Sorozatunk mai részének szereplője akár A rút kiskacsa főhőse is lehetne. A flamingó ugyanis fehérnek vagy szürkének születik, és csak később válik rózsaszínné.
Az vagy, amit megeszel, tartja a mondás, ami a flamingók esetében fokozottan igaz. Rózsaszínes-pirosas színüket ugyanis az étlapjukon szereplő algákban és gerinctelenekben található pigmenteknek köszönhetik.
Az vagy, amit megeszel!
A flamingók valójában nem rózsaszínen születnek. Általában fehér vagy szürke tollazattal jönnek világra, ami életük első néhány évében változik rózsaszínűvé. Az állatok a színükről kapták a nevüket is, amely a spanyol ’flamengo’ szóból származik, és annyit tesz, lángszínű.
Több fajtájuk is ismert, és Amerikától Afrikán át Ázsiáig szerte a világon megtalálhatók. Míg a kisebb, gyakoribb fajok színe élénkebb, a nagyobb, ritkább fajoké halványabb, sőt Cipruson egy feltehetően melanindús étrenden élő, fekete flamingót is lencsevégre kaptak.
Színükért az algákban, garnélákban és más rákfélékben található béta-karotin felel, amely vörös pigmentekben gazdag. Táplálékukat csőrükkel merik ki a vízből, dugattyúszerűen mozgatott nyelvükkel pedig kiszűrik az iszapot és a felesleges vizet a kortyból. A kis rovarok és rákok a lamelláknak nevezett szűrőlapokon akadnak fenn.
Az élet egy lábon
A flamingók megjelenésében nem csak színük, hosszú lábaik is különlegesek. A róluk készült képek többségén úgy tűnhet, mintha hátrahajtanák a térdüket. Erre valójában nem képesek, igazából magasan elhelyezkedő bokájukat hajlítják be. Mivel pedig egy lábon ácsorogni sokkal kevesebb energiát vesz igénybe, ha elfáradnak, felhúzzák az egyik lábukat, lehajtják fejüket, és mesterien egyensúlyozva szundítanak egyet.
Élettartamuk miatt is különleges állatok, hiszen a flamingók igen hosszú életet élnek: a vadonban 20-30 évet, fogságban pedig akár 50 évet is. A csúcstartó, egy rózsás flamingó 83 évesen pusztult el egy ausztrál állatkertben.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
