Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az internetes mémek új lendületet adtak a közkeletű hiedelemnek, miszerint a macskák alapvetően antiszociális, gyakran kellemetlen modorú lények. Egy kutatás szerint azonban mi magunk neveljük kedvenceinkbe a rossz viselkedést.
Az évtizedek óta töretlenül népszerű Garfield-képregényektől kezdve a világháló egyik legelterjedtebb mémfigurájának számító Grumpy Catig, a populáris kultúrát átjárja azt a feltevés, hogy a macskák nem igénylik társaságunkat, ehelyett igyekeznek minél nagyobb önállóságra törekedni, és játék helyett cinikusan üldögélni egy sötét sarokban. Az Oregoni Állami Egyetem kutatói azonban igyekeznek megdönteni ezt az elterjedt tévhitet. Tanulmányukat, mely a Behavioral Processes folyóiratban jelent meg, a Science Alert szemlézte.
Macskánk viszonozza, ha figyelünk rá
Kristyn R. Vitale, az egyetem állati viselkedésre szakosodott kutatója szerint a macskák viselkedését gazdáik irántuk tanúsított attitűdje határozza meg. A szakértő szerint cicáink igenis szeretnek a társaságunkban lenni – feltéve, ha azt látják, hogy mi is barátságosan közeledünk hozzájuk és örömmel töltjük velük időnket. Vitale szerint sokan félreértik a macskák viselkedését, hiszen azt várják tőlük, hogy a kutyákhoz hasonlóan a nyakunkba boruljanak, mikor pedig ez nem történik meg, azt hiszik, hogy kedvenceink nem preferálják társaságunkat. Holott egy korábbi kutatás már azt is megmutatta, hogy a macska inkább játszik a gazdájával, mintsem az ételével vagy játékokkal.
A tudósok kísérletük során 46 különböző egyedet figyeltek meg, ezek fele állatmenhelyen, másik fele pedig otthoni kedvencként élt. Az adott macskákat bezárták egy szobába egy számukra idegen emberrel, aki az együtt töltött idő első két percében mozdulatlanul ült velük szemben a padlón. Ezt követően azonban a nevén kezdte szólongatni az állatot, és kedvesen simogatni kezdte, mikor az közelebb lépett hozzá. A vizsgálatot később megismételték egy kizárólag háziállatként tartott macskákból álló csoport részvételével is.
A kísérlet egyértelműen azt mutatta, hogy a macskák sokkal több figyelemre méltatnak minket abban az esetben, ha azt látják, hogy minket is érdekel az ő hogylétük, és közeledni próbálunk feléjük. Vitale szerint a cicák nem alapvetően antiszociális lények, akik előnyben részesítik saját társaságukat, hanem pusztán választási lehetőséget szeretnének maguknak, hadd döntsék el, ki az, akivel érdemes jó fejnek lenni, és ki az, akivel nem.
A vizsgálat azt is megmutatta, hogy a menhelyen élő macskák szimpátiáját könnyebb megnyerni, mint a kényelmes otthonhoz szokott társaikét, melynek nyilvánvalóan az az oka, hogy az előbbiek jóval inkább igénylik a törődést. John Bradshaw, a Bristoli Egyetem macskákkal foglalkozó kutatója ellenben cáfolja ezen utóbbi megállapítást, rámutatván, hogy a macskák alapvetően territoriális lények, akik máshogy viselkednek, mikor jól ismerik környezetüket, mint mikor számukra ismeretlen helyen vannak. Bradshaw arra is rámutat, hogy az egyes állatok között gyakoriak a személyiségbeli eltérések. Míg bizonyos macskák kevésbé hajlamosak gazdáikkal törődni, mások barátságosabbak és jobban szeretik a társaságot.
Vitale szerint érdemes nekünk, a gazdáknak kezdeményeznünk az interakciót, és ha a macskánk is úgy látja, hogy megbízhat bennünk, ezt követően örömmel tölti az időt társaságunkban. Így elkerülhetjük, hogy Grumpy Cat költözzön be az otthonunkba.
