Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindannyian ismerünk notórius későket, de ha mégsem, akkor mi magunk vagyunk azok. A késés már-már népbetegségnek számít. De mi állhat a háttérben?
A késésekkel együtt élünk, így is működik a világ. Nagyon fontos szempont azonban a késés megítélésénél, hogy milyen mértékű késésről van szó, milyen gyakran fordul elő, ahogy az is, hogy az illető milyen okból teszi. Szempont az is, hogy tud-e, akar-e őszintén bocsánatot kérni, belátja-e, hogy hibázott, vagy csak megvonja a vállát, viseljük el, mert ő ilyen, és kész.
A késés rossz?
Ahogy említettük, a késést sok szempont alapján lehet megközelíteni, és ha egyszer-egyszer előfordul, azzal nincsen semmi probléma. Azonban ha minden alkalommal gondot jelent az időre érkezés, az már azért elgondolkodtató. Természetesen előfordulhatnak felmentést biztosító indokok: ha túl messze lakunk, és bonyolult, kiszámíthatatlan a közlekedés, az orrunk előtt ment el a busz, lerobbant a kocsink, esetleg vissza kellett valamiért fordulnunk. A felsoroltak valóban lehetnek jogos kifogások. Mindenkivel előfordult már, hogy azért nem ért oda valahova a megbeszélt időpontra, mert lekéste a korábbi villamost. Emberek vagyunk. A késést azonban udvariatlanságnak értékeljük és negatív tulajdonságnak tartjuk, pedig nem mindig áll hanyagság vagy szándékosság a dolog mögött.
Szerepe lehet a családi mintáknak, hisz amit otthon látunk, azt hozzuk magunkkal felnőttkorunkra. Azok, akik soha nem késnek sehonnan, egyfajta megfelelési kényszerrel élnek, és az idő kiemelkedő szerepet kap náluk – mondják a pszichológusok. Az is előfordulhat, hogy azért késünk, mert nincs is kedvünk ahhoz a programhoz vagy találkozóhoz, és addig halogatjuk az indulást, míg tényleg elkésünk. Ilyenkor láthatatlan, saját magunkban fel nem ismert korlát állhat a pontos érkezés útjába.
Pszichológusok szerint elkülöníthető a késéseknél a külső elvárások és a belső elvárások csoportja. Ha a belső elvárásunk magunkkal szemben is az, hogy ne késsünk, akkor pontosak leszünk, legalábbis igyekszünk megfelelni ennek a belső elvárásnak. Ám ha pusztán a külső elvárásoknak akarunk megfelelni, akkor nagyobb eséllyel következik be késés. Azt gondoljuk, hogy a rendszeres késés arrogáns gesztus, pedig néha az ellenkezője igaz. Előfordulhat, hogy az illető önbizalomhiánnyal küzd, és azt teszteli, a hiánya, az, hogy valahol nem jelenik meg, milyen hatást vált ki a többiekből. Hiányolják-e, észreveszik-e? Láthatjuk tehát, hogy a késés hátterében számos tényező állhat. Az azonban nagyon lényeges, hogy mennyi idővel érkezünk később, milyen gyakran késünk, és van-e elfogadható magyarázatunk a késésre mások felé.
A késést általában negatív tulajdonságnak tekintik
Ez olyasmi, amit a munkahelyi vezetők és a kollégák rosszul tűrnek, idegesíti a pontosan érkező barátokat vagy a vendéglátókat, és súrlódásokat okozhat közvetlen emberi kapcsolatainkban, sőt párkapcsolatunkban is.
Érthető az a felfogás is, hogy aki mindig késik, az modortalannak tűnik, vagy többre becsüli a saját idejét, mint másokét. Ez azonban nem mindig van így.
„Úgy gondolom, hogy az emberek többnyire azért törődnek mások érzéseivel, és nem akarnak szándékosan bosszantani a késésükkel” – mondja Somia Zaman, a kognitív viselkedésterápiára és az EMDR-re szakosodott pszichoterapeuta.
Személyiségtípusunk befolyásolhatja a késéshez fűződő viszonyulásunkat
Nagyon sok különböző tényezőt kell figyelembe venni ennek vizsgálatakor, és a kutatások azt találták, hogy egyféle típusú személyiségek általában kevésbé pontosak, mint mások. „Néhány ember természetes, született optimista, aki őszintén hisz abban, hogy mindent meg tud oldani hektikus időbeosztása során is – nevezhetjük őket túltervezőknek” – magyarázza Somia.
Az a hajlamuk, hogy túl sok teendőt pakolnak egy napba, azt eredményezi, hogy mindig elkésnek valahonnan. Ha ezek az optimisták társaságkedvelő, csevegő típusok is, akkor az általuk betervezett találkozók, kávézások, ebédek és egyéb programok még nagyobb eséllyel fogják a tervezett időt túllépni, ami garantálja, hogy elkésnek a következő kötelezettségükről.
Egy másik, késéssel küzdő személyiségtípus ,az „önbeteljesítő prófécia” típusának nevezhető. „Ezek a későn érkezők beépítették a késést a személyes imázsukba. Ennélfogva már nem érzik szükségét sem, hogy megpróbáljanak időben érkezni, mivel senki sem várja el tőlük, hogy pontosak legyenek, legkevésbé önmaguk” – mondja Somia.
A halogatók külön csoportot képeznek. Ez a csapat hajlamos arra, hogy valami mással legyen elfoglalva – „ó, csak kiürítem a mosogatógépet, és elküldöm ezt az e-mailt”. Vagyis pontosan abban az időben kapnak bele valamilyen „halaszthatatlan” tevékenységbe, amikor már indulniuk kellene. „Ennél a csoportnál előfordulhatnak a végrehajtói diszfunkció bizonyos elemei” – teszi hozzá Somia. Az is lehet, hogy bizonyos szintű szorongással is küszködnek, ami megnehezíti számukra azt, hogy egyik helyről a másikra átmenjenek.
Belső és külső elvárások
Geraldine Joaquim, a Mind Your Business pszichoterapeutája elmagyarázza, hogy mindannyian eltérően reagálunk a „belső” és a „külső” elvárásokra. Ez a válaszadási mód nem tudatos választás, hanem egy adott viselkedésre vagy tulajdonságra való hajlam. „Néhány ember jobban teljesíti a belső elvárásait (saját magatartási kódexét), mint a feléje támasztott külső elvárásokat” – mondja. „És főként azt, hogy egy bizonyos helyen egy bizonyos időpontban tartózkodjunk, inkább külső elvárások vezérlik.”
Geraldine szerint azok az emberek, akik nagyobb hangsúlyt fektetnek a külső elvárásokra, általában pontosabbak – mivel jobban reagálnak a külső elszámoltathatóságra. Azok az emberek, akik inkább megfelelnek belső elvárásaiknak, általában a késők csoportjába tartoznak, és inkább saját szükségleteiket elégítik ki a másokéi előtt. „Ez nem durvaság, nem tudatos gondolkodási folyamat – gyakran mindent megtesznek, hogy időben érkezzenek –, de ez nem mindig sikerül” – mondja a szakember.
A bennünk rejlő hajlam mellett a tanult viselkedés is lehet a késésünk oka, ahogy a neveltetésünk is – ez sok esetben a szüleink késéssel kapcsolatos attitűdjére vezethető vissza.
Mint sok minden, ez is történhet mindkét irányba – vagy a szüleinket utánozva, vagy azzal szembefordulva alakítjuk ki saját viselkedési szokásainkat
Mentális egészség és neurodiverzitás
Az ismétlődő késés összefüggésbe hozható azzal is, hogy az egyén hogyan érzi magát mentálisan. „Ha az egyén stresszes vagy túlterhelt” – mondja Lucie Ironman, a Vita Health Group pszichológiai jóléti segítője –, úgy érzi, hogy az előtte álló feladatot túl nehéz teljesítenie. Ez a túlterheltség érzése elkerüléshez vezethet, de ez az elkerülés további stresszt okozhat.” Ha valakinek a harc vagy menekülés reakciója aktiválódik, nehéz lehet egy adott feladatra koncentrálnia, ami azt eredményezi, hogy az illető késni fog.
Ha egy egyén kihívásokkal szembesül mentális egészségével kapcsolatban, az a motiváció és az energia megváltozásához vezethet – ami nyilvánvalóan hatással lesz mindennapi viselkedésére.
„Az érzelmek ilyen keveredése hatással lehet az egyén időgazdálkodási képességére” – mondja Lucie. „Azok a hétköznapi feladatok, amelyek egykor természetesnek tűntek, például a korai ébredés, hogy elérjék a buszt, vagy a másnapi ebéd elkészítése, túl nehéznek tűnhetnek az adott személy számára.” Egy másik dolog, amit figyelembe kell venni, hogy agyunk (két különböző ember agya) sem működik egyformán. „Gyakran a neurodiverz emberek – akik autisták vagy ADHD-sek – különösen bonyolultnak találják az időgazdálkodást” – magyarázza Somia. A rossz időbeosztási készségeket a „végrehajtási diszfunkció” részeként ismerik el, amely a neurodiverzitást kísérheti.
Nem feltétlenül létezik „jó” vagy „rossz”
Persze, ha valaki elkésik minden egyes találkozóról vagy társasági elfoglaltságról, és senki más idejével nem foglalkozik, az nem természetes.
Ami viszont a másik oldalt illeti, lehet, hogy a gyakran elkéső emberek bosszantónak találják a barátaik pontosságát. „A kórosan pontosak számára azok, akik késnek, nem csupán egy enyhe megrovást érdemelnek figyelmetlenségük miatt, hanem a jellemük és a másokkal való törődés hiánya miatti elítélést is. A kórosan későn élőknek pedig pont ellenkezőleg, a pontosak tűnnek őrültnek. Tehát kijelenthető, hogy nincs »helyes« vagy »rossz« út.”
„Néhány ember azt hiheti, hogy a késés az durva arrogancia vagy egy másik ember figyelmen kívül hagyásáról üzen. Valójában gyakran ennek az ellenkezője igaz” – magyarázza Lucie. Az egyén késése annak következménye lehet, hogy az illető nem becsüli meg eléggé önmagát, és nem biztos, hogy látja, milyen hatással lenne másokra a meg nem jelenése. Ne feltételezzük, hogy az illető szándékosan csinálja, vagy nem értékeli az időnket” – teszi hozzá. „Gyakran több dolog történik a lelki háttérben, mint amennyit a szemünk lát."
Ha felismerjük, hogy valaki más késése nem a személyünknek szól, könnyebben fogadjuk el a történteket, kevésbé idegesítjük fel magunkat más késése okán, és tudunk vele higgadtan beszélni erről, mert belátjuk, hogy késése nem lustaságból fakad. Ez a belátás pedig segíthet egy együttműködőbb, elfogadóbb kommunikáció kialakításában.
