Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A #Sohavégetnemérős fiataljai csak a szerelemre vágynak, akinek meg gondolatai vannak, az mind kretén valamiért. De a célközönség imádni fogja.
Lévai Balázs producer fejéből pattant ki a gondolat, hogy bizonyos értelemben filmet rendez a Wellhello-nak. Azért bizonyos értelemben, mert a #Sohavégetnemérős – Történetek Wellhello-ra valójában nem Fluorról és Diazról szól, hanem hat történetet mesél el, mindegyik a szerelem körül forog és mindegyikben vannak Wellhello dalok, sőt az együttes tagjai is mindig feltűnnek, hogy egyben tartsák a sztorit, míg végül mindenki marha nagyot bulizik a Volton, Sopronban.
A filmet fiatalok készítették fiataloknak, és ez így nagyjából mindent le is fed, amit írni lehet róla. A fiataloknak tetszeni fog, mert arról van benne szó, ami őket pörgeti, és ehhez jön, hogy ha még szeretik is a Wellhellot, akkor már nincs is miről beszélni, feladat teljesítve.
A hat történetben vannak eszelős nők és még eszelősebb pasik, mindegyik csak AZT akarja, illetve akad egy pár, aki nem, de ezek elég szélsőséges figurák lettek. Nem nagy baj, a másfél órában elég jól el lehet szórakozni a filmen, az már más kérdés, hogy két nappal később egyetlen kockára sem emlékszik belőle az ember, hogy a mondanivalót már ne is emlegessük. Merthogy az speciel egyáltalán nincs neki, és ez az egyetlen hibája, mert ettől aztán tényleg teljesen súlytalanná válik az egész. Jó, nem arról beszélünk, hogy egy zenés, fiataloknak szóló filmnek kötelező lenne valamiféle konzekvenciával bírnia, de a #Sohavégetnemérős ettől kicsit olyan, mint egy elnyújtott reklámfilm, fotózva is úgy van, mintha azt akarná üzenni, vegyél meg valamit (mondjuk egy Wellhello lemezt). Sehol egy valódi gondolat a párkapcsolatokról, csak a szélsőségek. Mondjuk, szerintünk ennél azért kevésbé felszínesek a mai fiatalok, még akkor is, ha Lévaiék egyáltalán nem akartak komolyabban művészkedni a filmben...
Viszont a párbeszédek élnek, és a kaszting sem volt rossz, csak Fluornak meg Diaznak nem kéne soha a büdös életben előre megírt szöveget a szájába adni, mert ez nekik nem szakmájuk. Így színészileg épp ők a lehető legbénábbak, ami mégiscsak kínos, ha már egyszer ők adják a történetnek a keretét. Mondjuk mindegy is, mert olyan cukik.
Ifjúsági film kategóriában nagyon régen nem láttunk versenyzőt, pedig annak a #Sohavégetnemérős azért egyáltalán nem rossz. Igazi színészek játsszák a szerepeket, akiken érződik, hogy komolyan vették a munkát, ezért lehet több a film, mint hat összefüggéstelen sztori a lerészegedésről, és bulizásról. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a célközönség zabálni fogja.
