Ezért utáljuk a többi autóst

A totojázó szerencsétlen

Zöld a lámpa, de ő harminccal gurul előtted. Megkerülni, megelőzni lehetetlen. Fogalma sincs, hol van. Néha csaknem állásig lassít, néha fickós lendületet vesz, és 40-ig, 45-ig gyorsul. Aztán a száguldástól megrémül, és nagyot fékez. Ha több sáv van, belül megy. Akkor is, ha majd jobbra kell kanyarodnia, amit úgy intéz, hogy lámpánál satuféket nyom, és elkezd jobbra indexelni, és vágyakozva néz, át a három sávon. Akkor is belül megy, ha majd egyszer a jövőben balra kanyarodik, fél óra múlva, két kerülettel arrébb.

Ha navigáció vezeti, sose tudja, mire számítson, és minden utasításnál meglepődik. Ha nincs navigáció, akkor fogalma sincs, hol van, hova megy, és hogyan fog odajutni.

Aki mintha egyedül lenne a városban

Zöld a lámpa. Megy előtted, kényelmesen gurul 45-tel. Élvezi, hogy ügyesen bánik a gázpedállal, és 7 liter alatt van a fogyasztása. Bezzeg a szomszéd Józsi, az sosem fogyaszt 8 alatt. És nem fogja ezt elrontani hirtelen gázadásokkal. Ő még éppen átfér a sárgán. Te már pont nem. Na és?

Zöld a lámpa. Megy előtted. Kényelmesen gurul üresben, a balra kanyarodó sávba megy, és az éppen piros. Te egyenesen mennél, neked zöld a lámpa, de mész mögötte harminccalhuszonöttel hússzal, egészen addig, amíg be nem gurul végre abba a tetves balra kanyarodó sávba, csakhogy eddigre a te lámpád már pont piros. Na és?

Zöld a lámpa. Nagyon rövid zöld, maximum négy autó fér át rajta. De ő a telóját nyomkodja, lefele néz, nem látja, hogy zöld. Rádudálsz egy rövidet. Elindul. Még épp átfér a sárgán. Te már épp nem. Na és?

Megy a kétszer egy sávon, a megengedett sebesség felével. Az út keskeny. Vagy kanyargós. Vagy folyamatos szembeforgalom van. Mögötte egyre gyűlik a kocsisor. Először csak három autó. Aztán már hat. Aztán 10. 20. Végül korrekt kis konvojt vezet a maga komótos tempójában. És hiába jön buszmegálló, hiába van egy szélesebb szakasz, eszébe sem jut lehúzódni és megállni picit, hogy a többiek elmehessenek. Mész te is mögötte a szokásos tempó felével. Akár egy órán keresztül. Na és?

Akinek mindent szabad

Keskeny utca, a te oldaladon szabad, a másikon parkolnak. De ő nem áll meg, kijön a parkoló kocsik mellé, majd mutogat, hogy tolass vissza, és pofákat vág, hogy nem fértek el. Ha férfi, és te nő vagy, akkor kiabál is, és lekurváz. Ha úriembernek tartja magát, akkor csak annyit ordít oda, hogy hülye liba. 

Elindul. Megáll. Kanyarodik. És Soha. Nem. Indexel.

Nagy a forgalom. Minden sáv araszol. Kivéve őt. Mert ő végigautózik a sor mellett a buszsávban, aztán a végén kicsit meg van bántva, hogy nem egyből engedik be. De az is ő, aki a jobbra kanyarodó sávból egy mesteri húzással mégiscsak egyenesen megy tovább, és így legalább öt másik autót megelőz.

És az is ő, aki simán végigmegy a villamossínen, kerül a járdán, és parkol a kocsibeállódban, és a rokkanthelyen. És azt észrevetted, hogy milyen gyakran sikerül két helyre beállnia? Azt hitted véletlen? Dehogyis az. Szándékos. Mert így tutira nem nyitják rá másik kocsi ajtaját az ő autójára.  

Jobbkezes kereszteződés. Ő jön balról. De nem áll meg. Talán nem is veszi észre. Vagy mert az ő autója nagyobb. Ha kikényszeríted, hogy megadja az elsőbbséget, dudál és mutogat. Ha szólsz, hogy ez egy jobbkéz, akkor vállat von. És még sosem gondolkozott el rajta, mi a csodáért lehet arra a piros-fehér szögletes táblára ráírva, hogy: STOP.

A beláthatatlan kanyarban az út kellős közepén jön szembe, szívbajt kapsz, hogy nem fogtok elférni. És nyilván nem ő rántja félre a kormányt, és megy fel a padkára. Hanem te. 

Bónusz: 

Vezetni nem tud, az autót egyáltalán nem érzi, de legyen jó nagy, mert az biztonságos, és ő hordja a gyerekeket. Csak éppen képtelen vele például a sávjában maradni. És parkolni, hiába segíti a világ összes radarja, csipogója és kamerája. 

Aki a centiket lóerőkkel pótolja

Nem kell odanézned, mert már messziről hallod a dupla/megfúrt/leszakadt kipufogót. Lámpától lámpáig padlógázzal nyomja, aztán nagyot fékez, megáll, és várja a pirosnál, hogy megint padlógázzal nyomhassa 150 méteren át. Ha a lámpák 70-re vannak állítva, akkor is megnyomja kettő között 110-ig, hátha majd most. Pedig nem. 

Húsz centire jön a seggedben, bár előtted is mennek, folyamatos a kocsisor. Ha ennél közelebb lenne, már az autód alatt lenne, de ez nem zavarja. Nyomakszik, csak nyomakszik, és közben hallod a kocsijából dübörgő mélyeket. Autópályán fél méterrel mögötted jön, akkor is, ha nagy a forgalom, és bármikor megállhat a kocsisor. 

Cikkcakkozik a sorok között, nyomja neki nagyon. Hirtelen rántja a kormányt jobbra, balra. Derekasan küzd. Kár, hogy annyi memóriája nincs, hogy megjegyezze, melyik szakaszon melyik sáv a jó, így a Hungária körút két vége közt sem képes meglépni azok elöl, akik nem variálnak.

Te is kerültél már a fentiekhez hasonló konfliktusba az utakon? Meséld el, várjuk történetedet az irokaszerknek@divany.hu címen!