodás és a fantáziálgatás nemkívánatosnak számított – a szabad szelleműnek nyilvánított, gyakran tabutémákat, például házasságtörést ábrázoló regényeket és egyéb irodalmi műveket illendő volt elkerülnie egy valamirevaló úriasszonynak.
4. Jobb, ha nem vagy láb alatt
„Ha vendégségben véletlenül eltörsz valamit, tégy úgy, mintha nem vetted volna észre. Vendéglátód – amennyiben illedelmes hölgy – maga is így tesz, és sohasem említi meg társaságban a dolgot” – viktoriánus illemkézikönyv
Egy tisztességes hölgy igyekszik a lehető legkevésbé felhívni magára a figyelmet, mondhatni, próbál láthatatlanná válni és a háttérben meghúzódni – a legjobb, ha úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, beleértve az eltört edényt és férje esetleges hűtlenségét is. Nem csoda, hogy a 19. században indult nőjogi mozgalmaknak hosszú és rögös utat kellett megtenniük, mire elérték, hogy a nők is egyenlő mértékben, a férfiakéval azonos hangon képviselhessék magukat a közügyekben és a családon belüli kérdésekben egyaránt.
