Lehet művészetet csinálni a felháborító szexista beszólásokból? A kaliforniai Rora Blue szerint igen.
A fiatal kaliforniai művész, Rora Blue érdekes projektekbe vág bele: először "Unsent" című munkájával hívta fel magára a figyelmet, melyről később még ejtünk szót, most pedig "Handle With Care" (kb. Kezeld óvatosan) című képeivel dolgozza fel a hétköznapi szexizmus témáját.
Az ártatlannak tűnő fotókon olyan bántó beszólások jelennek meg, melyekkel simán szembesülhetnek a nők nap mint nap, akár anélkül, hogy tudatosulna bennük, hogy mennyire igazságtalan például azt hallgatni, hogy "Miért vagy ideges? Meg fog jönni?" vagy "Miért vágattad le a hajad? A fiúk a hosszút szeretik!".
Menjél főzni inkább!
A hat fotót tehát az a fajta hétköznapi a szexizmus ihlette, melyet nemcsak a 19 éves művésznő, de nőtársai világszerte egyaránt rendszeresen átélnek. Blue a fotókkal azt a nyomást szerette volna visszaadni, ami a nőkre nehezedik bizonyos helyzetekben: és bár a képek Kaliforniában készültek, abszolút értelmezhetőek Magyarországon is – sőt.
A "nőnek a konyhában a helye" topic már 2013-ban eléggé elhíresült, de 2015 végén Kovács Ákos dalcsináló adott újabb lendületet a női princípium kifejezésnek, illetve a vitának, hogy lehet-e más életcélja egy asszonynak a férje és gyerekei kiszolgálásán kívül? Kovács szerint nem, de nem csak ő gondolja így. Ha valaki nő létére mégis vezetői pozícióval próbálkozik, akkor ha rossz napja van, nagyjából azonnal megkapja, hogy nyilván a menzesz miatt ideges. Ugyanazt a fizetést viszont, mint azonos végzettségű, tapasztalatú és szaktudású, azonos pozícióban dolgozó férfitársai, sajnos nem kapja meg.
A "Mi is volt rajtad?" című fotó pedig az áldozathibáztatás témáját veszi elő, és benne van ebben az egy mondatban az összes előítélet, amivel a szexuális bántalmazás áldozatainak szembe kell nézniük. És itt most nem is feltétlenül csak a legsúlyosabb bűncselekményekről van szó, hanem azokról a megalázó helyzetekről, amikbe bármikor belefut az ember lánya: fényes nappal, az utcán sétálva, a buszon ülve, vagy akár még a nőgyógyásznál is.
A projekt kivitelezése egyébként nyomokban emlékeztet a magyar Hitka Viktória stílusára: míg Blue modelljei bőrükön vagy ruháikon viselik üzeneteit, Hitka tányérokra pingálja a hasonlóan fajsúlyos mondatait.
Fiatalok voltunk, de igaz volt
Blue-nak honlapja szerint a "Handle With Care" előtti nagy dobása az "Unsent" ("Elküldetlen) című projekt, mely a párkapcsolatok szomorú végét dolgozza fel, ezeket a képeket is érdemes megnézni! A Unsent ráadásul interaktív projekt, azaz olyan üzenetekből készít a művésznő matricát, melyeket követői küldtek be neki. Az üzenet mellé színt is meg kell nevezni: azét az érzését, amit akkor érzünk, amikor az első szerelmünknek fogalmazzuk meg utolsó üzenetünket. Így készült sötétzöld "Túl könnyen adtuk fel?" és sárga "Amikor igazán fáj, repülőgép üzemmódba kapcsolom a telefonom és úgy írom meg neked azokat a dolgokat, amiket szeretnék neked elmondani".
Blue 2000 üzenetből készített kollázst Sacramentóban az év elején, de azóta befutott még 25 ezer üzenet, úgyhogy újabb kiállításokat tervez. A képek megtalálhatók Instagramján, és az üzenetekből archívumot is épít Tumblr-en. Etsy shopjában pár száz forintért meg is lehet venni egyes üzeneteket, és ezekkel a világ bármely táján hírét vihetjük annak, hogy egy kaliforniai lány archívumot épít szomorú emlékeinkből. Ha szeretné, hogy az ön üzenete is bekerüljön a közösbe, itt tud nevezni, angolul.
