Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy vajon a tigris vagy az oroszlán is dorombolással fejezi-e ki, ha jól érzi magát. Kutatók vizsgálják a nagymacskák dorombolásának jelenségét.
A szakértők gyakran megkapják a kérdést, hogy vajon a házi macskákhoz hasonlóan, a nagymacskák is dorombolnak-e. A válasz azonban egy egyszerű igennél vagy nemnél sokkal összetettebb – derül ki a Science Alert cikkéből. Ráadásul annak ellenére, hogy a tudósok már több mint egy évszázada keresik a választ, a helyzet még messze nem világos.
Mi köze az anatómiának a doromboláshoz?
Az alapján, amit eddig tudunk, a macskák dorombolásának hátterében a gégét és nyelvet támogató nyelvcsont áll. Kisebb macskák esetében – mint a házi macska, a gepárd vagy a puma – ez a csont teljesen merev. A gége rezgése következtében a nyelvcsont rezonálhat, és alacsony frekvenciájú morajt generál, amit dorombolásnak nevezünk. Érdemes megfigyelni, hogy ez a hang a macskák ki- és belégzésekor is érzékelhető.
A nagymacskák esetében azonban a nyelvcsont csak részben csontosodott, ez pedig alapvetően megváltoztatja az állat által kibocsátott hangokat. Az oroszlánok, tigrisek, jaguárok és leopárdok nyelvcsontja jóval rugalmasabb, részben a koponyához csatlakozik, és bár ettől mély és rettenetes ordításokra és üvöltésekre képesek, dorombolni sajnos nem tudnak.
Hang alapú csoportosítás
A 19. században úgy gondolták, hogy a két tevékenység automatikusan kizárja egymást, és ez alapján a macskaféléket két csoportra is osztották: azokra, amelyek nem tudnak ordítani, és azokra, amelyek nem tudnak dorombolni.
Annak ellenére, hogy a gepárdok és a pumák kétségtelenül elég nagy macskák, hangképzésük alapján tudományosan nem tartoznak a nagymacskák családjába, hiszen ezeknél az állatoknál a nyelvcsont teljesen csontosodott. Így lesznek ezek ketten a kismacskák legnagyobbikai.
Legalábbis sokáig így gondoltuk.
Mostanában azonban egyre több kutatás enged arra következtetni, hogy a macskák hangképzés alapján történő osztályozása túlságosan egyszerűnek bizonyul. Egy 2002-es vizsgálat szerint a 36 macskafajból 20 képes volt dorombolni, köztük például az oroszlánok és a leopárdok is.
A vita nem dőlt el
A tudósok még mindig vitatják az eredményeket. Néhányan azt állítják, hogy az oroszlánok és leopárdok által keltett hang nem egyezik meg a dorombolással, ezek csak olyan zörejek, amik nagyban hasonlítanak rá. Mások szerint a két macskafaj egyértelműen csak kilégzéskor hallatta a hangot, így ez nyilvánvalóan nem dorombolás. Ezek alapján a besorolások elég önkényesnek tűnhetnek, azonban az eredmények nagyban függnek a kutatás módszerétől. Ha az oroszlánok és leopárdok a dorombolástól alapvetően eltérő hangot adnak ki, azok nagy eséllyel másképp is keletkeznek.
Tehát, jelenlegi ismeretek szerint a dorombolás csak a kis- és közepes méretű macskákra jellemző. Annak ellenére, hogy egyes nagymacskák képesek hasonló hangot kiadni, valójában dorombolni képtelenek. Ha tényleg arra vagyunk kíváncsiak, hogy mely macskák képesek dorombolni, érdemes megvizsgálni, hogy mi történik az egyes fajok torkában a hang keletkezésekor. Ez azonban nemcsak rendkívül nehéz feladat, de könnyen belátható, hogy sok esetben veszélyes is.
Bár mindenki által elfogadott álláspont egyelőre nincs a dorombolás kérdésében, van néhány biztató adat, ami arra enged következtetni, hogy amíg mi a kedvenceink társaságát élvezzük, a kutatók a jövőben is foglalkoznak majd a kérdéssel.
