Az átlagostól eltérő testmagasságú, törpe- vagy óriásnövésű személyek a múltban gyakran furcsa kuriózumnak számítottak (ma már szerencsére jóval elfogadóbb a társadalom), az osztrák Adam Rainer azonban még sorstársaihoz képest is különös életet tudhat magáénak: ő az egyetlen ember a történelemben, aki bizonyítottan törpeként nőtt fel, és óriásként halt meg.
21 évesen egyszer csak nőni kezdett
Rainer átlagos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Grazban, 1899-ben: a fiú kiskorától kezdve elmaradt a testi fejlődésben társaitól, majd rendkívül törékeny alkatú és apró termetű kamasszá cseperedett, 18 évesen mindössze 122 centiméteresnek, egy évvel később még ennél is alacsonyabbnak, 111 centi magasnak mérték. Különös módon a fiatalember kéz- és lábfeje aránytalanul nagy volt testmagasságához képest, 43-as cipőt hordott, ami egy átlagos férfi lábméretének felel meg.
Nem csoda, hogy az első világháború idején hősünk hiába jelentkezett önkéntes szolgálatra az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe, a sorozóbizottság a magasságára és testalkatára hivatkozva elutasította őt. Azonban amikor Rainer 21 éves lett, rendkívül különös dolog kezdődött: a még mindig alig 150 centi magas férfi hirtelen megmagyarázhatatlan növésnek indult, végtagjai megduzzadtak, cipőmérete hamarosan az 53-ast is elérte, és a feje is egyre nagyobb lett, ezért nem csak lábbelit, kalapot is folyamatosan egyre nagyobbat kellett, hogy hordjon.
Állkapcsa, orra és az ajkai is megnőttek, ezért az arca eltorzult, megnagyobbodott a pajzsmirigye, melynek következtében strúma alakult ki a nyakán, a hátán púp nőtt, idővel pedig hallása is gyengülni kezdett. 31 éves korában Rainer már 206 centisre nőtt, púpja miatt azonban meggörnyedve járt, felegyenesedve a 218 centit is elérte a magassága – kínzó testi bajai miatt ugyanebben az évben beutaltatta magát egy bécsi kórházba, ahol két szakember, Mandl és Windholz vették alapos vizsgálat alá.
Jóindulatú daganat okozta a különös jelenséget
Az orvosok megállapították, hogy páciensük agyalapi mirigyében több mint 10 évvel korábban egy jóindulatú tumor fejlődött ki, melynek következtében a mirigy a normálisnál jóval nagyobb mennyiségű növekedési hormont állít elő, vagyis Rainer akromegáliában, hormontúltengés okozta óriásnövésben szenved. Az akromegália nem csak a testmagasságot befolyásolja, a beteg háta, térde, gerince és arca is eltorzul, látás- és hallásproblémák, szívbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség és egyéb súlyos rendellenességek is felléphetnek, az érintettek többségét ezért viszonylag fiatalon éri a halál. Érdekes módon Rainer korábbi alacsony testmagasságát éppen ennek ellentéte, hormon-alulműködés okozta a szakemberek szerint.
Az agyalapi tumorok szakértőjeként ismert dr. Oskar Hirsch – aki később, Ausztriának a Harmadik Birodalomhoz csatolását követően az Egyesült Államokba emigrált – műtéti úton sikeresen eltávolította a jóindulatú daganatot Rainer testéből, a férfi problémái azonban nem szűntek meg: idővel fél szemére megvakult, gerince pedig annyira meggörbült, hogy felállni sem tudott, ágyhoz kötve kellett élnie. A ’30-as évek végén Rainer egy idősotthonba költözött, itt töltötte utolsó éveit, a visszaemlékezések szerint viszonylagos nyugalomban és – állandó fájdalmai dacára – jó kedéllyel, állapota sem romlott különösebben.
A különös sorsú „óriás törpe” végül 1950-ben, 51 évesen hunyt el, nem sokkal egy műtétet követően, magassága ekkor már elérte a 234 centit, testsúlya pedig a 109 kilogrammot.
