Október 18-án Alaszka napját ünneplik Amerika-szerte, az Egyesült Államok ugyanis 1867-ben ezen a napon vásárolta meg későbbi 49. államának területét az Orosz Birodalomtól. Az évforduló apropóján összeszedtünk néhány érdekességet a jégmezőiről, gleccsereiről, szánhúzó kutyáiról és a sarki fényről ismert Alaszkáról.
Az oroszok a 18–19. század során hiába próbálták benépesíteni az uralmuk alá került, Orosz-Amerikának keresztelt vidéket: ugyan azt várták, hogy a helyi szőrmekereskedelemből jókora profitra tesznek szert, a szállítás költségei túlságosan magasnak bizonyultak, a helyi őslakos törzsek támadásai pedig folyamatos veszélynek tették ki a telepeseket. A krími háborúba alaposan belerokkant Orosz Birodalom végül úgy döntött, eladja a fenntarthatatlannak bizonyult Alaszkát az Egyesült Államoknak, és a vételárat 7,2 millió dollár értékű aranyban határozták meg. Kilencven évvel később, 1959-ben a korábban territórium státuszú Alaszka Dwight Eisenhower elnök rendeletével az USA teljes jogkörű tagállama lett.
A hegyek és tavak földje
Alaszka nem csupán az USA legnagyobb területű állama (területe az ország egyötödét teszi ki, és kétszer nagyobb a második helyezett Texasnál), de az ország 20 legmagasabb hegycsúcsából 17 itt található, köztük a 6190 méter magas Denali, Észak-Amerika legmagasabb hegye. Alaszka folyókban és tavakban is gazdag: előbbiből több mint 3000, utóbbiból mintegy 3 millió található az államban, köztük a 2600 négyzetkilométeres kerületű Iliamna-tó (az ország nyolcadik legnagyobb tava).
Férfiak, nők és medvék
Az USA-ban itt a legmagasabb a férfilakosság aránya: átlagosan minden 100 alaszkai nőre 107 férfi jut, ami valószínűleg jó hír a szingli lányok számára. Azonban nem csak a férfiak, a medvék aránya is magasabb az átlagosnál: Alaszkában minden 21 emberre jut egy medve, szóval érdemes vigyázni. Nem csak a medvék, a jávorszarvasok is mindennapos „vendégnek” számítanak Alaszkában, és érdekes törvények élnek velük kapcsolatban: tilos például sört itatni a szarvasokkal, illetve repülőből kidobni őket, jávorszarvas-vadászat közben pedig tilos a vadász fülébe suttogni.
A fővárosba nem lehet elautózni
Az állam fővárosa, a 32 ezer lakosú Juneau semmilyen közúti összeköttetéssel nem rendelkezik, vagyis megközelíthetetlen autóval: a turisták, illetve a ki-be utazó helyi lakosok kizárólag repülőn vagy hajón tudják elérni a települést.
A zászlót egy árva gyerek tervezte
Alaszka zászlaját, melyen a Göncölszekér és a Sarkcsillag látható, egy árvaházban élő 13 éves fiú, Benny Benson tervezte egy veteránokat segítő szervezet, az Amerikai Légió 1927-ben meghirdetett pályázatára. A győztes pályamű annyira tetszett az állam törvényhozásának, hogy még abban az évben a territórium hivatalos jelképének nyilvánították, első felhúzására pedig Benson árvaházánál került sor.
Hónapokig tartó nappal és éjszaka
Alaszka legészakibb települése, az északi sarkkörtől 5 kilométerre található Barrow lakosai május 10-étől mintegy három hónapon keresztül folyamatos nappali világosságban élnek (ezek a fehér éjszakák), majd november 18-tól két hónapon át állandó sötétség jellemzi a települést. A sarki fény nem is számít annyira különleges jelenségnek Alaszkában, Fairbanks városában például az év 243 napján látható.
A kutyaszánhajtás állami sport
A vasút- és autóút-hálózat kiépülése előtti időben Alaszka lakói leggyakrabban kutyaszánon közlekedtek egyik településről a másikra, ezért igazi hagyománya van a sportnak ezen a vidéken: itt rendezik például a világ egyik legjelentősebb és legkeményebb szánhúzóversenyét, az Iditarod Race-t, melyben extrém időjárási viszonyok közepette 1688 kilométeres távot kell megtenniük a kutyáknak és gazdáiknak. A verseny egy 1925-ös eseménynek állít emléket, amikor az alaszkai Nome városában (ma is ez az Iditarod verseny célállomása) kitört torokgyíkjárvány megfékezésére indultak útnak a jeges vadonba a gyógyszert szállító kutyaszáncsapatok.
A ’90-es évek nagy kedvence
Természetesen érdemes megemlíteni az 1990 és 1995 között, hat évadon át futott Miért éppen Alaszka? című sorozatot is, amely a magyar nézőket is meghódította (idehaza 1994-ben vetítették először). A New Yorkból érkezett nagyvárosi orvos, Joel Fleischman (Rob Morrow) a kitalált világvégi kisvárosba, Cicelybe csöppenve egy szeretni való, bogaras különcök által benépesített csodavilágba kerül, partra vetett halként tengődve, mígnem idővel persze – minden ellenkezése dacára – beilleszkedik és megkedveli ezt a különleges közösséget.
A sorozat a Twin Peaks és más hasonló, az amerikai kisvárosokat a felszín alatt lappangó gonosz terepeként bemutató produkciós antitézise: mintegy felmagasztalja a kisközösségekben rejlő szeretetet és erőt. Példája több későbbi sorozatot is inspirált, köztük az idehaza szintén közkedvelt Szívek szállodáját.
