A tó maga eleve üledékes kőzeten jött létre, így nem csoda, hogy az alját iszapréteg borítja. No de mennyi? Átlagvastagsága öt méter, de a Zala folyó torkolatánál a nyolc métert is eléri. Legalul törmelék tőzeg található, amit zömében karbonáttartalmú (kalcit, dolomit) homokból, kőzetlisztből, illetve héjtöredékekből, hulló porból, planktonok anyagcseretermékeiből, a vízfolyások által bemosott agyagból álló iszap borít. Minden iszap egy kicsit más, hiszen nem mindegy, hogy folyómeder alját borítja, a tengerparton található, vagy épp egy sekély tóban, mint amilyen a Balaton. Még a déli és északi part iszapja között is van némi különbség: a déli homokosabb, míg az északi iszap finomabb szemcséjű, tömöttebb. Az iszap termelődése, a tó iszaposodása komoly problémát jelent, hiszen minél intenzívebb ez a folyamat, a tó annál gyorsabban öregszik. Ugyanakkor a vízben lebegő iszap az, ami a Balaton csodás zöldeskék színét adja, az üledékszemcsék ugyanis a kisebb hullámhosszú fényt szórják szét.
Miért kell kotorni a Balatont?
A Balaton medre folyamatos karbantartást igényel. Ha nem távolítanák el az iszap egy részét, a hordalék fokozatosan feltöltené a partszakaszokat. Ez akadályozná a hajók kikötését, a strandok használatát, de az iszapnak az algásodáshoz is köze van. A szakemberek folyamatosan mérik a víz a-klorofill-tartalmát, figyelik az algásodás mértékét. Erre azért van szükség, mert míg a fonalas zöld alga veszélytelen, a kék algák valójában cianobaktériumok, az általuk termelt toxin az emberre is veszélyes. Az ily módon fertőzött víz lenyelése hányást, hasmenést, a fürdőzés bőr- és nyálkahártya-irritációt eredményezne, de az algásodás a Balatonból nyert ivóvízre is rossz hatással van.
A vízminőség-védelmi kotrás, ami jelenleg is zajlik a tó különböző részein, eltávolítja az iszap felső rétegének egy részét, így az algákat megfosztják az abban található, szaporodásukat segítő foszfortól. A hetvenes években oly mértékű volt az algásodás, hogy a kotrást évtizedekig folytatni kellett, a víz minősége a kilencvenes évekre állt csak helyre. A sikerhez szükség volt korszerű szennyvízelvezető rendszerek kiépítésére, a tóba jutó foszfor mennyiségének csökkentésére is (foszfáttartalmú mosószerekből, műtrágyából, állati trágyából). Azóta csak időszakos munkálatokat végeznek az algavirágzás függvényében.
Mit csinálnak a fölösleges iszappal?
Az iszap kikotrása nemcsak a költségek miatt nehézkes, de azért is, mert a kiásott anyagot valahol tárolni is kell. A part közelében lakók és a strandolók sem örülnek, ha melléjük borítják, ezért régi bányák, más tájsebek feltöltéséhez használják, illetve zagytározókban halmozzák fel. A balatoni iszap egyébként nem káros, sőt kalciumtartalma miatt akár talajjavításra is használható.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A hévízi iszap gyógyít
A balatoni iszapot nem alkalmazzák pakolások készítéséhez, ám a Balatontól északnyugatra elhelyezkedő Hévízi-tó iszapjával már gyógyítanak. A természetes tőzegmedrű, meleg vizű tó alján öt-hét méter vastagon áll a sötétszürke, ásványi anyagokban gazdag, még a Pannon-tengerből származó gyógyiszap. Az ezzel történő kezelés javítja a reumás és más ízületi panaszokat, serkenti a kollagéntermelést, lazítja az izmokat, csillapítja a fájdalmat. Hazánkban egyébként nemcsak a hévízi, de a marosi, a kolopi, az alsópáhoki, a pöstyéni, a hajdúszoboszlói vagy a szovátai iszap is jótékony hatású.
A fehér iszap bizarr eredete
A tengerek, óceánok fenekét szintén iszap borítja, mely igen változatos képet mutat. Átlagemberként a fehér homokos strandokat szeretjük: minél világosabb az iszap és a homok, turisztikai szempontból annál vonzóbb az adott partszakasz. Igen ám, de míg a balatoni iszap zömében ásványianyag-tartalmú kőzetlisztből és homokból áll, addig a fehér tengeri homok nagyrészt a papagájhal megszáradt ürülékéből. A korallzátonyokon növő algákkal és hínárral táplálkozó állatok folyamatosan a vízbe ürítenek, példányonként egy év alatt akár egytonnányit is. Ez lesüllyed a tengerfenékre, de természetesen kijut a partra is, és akár a strandok homokjának hetven százalékát is kiteheti. Azért nem kell megijedni, egyes ausztráliai fehér homokos strandok például szinte teljes egészében kvarckristályokból állnak. Az viszont nem ilyen szívderítő, hogy az iszap és a parti homok alkotóelemei közé egyre több mikroműanyag vegyül.
