Amikor a függők leállnak, a szerek hiánya hatalmas fekete lyukként tátong az életükben. Sokaknak nehéz ezt az űrt betölteni, ezért máshoz nyúlnak, mint amit előtte használtak, így lesz például a drogosból alkoholista. De hogyan lehet ezt kivédeni? Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns új írásából kiderül.
Miért fontos, hogy a drogokról leálló függők teljes absztincenciát tartsanak? "Miért nem ihatok majd később néha alkoholt?" - hallja sokszor a kérdést Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns munkája során. “Hiszen nekem sosem volt problémám az alkohollal” - mondják. A szenvedélybetegsegítő el szokta mondani a saját személyes tapasztalatait, valamint azokat, amiket a munkája során szerzett.
Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, codein, morfium, methadon) valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és több eltöltött 40 hónap után már több mint 14 éve él szer és alkoholmentesen, felépülésben.
Azt látom, hogy azok a droghasználók, akik nem tartják a teljes absztinenciát, és a drog vagy gyógyszer helyett elkezdenek iszogatni, nagy valószínűséggel válnak alkoholistákká, vagy az alkohol miatti befolyásoltság miatt könnyen újra szerhez nyúlnak. Alkoholista nyilván nem egyik napról a másikra lesz az ember, hanem lassan, óvatosan kúszik be az illető életébe. Ha abbahagyjuk valamilyen szer kényszeres, addiktív használatát, az az űr, amit a szer betöltött, nem múlik el azonnal, és ha eközben elkezdünk más tudatmódosító szert használni, nagy eséllyel attól válunk idővel függővé.
Az említett űr betöltéséhez sok időre és sok önmagunkon való munkára van szükség, és eközben nem árt az éberség, mert a visszaesés lehetősége még így is mindig fennáll. Azt szokták mondani, mindenkinek egy karnyújtásnyira van a pohár, annak is, aki egy napja nem, és annak is, aki már húsz éve nem iszik.
Közismert példa a keresztfüggőségre, hogy amikor valaki leszokik a cigarettáról, vagy az alkoholról, kompenzálni kezd más elérhető örömforrásokkal, például elkezd jóval többet többet enni. Az aktív droghasználatom alatt én is váltogattam a szereket, amint csökkentettem vagy épp elhagytam kis időre a heroint, azonnal ugyanolyan mértékű egyéb szerrel pótoltam a hiányt: főleg amfetaminnal és alkohollal, megspékelve nagy mennyiségű Xanax-szal.
A rehab után minden figyelmeztetés ellenére kísérletezni kezdtem az alkohollal, és rövid időn belül alkoholistaként, mértéktelenül kezdtem inni, ám még időben sikerült padlóra kerülnöm, és azt letennem. Erről itt is írtam korábban.
Volt bennem egy kurva nagy fekete lyuk
Sok olyan szerhasználó is van, aki csak azért nem válik alkoholistává, mert az alkohol hosszabb-rövidebb idő alatt újra visszavezeti a választott szeréhez. Ma volt nálam pont egy lány, aki azt mesélte, neki nem az alkohollal van gondja, (amúgy de, azzal is!), hanem a kokainnal, csak az a baj, hogy ha inni kezd, akkor azonnal vágyni kezd a kokainra, és be is szerzi ilyenkor.
És onnan még nincs vége a történetnek, hogy a függő teljesen abbahagyja a szerhasználatot. Nálam a drog és az alkohol használattal való felhagyás a viselkedési addikciók széles tárháza nyílt meg. Még nagyon a felépülésem elején voltam. Volt bennem egy kurva nagy fekete lyuk, egy univerzum méretű, ami továbbra is ott tátongott, és éhesen várta, várta? követelte!, hogy etessem. Erre ezer dolog alkalmas. Kaja, csoki, gyúrás, pornó, internetes párkereső oldalak, stb… Kinek mi.
Gyakran mondják, inkább a munka vagy a sport legyen a függőséged! Én evvel egyáltalán nem értek egyet, mivel minden függőség alapvetően negatívan befolyásolja az ember életét. Egy sport- vagy munkafüggő élete ugyanúgy rámehet a szenvedélyére, mindkettő menekülés a valóság elől, mindkettőre rámehet az illető egészsége, családja és egyéb szociális kapcsolatai. Ugyanaz a mozgatórugójuk ugyanis. Erről majd egy későbbi cikkben fogok írni részletesen.
Evés
A túlzásba vitt zabálás már a rehabon is jelentkezett, majdnem száz kilóra felhíztam az érkezési hatvanvalahány helyett. Komoly harcok indultak én és az étel között, amiben többnyire utóbbi állt nyerésre. Az egész felépülésem alatt komoly kihívást jelentett a súlyom és így van ez mind a mai napig.
Annak ellenére is szinte naponta mérem magam, hogy már jó ideje teljesen rendben vagyok a súlyommal. Évente két-három kg megy föl-le, de ez nekem oké. Mindenestre tagadhatatlan, hogy azóta is különös viszony van köztem és az ételek közt. Sokat beszélek róla, eléggé központi helyet foglal el az életemben.
Kényszeres sportfüggőség
A rehabról való kikerülésem után kényszeres testedzés volt az első, amit túlzásba vittem.. Majdnem minden nap mentem konditerembe , és több órán át kínoztam magam a súlyokkal, figyelve, hány centit nőtt a karom, mintha evvel egyenes arányban nőtt volna a megkapott nők száma is, de sajnos nagyon nem így volt. Szerencsére nem vetettem be a ma annyira divatos vegyi tömegnövelőket. Emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor először találtam benn egy véres fecskendőt, amiben sejthetően nem heroin volt, hanem valami gyúráshoz használt “okosság”.
Amikor ez lecsengett, jött az úszás, amit sok évig űztem, szintén teljesen kényszeresen. Majdnem minden nap úsztam 2,5 kilométert. Észrevettem, hogy idővel az úszás köré szerveződött az életem, szinte rosszul voltam a gondolattól, hogy akár egy nap is kimaradjon, gyakran a munkám is ennek rendeltem alá, halál fáradtan mentem dolgozni utána. A kapcsolataimra is negatívan hatott. Inkább lemondtam programokat, családit, barátit egyaránt, csak hogy mehessek.
Olyan volt, mint amikor szpídet szúrtam
Volt, hogy azért mondtam le egy randit, mert tudtam, annyira fáradt leszek, hogy már a szexhez se lesz kedvem. Annyira le tudtam magam fárasztani, hogy kifejezetten hátráltatott a nap hátralevő részében, teljesen passzívvá váltam utána. Ennek ellenére nap mint nap mentem és mindig elhatároztam, hogy most másként lesz, de nem lett.
Olyan volt, mint régen, amikor olyan szpídet szúrtam - mert csak az volt akkor a városban -, ami valami olyannal volt beütve, hogy minden egyes alkalommal fejgörcsöt kaptam tőle, és én mégis mindig újra próbáltam, hátha most másképp lesz. Ezt hívják őrületnek. Ugyanazt csinálom és más eredményt várok! Kb. két éve tudtam ezt elengedni az úszást úgy, hogy hetente kb. kétszer úszok és a távot is csökkentettem, nem történik semmi, ha picit pihenek, vagy kevesebb lesz belőle, mint 2,5 km.
A sport mind a mai napig elmaradhatatlan része az életemnek, de most már többféle dolgot űzök, futok, úszok, focizok, kondizok, és már kevésbé vagyok kényszeres vele. Annyi dolog, feladat, öröm van az életemben, hogy a sport már csak egy örömforrás a sok közül. Most a sport van értem és nem én vagyok a sportért.
