Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindig azon töprengtél, honnét kaphatta a nevét kedvenc zenekarod? Vajon tényleg a legfurcsább névválasztással lehet befutni? Milyen titokzatos sztorik bújnak meg egy-egy bandanév mögött? Sorozatunkban megtalálod a választ.
Magyarországon is jelentős és hihetetlenül lelkes rajongótáborral rendelkezik a ’80-as évek szintipop (synthpop) irányzatának legnagyobb hatású és leghosszabb életű formációja, a brit Depeche Mode, melynek munkássága a Bonanza Banzaitól a Muse-ig és a Linkin Parkig számos előadóra volt hatással az elmúlt négy évtizedben. De mit is jelent pontosan a Depeche Mode elnevezés, mi köze a francia divathoz, és miért választották az elektronikus popzene úttörői?
A zenekar története 1977-ben, a London közeli Basildon városban kezdődött, amikor két középiskolás barát, Vince Clarke billentyűs és Andrew Fletcher basszusgitáros megalapította a No Romance in China (Nincs románc Kínában) nevű formációt. A banda nem volt túl sikeres, ezért Clarke és Fletcher hamarosan Martin Gore énekes-gitárossal összefogva új projektbe kezdett Composition of Sound (Hangkompozíció) néven. A tagok nem sokkal később – a népszerű, szintén angol újhullámos banda, az Orchestral Manoeuvres in the Dark (OMD) hatására – úgy döntöttek, mindannyian szintetizátorra váltanak és áttérnek a tisztán elektronikus hangzásra.
A felállás 1980-ban lett teljes, ekkor csatlakozott hozzájuk Dave Gahan énekes, akit Clarke egy jammelés során fedezett fel, ahol David Bowie Heroes című dalát adta elő. Az új énekes ötlete volt a Depeche Mode elnevezés: Gahan a zenéléssel párhuzamosan egy Oxford Street-i áruházban dolgozott kirakatrendező gyakornokként, ekkor akadt kezébe a Dépêche Mode nevű francia divatlap egy példánya. A kifejezés – mely szabad fordításban nagyjából „sietős divatot” jelent – megragadta a tagok fantáziáját, hogy egyszerre jelenti a gyorsaságot és az eleganciát: úgy gondolták, ez jól illik az általuk képviselt újhullámos stílushoz és fiatalos hangzásvilághoz.
A „sietős divat” azonban egy félrefordítás eredménye: bár a dépêche szó valóban a siet igének egy alakja, táviratot, hírlevelet is jelent, ezért az újság neve valójában nagyjából azt jelenti: Divathírek. Ez később a zenekar tagjainak is a tudomására jutott, a név azonban ennek ellenére is kapósnak bizonyult. A Depeche Mode-ot leszerződtette a Mute Records független kiadó, harmadik kislemezük, a Just Can’t Get Enough felkerült a brit slágerlista 8. helyére, az 1981-ben megjelent debütáló album, a Speak & Spell pedig nemcsak remek kritikákat kapott, de a nagylemez-eladási lista 10. helyére kúszott fel.
Clarke hamarosan elhagyta a zenekart, helyére Alan Wilder érkezett, aki kezdetben csak a koncerteken helyettesítette elődjét, néhány évre rá viszont hivatalos tagja lett a Depeche Mode-nak. Wilder 1995-ös távozása után Gore, Gahan és Fletcher trióban folytatták tovább: míg Gore az elsődleges dalszerző és szövegíró (bár az utóbbi időben Gahan is kiveszi részét az írásból), Fletcher amolyan mindenesként, többek között basszusgitáros- és menedzserposzton is erősíti a zenekart. A Black Celebration (1986), a Music for the Masses (1987) és a Violator (1990) nagylemezek elhozták a nemzetközi hírnevet a csapatnak, a DM – különösen Európában – az évtized egyik legnagyobb hatású popzenei formációjává nőtte ki magát.
Valószínűleg kevés olyan, a ’80-as évek második felében és/vagy a ’90-es évek elején kamaszkorát élő személy létezik, akinek életéből kimaradt volna a Strangelove, a Personal Jesus, The Things You Said, az Enjoy the Silence és a World in My Eyes, miként a formálódó technomozgalomra, az újhullámos zenére és az elektronikával megtámogatott rockra is meghatározó erejűnek bizonyult Gahanék munkássága. A Depeche Mode mindig szívesen kísérletezgetett, Clarke távoztával a korábbi „rágógumistílus” helyett sötétebb vizekre eveztek mind hangzásvilágban, mind a szövegeik mondanivalójában, később belekóstoltak a gitáralapú alternatív rock és industrial rock, a soul és egyéb műfajok hangzásába, illetve a ’90-es évek eklektikus elektronikus zenéjébe is. Stílusukat a new wave és a szintipop mellett gyakran a pop rock, eletronic rock, dance rock, arena pop jelzőkkel illetik.
A banda már 1985-ben fellépett Budapesten – ugyan a Volán pályán megrendezett koncert 8-10 ezer fős közönsége nagyrészt NDK-ból érkezett turistákból állt, idehaza is hamar beindult a zenekart övező rajongás. 1987 szeptemberében megalakult az azóta is aktív Hungarian Depeche Mode Fan Club (HDMFC), amely talán a világ legnagyobb DM-rajongói közösségének számít, egy évvel később pedig a Budapest Sportcsarnokban dupla koncerten láthatta kedvenceit a magyar közönség. Az együttes további kilenc alkalommal lépett fel hazánkban – mindig nagy hírverés közepette –, utoljára 2018 februárjában. 1993-ban Gahanék a koncert mellett egy hetet töltöttek Magyarországon: Göd közelében vették fel a Condemnation című kislemez videóklipjét.
2019-ben a bács-kiskuni megyeszékhelyen tartott Kecskemétrocks örömzenélés flashmobon is felhangzott – rockosított formában – a Personal Jesus, négyszáz zenész közreműködésével (jelen cikk szerzője a basszusgitárosok csapatát erősítette az eseményen...).
A ’90-es évek közepén a Depeche Mode mélypontra jutott: Fletcher idegösszeomlást kapott, Gore alkohol-, Gahan pedig drogproblémákkal küzdött, olyannyira, hogy az énekes 1995-ben kábítószermámorban felvágta az ereit, egy évvel később túladagolta magát, szinte a halál torkából hozták vissza. A krízisen túllendülve a trió továbbra is aktív maradt, legutóbbi nagylemezüket Spirit címmel 2017-ben adták ki. A Depeche Mode az elmúlt negyven évben 54 dallal és 17 albummal került fel a nagy-britanniai top tízes eladási listára, összesen több mint 100 millió lemezt adtak el világszerte, 2020-ban a Rock ’N’ Roll Hírességek Csarnokába is beválasztották őket.
Ha elmerengtél már más zenekarok nevének eredetén is, kövesd sorozatunkat! Legutóbb a Nirvana nevének eredete után nyomoztunk.
