Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Felnőttek és kamaszok öltöznek be, hogy együtt örüljenek az életnek és szabadon élvezhessék a jelmezes létet. A Mondoconon jártunk.
Két Leia, egy Pokemon és néhány katona pózol a Hungexpo főbejáratánál, ahol két napig csak fura ruhába öltözött emberek lesznek. Ez a Mondocon, a cosplayesek egyik legnagyobb rendezvénye, ahol mindenki az lehet, aki, és úgy osztogatják az ingyen ölelést, mint egy jobb hippitáborban.
Itt leginkább nézelődni lehet, és ha valaki nem járatos az animék és a szuperhősös filmek világában, itt garantáltan leesett állal fog állni órákig, hogy a színes forgatagot bámulva merengjen azon, vajon miért is jó japán anime figurának öltözve, szinte meztelenül pózolni a 10 fokos hidegben.
A rendezvény látogatóinak nagy része - ahogy az a cosplayes rendezvényeken általában - 14-20 éves fiatal, de bőven találni felnőtteket is itt. Ami feltűnő, hogy mindenki szeret mindenkit, a Free hugs felirattal cirkáló kamaszok többen vannak, mint a turisták Szentendrén, és valljuk be, ki ne akarná, hogy egy cuki lila farkas ölelgesse?
Mi az a cosplay?
A cosplay (コスプレ; koszupure; Hepburn-átírással: kosupure?) a „costume play” [1] kifejezés rövidített formája, az előadó-művészet egy ága, ahol a résztvevők különböző jelmezeket és kiegészítőket viselve próbálnak egy karaktert, ötletet, koncepciót megjeleníteni. A jelmezt készítő illetve viselő személyek, a cosplayesek, gyakran külön szubkultúrát alkotnak, melynek középpontjában e különleges szerepjáték iránti szenvedélyük áll.
A jelmezötletek legjellemzőbb forrásait animék, mangák, nyugati képregények, videojátékok illetve filmek alkotják, de bármilyen fiktív forrásból vagy akár a való életből vett elképzelés jó alapul szolgálhat egy cosplaynek. Találkozhatunk élettelen dolgokat antropomorf formában megjelenítő kosztümökkel, valamint nem ritka a crossdressing, crossplay sem, melynek során a jelmezt viselő személy egy a sajátjával ellenkező nemű karaktert alakít. A cosplay kultúra részét alkotó egyik népszerű ágazat a vonzó fellépésre fókuszál, ilyenkor a cosplayesek olyan karaktert választanak, aki híres attraktív megjelenéséről és/vagy kihívó ruházatáról.
Forrás: Wikipedia
Hogy mi történik egy ilyen kiállításon? Látszólag nem sok minden, az egész tényleg olyan, mint egy időben elcsúsztatott farsang, amelybe belecsempésztek némi tematikát. Az egyik, talán legfontosabb esemény a jelmezverseny, itt is voltak a legtöbben. Itt derül ki, kinek mennyire sikerült jól a jelmeze, és mennyire képes megmutatni a karakterét. Az elfogadást jól mutatja, hogy egyaránt lelkesen tapsolják meg a túlsúlyos mangalányt és a cérnavékony szuperhőst is, aki még a közönségre sem mer nézni a színpadon.
A versenyen kívül a karaoke verseny is nagy tömeget vonz, a japán popslágerekre hajazó rajzfilmdalokat éneklő lányok és fiúk produkcióját sokan figyelik, sőt mi több, egy csomóan tudják a szövegeket is. Bevallom, ezt azért túl sokáig nem lehet elviselni, hacsak az ember nem extrémen nyitott a japán rajzfilmvilág zenei kultúrájára, de szerencsére számos egyéb program is van, mint például a babarajzolás, vagy a sorbanállás a szushis pulthoz. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi kamasz akar szushit enni, de itt volt a leghosszabb kajára váró sor az egész rendezvényen.
A kiállítótérben a klubok várták a csatlakozni vágyókat, dr Who-tól a Star Warsig számos helyre lehetett becsatlakozni, ha valaki nem akart maketteket festeni vagy steampunk ékszereket készíteni. De mégis miért érzi úgy egy csomó felnőtt ember, hogy pénzt és időt nem kímélve kosztümöt készítsen és beöltözzön?
"Gyerekek vagyunk, azért. Egészen konkrétan az 501-es légióhoz való belépéshez készült a kosztümöm, az a célom, hogy megtanuljak vívni, szerettem volna egy SW klubhoz csatlakozni" -fejtegette Kylo Ren.
"Nem tudom megmondani, miért jó ez. Szerettem gyerekként farsangra beöltözni, és mostanra ez egész egyszerűen kinőtte magát egy olyan szintre, hogy "professzionálisan" csinálom. Vettem anyagokat, varrógépet. Ezzel kapcsolódom ki, és valamilyen szempontból önkifejezés is részemről. Kreatív embernek tartom magam, és ez lehet egy kifejeződése ennek. Olyan érzés eljönni egy Mondoconra, mintha az ember hazajönne. Az, hogy belebújhatunk egy másik karakter bőrébe, az olyan fokú szabadságot vagy korlátot ad, ami megfűszerezi a mindennapokat" - fejtegette.
Ráadásul ő nem csak Kylo, hanem Joker is, aki szintén nem egy túl barátságos karakter. "Pikírt és szarkasztikus jellem vagyok, és ehhez Joker mint karakter nagyon passzol. Ez azért lett, mert Jokerként bármilyen szörnyű viccet mondhatok, nincs korlát, hisz Joker vagyok. Vele szemben Kylo karaktere 30 éves a film ideje alatt, de megragadt 17 éves agresszív tinédzser szinten, és ez rávezethető erre az örök gyerek dologra, még akkor is, ha ő rossz értelemben az örök gyerek."
Egy teljes kosztüm 150.000 forintba is kerülhet, a nagy részét a sisak teszi ki, amit lehet otthon megcsinálni vagy venni, de szinte mindegyik variációnak a legdrágább része a sisak és a fénykard. Ezt a jelmezt nem igazán nehéz megvarrni, kivéve a karját, ahol centiként kell felhajtani az anyagot, derült ki a beszélgetésből. Ha az ember az 501-es légióhoz akar csatlakozni, akkor viszont tényleg nagyon aprólékosan be kell tartania a kosztümökre vonatkozó szabályozást, különben nem lehet az alakulat része.
Van aki szerint ez az egész beöltözősdi nem normális dolog, de azért jó. "Ez egy beteg dolog. Azt mondanám, hogy ahogy telnek az évek, egyre inkább rájövök arra, hogy az infantilizmusba kell fordulni ahhoz, hogy a józan eszünket megőrizzük. Nem értékeltem kellőképp a farsangokat az elmúlt években, de most rájöttem, hogy ez egy nagyon jó dolog. Ezek az első kezdetleges lépések, de látok benne fantáziát" - vázolta, majd elmesélte, miért hagyta otthon alig 7 hetes babáját, hogy annak testvérével eltöltsön egy délutánt a rendezvényen.
"Itt könnyebb mint otthon, itt mindenki egészségesen őrült. Van benne valamennyi amatőr báj is. Szuper lenne magamnak ruhát varrni, de egyelőre nincs rá idő. Akik versenyen indultak, fantasztikus ruhákat készítettek, de én nagyon pici és tudatlan vagyok ehhez még. Szeretem a steampunk stílust, talán a dizzy princess steampunk stílusban áll közel hozzám.Ez szimbolikus számomra, mert 7 hete született meg a második gyerekem, és kicsit ez volt a vissza az életbe jellegű program. Csináljunk valami őrületet, ami kicsit nem az anyai világ."
Egy másik steampunkos lány sok éve mozog ebben a szcénában. "Nyolcadikos korom óta benne vagyok ebben a társaságban, azért szeretem és vagyok benne felnőttként is, mert jó azt látni, hogy milyen elfogadó ez a társaság, és mennyire kreatív. Ha valaki varr egy jelmezt, de kicsit testes, ugyanúgy megtapsolják a színpadon, mint egy profi varrónőt, aki modellt hoz. Azt szeretem nagyon, hogy van egy közös témánk, az anime és a japán kultúra, és ez mindenféle típusú embert összehoz. Kevés olyan rendezvényt látok, ahol ennyire be- és elfogadó a közeg. Amit én viselek, az a steampunk és a Szépség és a Szörnyeteg kombinációja. Jó egy kicsit felszabadulni, és kilépni a komfortzónából, és így végigjönni a BKV-n. A kislányok csillogó szemmel néztek, az idősebb hölgyek kicsit megbotránkoztak, a férfiak értékelték a látványt. Rengeteg barátot szereztem a cosplay kapcsán" - fejtette ki, miért is jó ez az egész.
Megítélése szerint azok, akik vonzódnak ehhez az animés kultúrához, nem feltétlenül ugyanazok, akik az osztályban a legmenőbbek. "Itt olyan karakterekért rajonganak, akik megjelenésre is csodaszépek és különlegesek. Mivel ez egy elfogadó közeg, és kiírják, hogy szabad az ölelés, akkor engem átölelnek és szeretnek. Ha az ember benne van és érti, akkor ez nagyon szép dolog tud lenni. Ha egy szeretetéhes ember idejön egy táblával, hogy légyszi figyeljetek rám, azt ő itt megkapja."
Találkoztunk egy családdal is, akinek minden tagja kosztümös. Ők a Csillagok háborúja jelmezes rajongói klub tagjai, akik havonta tartanak találkozókat. Őket is arra kértem, magyarázzák meg, miért jó húsvétkor beöltözve egy hangárban várni az érdeklődőket.
"Egyrészt gyerekek vagyunk, és rohadt nárcisztikusak vagyunk. Ez magamutogatás, és egy olyan kikapcsolódás, amiben biztos, hogy más lehetsz, mint aki vagy. Amikor azt mondják, hogy menj haza és pihenjél, ez egy jó mondat, de senki nem tud otthon pihenni, ezen gondolkodik, azon gondolkodik. De amíg megcsináljuk a jelmezt, addig csak ezzel foglalkozunk. Nem csak felvenni kell a ruhát, hanem eljátszani is. Ezalatt csak pihenni tudsz. Ha munkával csinálod ezt, akkor nem tudsz kikapcsolni. Ha ez csak egy hajgumi, akkor legyen az, de az a fontos, hogy más lehess, mint a hétköznapokban. Ez egy jó családi program is tud lenni."
Egy klubhoz azért jó csatlakozni, mert az ember egy csomó problémával szembesül amikor egy jelmezt próbál összehozni. "Ami neked nem jut eszedbe, az eszébe juthat valaki másnak" - vázolták, és az is hamar kiderül, könnyen szövődnek barátságok ezeken a találkozásokon keresztül.
"Havonta egyszer személyesen találkozunk és nagyjából 20 percenként a Facebookon. Van egy zárt csoportunk, töltögetjük a képeket, ötleteket, és hívnak minket jótékonysági rendezvényekre. Legutóbb a Tűzoltó utcai gyerekklinikán voltunk. Én cégvezető vagyok hétköznap, hétvégén pedig bohóckodom. Önkormányzati képviselőktől kezdve egy csomóan azt mondják, hogy "Star Wars? Imádom!". Ez a dolgok emberi oldala. Volt már olyan, hogy ott lógott a fénykard az oldalamon, és úgy dolgoztam a srácokkal. Nálam 1981 óta tart ez az őrület" - mesélte egy egykori egyenruhás.
Az anyagi oldallal viszont nem szabad foglalkozni - tanácsolják. "Nem szabad kiszámolni, mert akkor megrémülsz. Ez arról kell, hogy szóljon, hogy élvezd. Ha az anyagiak belekerülnek, az már nem jó. Mindig megpróbáljuk megkeresni a legolcsóbb helyeket, legjobb ajánlatokat, de nem szabad számolni." Költeni pedig mindig van mire, egy új fénykard drága, csakúgy mint a gyerekek ruhája, akik gyakran kinövik őket. A rohamosztagosoknak többnyire a páncéljuk törik, azt is rendszeresen cserélni kell.
A rendezvényen persze nem csak SW klubba lehet belefutni, az Indiana Jonestól a dr. Who-ig, a Gyűrűk urától a számtalan japán animéig számos lehetőség van, ha valaki komolyan gondolja a beöltözést. A nagy kérdés azonban az, hogy az ember külső vagy belső alapján választja ki a karakterét. "Nálunk hála isten mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy a karakterét meg tudja külsőleg is formálni. Ha külsőleg sikerül, akkor jöhet a belső. Mert ha felveszed a jelmezt, nemcsak felvenni kell, hanem el is kell hinni, hogy az te vagy."
A kijáratnál belefutunk néhány viszkiző steampunkba, a túloldalon még mindig néhány miniszoknyás lányt fényképeznek, egy banán pedig egy nyolcfarkú rókával kokettál. Az élet szép.
Mondocon
A Mondo Magazin, a MondoCon/Animekarácsony, és a MondoGames rendezvénysorozatok a MangaFan tulajdonát képezik. A MangaFan egy magyar manga és más távol-keleti képregények, DVD-k megjelentetésével foglalkozó független kiadó. 2007 óta havi, majd kéthavi rendszerességgel jelenteti meg Magyarország egyetlen anime-manga-gamer-Japán tematikájú magazinját, a Mondót, jelenleg 6500 példányszámban. 2008 óta negyedéves rendszerességgel megrendezésre kerülnek a MondoConok, amelyek a távol-keleti és gamer kultúra hazai rajongóinak legfőbb találkozói. Az elmúlt években jelentősen megnőtt a rendezvényre látogató külföldi vendégek száma, a MondoCon a régió legnagyobb ilyen jellegű eseménye.
