Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A XII. kerületben, Hegyvidéken található Orbánhegy városrész és a nevét adó 296 méter magas Orbán-hegy történelmi nevezetessége a Mátyás király által építtetett vízvezeték, amelynek segítségével a svábhegyi források vizét szállították az uralkodó palotájába. De vajon ki az a bizonyos Orbán, akiről a hegy és a környék a nevét kapta?
A hegy lejtőin a középkortól kezdve egészen a 19. századig szőlőt termeltek. A sikeres gazdálkodást a terület nagy részét birtokló szerviták kezdték, akik állítólag még szobrot is emeltek a szőlészet és a borászat védőszentjének, Szent Orbán pápának. A néhai egyházfőhöz köthető hagyomány annyira meggyökeresedett a környéken, hogy idővel a betelepülő svábok Urbanibergnek nevezték el a hegyet, melyet a Csillebérc és Gazdagrét kapcsán már említett 1847-es nagy dűlőkeresztelő során Döbrentei Gábor költő, királyi tanácsos és kísérete magyarított Orbán-hegyre.
A 2. század utolsó felében, valószínűleg Rómában született I. Orbán (Urbanus) 222 és 230 között, tizenhetedik pápaként ült Szent Péter trónján, a békés politikájáról ismert Severus Alexander császár uralkodása alatt. A nyugati katolikus és keleti ortodox kereszténységben egyaránt szentként tisztelt egyházfő életéről keveset tudunk, a katolikus egyház Breviáriuma mindössze annyit említ, hogy komoly erőfeszítéseket tett a krisztusi tanok minél szélesebb elterjedésének érdekében, és sok embert megtérített. Köztük az egyik leghíresebb női vértanút, az előkelő római családba született Szent Cecíliát, illetve férjét, Valerianust. Szintén a Breviáriumból tudjuk, hogy Orbán maga is valószínűleg vértanúhalált halt.
Szent Orbánt a szőlő, a szőlőtermelők, a kocsmárosok és a kádárok védőszentjeként is tisztelik, alakjához több magyar néphagyomány kötődik: a hiedelem szerint az Orbán-napi (május 25-i) hideg árt a leginkább a szőlőnek, ezért ha a szent megvédte a termést a fagytól, szobrát a gazdák borral vendégelték meg, ha viszont fagykár keletkezett, büntetésből megvesszőzték.
A 19. század végi nagy budai filoxérajárvány (lásd szintén a Gazdagréttel foglalkozó cikket) az Orbán-hegyi szőlőtermelést is elpusztította, a terület azonban nem sokáig maradt parlagon: jó fekvésének köszönhetően népszerűvé vált a jómódú fővárosi polgárok körében, akik a 19–20. század fordulójától települtek ide. 1896-ban létesült az első nagyobb középület, az Istenhegyi úton található Szent József Fiúnevelő Intézet, amelyben az 1920-as évektől már polgári fiúiskola is működött. A helyi lakosokból létrejött Orbánhegyi Egyesület tagsága sokat tett a terület fejlesztéséért, a tömegközlekedésbe való bekapcsolásáért és az autóutak kiépítéséért.
A városrész központja a Szent Orbán tér, mely az említett egykori vízvezeték mellett található. Mátyás király korában a tér későbbi helyén hatalmas, föld alatti medence állt, amelybe bevezették az itt fakadó Ágnes-forrás vizét is, a forrás azonban a terület beépítésével egyidőben elapadt. Orbánhegy leghíresebb lakója Bajor Gizi volt, akinek 1951-es tragikus halála után (megzavarodott férje megölte a színművésznőt, majd magával is végzett) Gobbi Hilda kezdeményezésére színészmúzeum létesült egykori lakóhelyén.
Ha érdekel az utcanevek, közterületek története, kísérd figyelemmel Térfigyelő sorozatunkat!
