Épp csak elcsitult a kétségbeesett moraj a januárban 40 kiló műanyaggal a gyomrában, a Fülöp-szigeteknél partra mosott bálna miatt, a napokban Szicíliában bukkantak olyan tengeri emlősök tetemére, amelyek szervezetében szintén jócskán volt plasztik. Mindannyiunkat sokkolnak az ehhez hasonló, és az óceánokban szigetként összeálló szemetet bemutató hírek, de a legtöbben nem látunk kapcsolatot saját műanyagfogyasztásunk, a hazai hulladékkezelés és az élővilág ilyen szintű szennyezése között.
A WWF és a Greenpeace segít megérteni, hogyan lesz akár az Európában megvásárolt műanyagból is csendes-óceáni szemétsziget, és azt is megnézzük, mi hogyan járulunk hozzá a kétségbeejtő helyzethez, és mit tehetünk, hogy legalább lassítsuk a folyamatot!
1. Szemetelünk
Nem csak a tengerparton nyaralók tehetnek a vizek szennyezéséről, bár tény, hogy a turisták rengeteg hulladékot hagynak maguk mögött. Itthon is elég egy vasárnap reggel átsétálni a bulinegyeden vagy nagyvárosaink forgalmasabb részein, hogy elképesztő mennyiségben szétszórt műanyagokra, üvegekre és papírhulladékra bukkanjunk: nemcsak a csurig telt kukákból folyik a szemét, hanem hanyagul eldobálva is szanaszét hever.
Az elhajított üres flakonok és sok más műanyag szemét olyan könnyű, hogy a szél vagy az eső jó részüket a csatornákba sodorja, ahonnan bekerülnek a folyókba, majd a tenger felé veszik az útjukat, ahol rengeteg kárt okoznak az élővilágnak. Ne gondold, hogy a te szemeted nem szennyezheti a tengert! Világszinten a szemetelés és az illegális szemétlerakás az egyik fő felelős a óceánokban kialakult helyzet miatt.
2. Nem szelektálunk
Nemcsak az eldobált, de a szemetesbe helyezett műanyaghulladékból is jócskán jut a vizekbe. A nem szelektíven gyűjtött hulladék a szemétlerakó telepeken végzi, ahol sokszor hatalmas, nyílt területeken tornyosul a műanyaghalom. A könnyű hulladékból nemcsak a szállítás során kerül sok (például megint csak a szél miatt) a vizekbe, de a telepek tornyaiból is rengeteget sodor arrébb a víz vagy a szél, az út pedig Európa-szerte folyamatos a folyókból a tengerekbe, majd az óceánokba. A Greenpeace adatai szerint a világ folyóvizei évente mintegy 1,15–2,41 millió tonna műanyagot szállítanak a tengerekbe.
3. Mindent leengedünk a lefolyón
A vécén lehúzott nedves törlőkendők, vattapamacsok, fültisztító pálcikák és női higiéniai termékek nemcsak dugulást okoznak, de a fentebb vázolt körforgásba is bekerülnek.
Mosdónk, kádunk és mosógépeink lefolyóiba pedig mikroműanyagok kerülnek a fogkrémek, tusfürdők és bőrradírok mikroszemcséivel, és a szintetikus anyagú ruházati cikkekből leválva is. Ezek a műanyag részecskék túl kicsik ahhoz, hogy a víz tisztításkor kiszűrjék őket, így bekerülnek a táplálékláncba, embert és állatot egyaránt mérgezve.
Természetesen vannak olyan országok, amelyeknek a hulladékgazdálkodása nagyobb nyomot hagy az élővilágon, mint a miénk, és a műanyagszennyezés egy jelentős részéért a nagyipar felelős. Az is igaz, hogy a Magyarországon eldobált szemét nem a Fülöp-szigetek környékén köt ki. Hiba volna ugyanakkor alábecsülnünk saját szerepünket és saját vizeink szennyezését. Az európai vizek pusztításával kapcsolatos aggodalmak egy részére választ adhat az Európai Unió új irányelve, melynek alapján 2021-től tilos lesz egyszer használatos műanyagokat használni/előállítani, de addig is nagyon sok még a tennivaló.
Jelenleg még mindig csekély hányadát használjuk újra műanyagszemetünknek, így a szelektív gyűjtés is csak a kisebbik rossz az igazi megoldáshoz, a műanyag termékek kizárásához képest. Minél több eldobható műanyagot, abba csomagolt élelmiszert veszünk, annál tovább tartjuk fenn ezt az állapotot, így elborzadás helyett azt kell megvizsgálnunk, hogyan csökkenthetjük egyéni műanyaglábnyomunkat.
