Avagy, ha emberekkel veszed körül magad, attól boldog leszel
Az ember társas lény. A másokkal való kapcsolat létfontosságú, éppen ezért jó tudni, hogy a másokkal való kapcsolattartás mikor kielégítő és mikor élvezetes. Milyen kölcsönhatások boldogítják az embereket? A felszínes, semmitmondó bájcsevejre van igényünk, vagy az elmélyült, komoly beszélgetésekre? - teszi fel a kérdést Art Markman, a University of Texas kutatója a Psychology Today hasábjain. Matthias Mehl, Simine Vazire, Shannon Holleran és Shelby Clark tanulmánya például azt sugallja, hogy elsősorban a kölcsönhatások minősége számít.
Az idézett kutatást egyetemi kollégisták körében végezték: véletlenszerűen rögzítettek minden hangot a környezetükben egy háromnapos időszak alatt. Miután a résztvevők eltávolították az összes olyan tartalmat, amelyet nem szerettek volna mások tudomására hozni, a kutatók elemezték, hogy a résztvevők mennyi időt töltöttek egymás jelenlétében, felszínesen beszélgettek-e egymással, vagy komolyabb kérdésekről, elmélyülten diskuráltak.
A résztvevők általános jólléti szintjét is vizsgálták
Azt találták, hogy azok, akik inkább elmélyültebben szerettek beszélgetni, jobb közérzetről számoltak be, míg a small-talk jellemzően negatívan kapcsolódott a jólléthez. A kutatók szerint ez pedig bizonyíték arra, hogy az emberek interakcióinak mélysége befolyásolja a másokkal való kapcsolódásukat, ami boldogsághoz és megelégedettségérzéséhez vezet.
Természetesen a kutatást készítők tisztában vannak a tanulmány korlátaival, többek között azzal, hogy az egyetemisták és főiskolások nem reprezentálják általában az embereket. Életük egy olyan speciális szakaszában vannak épp, amelyben mély kapcsolatot keresnek kortársaikkal. Ráadásul a családjuk helyett inkább a barátaik veszik körül őket, ilyen módon a komoly beszélgetések tükrözhetik a mély barátságok - mint a jóllétet meghatározó tényező - jelenlétét.
Matthias Mehl és Simine Vazire több kollégájukkal együtt később elvégezték ugyanezt a kutatást - immár szélesebb körben. Ez utóbbi munka a Psychologycal Science 2018. szeptemberi számában jelent meg, az elemzés pedig (amely a fent leírt kezdeti tanulmányból származó adatokat is felhasználta) több mint 450 személy adatait vette alapul. A megkérdezettek között voltak rákos betegek és partnereik, nemrég elváltak, és egészséges felnőttek is. A kutatók beszámolójából az derült ki, hogy minél gyakrabban van része valakinek interakcióban egy másik személlyel, annál magasabbnak ítéli saját szubjektív jóllétét.
A felszínes dumcsizgatás és a jó közérzet negatív kapcsolatát azonban ebben a tanulmányban nem figyelték meg.
Egyértelmű volt azonban az interakciós idő és a boldogság közötti kapcsolat, ami annyit tesz, hogy a másokkal együtt töltött idő jó - és annál jobb, minél több. Vagyis még a hétköznapi kisebb-nagyobb beszélgetések is megerősíthetik a kapcsolatunkat másokkal, ami boldogabbá és elégedettebbé teheti életünket.
