A rénszarvas a szélsőséges sarkköri fényviszonyoknak megfelelően képes változtatni a szeme színét.
Az északi sarkkörön élő rénszarvasoknak egész évben szélsőséges viszonyokkal kell szembenézniük mind az időjárás, mind a fény tekintetében. Nyáron az egész napos fényárban, télen pedig a huszonnégy órás sötétségben kénytelenek boldogulni. Az evolúció azonban segített nekik áthidalni ezeket a nehézségeket.
„Majdnem leestem a székemről” – emlékezik vissza Glen Jeffrey, a University College London neurológusa a pillanatra, amikor összehasonlította a laboratóriumába került télen és nyáron leölt sarkköri rénszarvasok szemgolyóját. Míg az előbbiek arany, addig az utóbbiak kék színűek voltak. Munkatársaival tizenkét évig tartó kutatómunkába kezdett, hogy kiderítse, mi okozza a jelenséget.
Csapata a rénszarvasok fényérzékelő sejteket tartalmazó retinája mögött található fényvisszaverő réteget, latin nevén tapetum lucidumot vizsgálták. Azt tapasztalták, hogy az állatok szeme által visszavert fény színe összefüggésben áll a tapetum lucidumban található rostok távolságával. Az állatok télen növelik a nyomást a szemükben, így csökkentve a rostok közötti távolságot, ezáltal a szem könnyebben megküzd a sötétséggel, és kékebb fényt tükröz vissza.
Nyáron a folyamat fordítottja megy végbe: a tapetum lucidum arany árnyalatot vesz fel, és több fényt tükröz vissza a retinán keresztül, hogy a rénszarvas könnyebben alkalmazkodjon az állandó napsütéshez.
„Soha senki nem látott még ilyet emlősöknél” – jegyzi meg Jeffrey utalva a tényre, hogy a rénszarvas az első olyan ismert emlős, amely képes megváltoztatni retinája szerkezetét a fény szezonális változásainak hatására.
