Itthon júniusban megkezdődött a fesztiválszezon, ami általában minden egyes rendezvénynél ugyanazt jelenti: felcicomázott színpadok, rengeteg programhelyszín, neves fellépők. Mi viszont megnéztük milyen egy elektronikus zenei fesztivál akkor, ha a sivatagban van, távol minden nagyvárosi vurstlitól. És nem, nem a Burning Manen jártunk, hanem annak egy közelebbi és talán hangulatosabb kistestvérén, a Sound Of Saharán Tunéziában.
"Lybia, Syria problem. Tunesia, no problem. Tunesia economy, yes problem, safe, no problem"
Ezzel nyugtatott minket a sofőr és igaza is volt: veszélyben nem éreztük magunkat az út során, viszont az árusok néha szinte könyörögtek azért, hogy vigyük el az eladásra kínált portékájukat. Tunézia a két tavalyi terrortámadás óta nem éppen a legfelkapottabb turisztikai célpont, pedig az ország vezetése mindent megtesz azért, hogy garantálja az ide látogató turisták biztonságát. Alapvetően sokkal kevesebbet kapott az ország a terrorizmusból, mint más közkedvelt turisztikai központok, ráadásul azóta kiemelten odafigyelnek a biztonságra és a terrorizmus elleni védekezésre, mégis: mivel másik kontinens, más kultúra, ezért sokan inkább a legrosszabb megoldást választják és elkerülik. Pedig az ország javarészt a turizmusból él, ennek megfelelően pontosan tudják, hogyan kell bánni a turistákkal, mit keresnek az európaiak, és azt is, hogy tényleg mindent meg kell tenniük a turisták biztonságáért, különben hatalmas bajban lesznek. Ennek megfelelően pedig mindent meg is tesznek, a piacokon tényleg az eddigi árak töredékéért lehet elhozni szuveníreket (a kellően pofátlan alkudozás után), a helyiek kedvessége és szívélyessége pedig valóban őszintének tűnik – ezek után ki ne akarna egy olyan helyre menni, ahol szívesen fogadják és még ő is jól érzi magát. Ráadásul olyan fesztiválra mehet, ami után minden ismerős fesztiválos kalandja elbújhat amellett, hogy ön a sivatag közepén, Star Wars díszletek között csapatta, két DJ-szett között pedig tevegelt egyet.
Sound Of Sahara vagy Les Dunes Electroniques
Tozeur és Nefta mellett Mos Espa szolgál a Sound Of Sahara fesztivál helyszínéül. Tozeurből a Szahara és az Atlasz hegység hegyvonulatai is látogathatóak, ezért egy-két plusz nappal megtoldva a fesztivál kiváló nyaralós program is. Sound Of Sahara néven ugyan még csak egy fesztivál volt itt, de nem kezdők a témában, eddig Les Dunes Electroniques néven már több bulit is tartottak a sivatagban a Star Wars és a Brian élete díszletei között. Ez utóbbi, azaz a Les Dunnes Electroquies is lesz idén is, azt ősszel tartják, míg a Sound Of Sahara egy tavaszi program, igaz a két fesztiválnak a szervezőgárdája is teljesen más. A tavaszi bulit helyiek csinálják, az őszit pedig franciák, de állítólag ezen túl túl sok különbség nincs is a kettő között. Maga a fesztivál több helyszínen zajlik, de ezt sem úgy kell elképzelni, mint itthon, a tunéziaiak ezen is tudnak csavarni egyet.
Technofesztivál a lakodalmas sátorban
Első este a buli helyszíne egy ötcsillagos szálloda udvarán felhúzott lakodalmas sátor volt Tozeur közepén. A lakodalmas sátor nagyjából egy Szigeten megszokott, közepes méretű sátor volt, rendeltetésszerűen tánctérrel és néhány asztallal, gyönyörű fehér abrosszal és persze székszonyákkal, ahogyan az minden magára valamit is adó, dekorációs költségeket nem kímélő lagziban elvárás. Javarészt férfiak adták a fesztivál első napjának vendégeit, nők csak elvétve voltak jelen, ők is leginkább valamelyik külföldi DJ csajai vagy éppen újságírók voltak, akik először még feszengve lépegettek jobbra-balra tánc gyanánt a sok férfi között. Aztán eljött az a pont, hogy amikor a nők a feszültséget egy-egy üveges sörrel próbálták enyhíteni, de ezzel gyakorlatilag csak még nagyobb figyelmet kaptak. Viszont a minden csoda három napig tart mondás itt nagyjából 3/4 órára módosult: ennyi idő után derült ki, hogy a helyi srácokat egyáltalán nem érdeklik a csajok a buliban, ők táncolni mennek, és ha nincs kivel, akkor ott a szelfibot és a telefonjuk, amit rengetegen használtak arra, hogy saját magukat videózzák tánc közben. Hogy mindezt mikor nézik majd vissza és egyáltalán minek, azt nem tudjuk, de hát más kultúra, valószínűleg ők meg a szelfis csücsörítés előtt állnak ugyanilyen értetlenül.
Buli a sivatagban
Másnap már a sivatagba került át a buli, ahol délutántól váltották egymást a DJ-k. Igaz nem teljesen azok mint akik a plakáton szerepeltek, de láthatóan ez egyik résztvevőben sem okozott nagy lelki törést. Már eleve a sivatagi fesztiválhelyszín ad egy furcsa hangulatot az egész rendezvénynek, hiszen ez nem az a helyszín, ahova csak úgy kisétál az ember, ráadásul a transzferbuszokat is nehéz elképzelni a homokdűnéken billegni, ezért a legtöbben terepjáróval érkeznek, a helyiek egy része pedig kismotorral. A biztonságra természetesen itt is nagyon odafigyeltek, de a dizájn is fontos szempont volt, bár a lugasnak álcázott fémkereső kapu mellett kerítés helyett mindössze egy szalag választotta el a fesztivál területét és a külvilágot. Meglepő módon ez is épp eléggé visszafogta azokat, akik nem vettek jegyet a fesztiválra, bár talán az is szerepet játszott benne, hogy a legtöbben a gépfegyveres őrökkel sem igazán akartak újat húzni.
A sivatagi buli akkor a leghangulatosabb, mikor már lemenőben van a nap, de még sincs elképesztően hideg. Olyan élmény, amit egyetlen hazai (de akár európai) fesztivál sem tud visszaadni, maximum zeneileg, bár az is tény, hogy felénk, vagy akár csak Európába is elég ritkán vetődnek tuniszi DJ-k. Pedig a helyiek szettjei abszolút megállnák a helyüket bármelyik elektronikus zenei fesztiválon, és még csak nem is kell meghallgatnia egyszer sem a Lean On-t vagy levitézlett Swedish House Maffia dalok remixeit. Az este és napnyugta együtt jár a lehűléssel is, ami a sivatagban köztudottan nem vicc, szóval mikorra a hazai fesztiválok beindulnak, a Sound of Sahara sivatagi része épp véget is ér. A buli viszont folytatódik tovább Naftában vagy Tozeurben, a sivatagi kulisszák nélkül, viszont jó időben.
Megközelítés
Egyáltalán nem lehetetlen küldetés megszervezni itthonról egy Sound of Sahara fesztiválozást. Tuniszba könnyen el tud jutni Budapestről is, igaz közvetlen járat egyelőre nincs, de frankfurti, müncheni vagy római átszállással könnyen eléri a fővárost. Onnan pedig a Nefta / Tozeur repülőtérre kell belföldi járattal juthat el. Egyébként már a kifutópályán elkezdheti az ismerkedést Tozeur látnivalóival, ott áll ugyanis két hatalmas Boeing 747-es gép, mint később kiderült mindkettőt Saddam Hussein rejtette el ide az öbölháború idején. Azóta a helyiek átfestették, mert úgy gondolták, hogy a katonai szín nem éppen nyerő és biztonságos.
300 tunéziai dinárért, azaz nagyjából 42 ezer forintért vehet olyan belépőt, amiben benne van nemcsak a három napos belépő, de a transzfer a rendezvényre és a szállás egy 4 csillagos hotelben. 47 ezer forintért már 5 csillagos szállodában lakhat két éjszakát, 68 ezer forintért pedig olyan csomagot vehet, amiben a repülőút is szerepel Tuniszból, vagyis sem árban, sem szervezésben nem nagy feladat ellátogatni Afrika egyik legmenőbb fesztiváljára.
