Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Itthon még a hímsovinizmus a menő, de hát hol is van dalcsináló Ákos úrhoz képest egy Beyonce, Emma Watson, vagy a kislányok férjhez adása (és női princípiumuk beteljesítése) ellen rappelő afgán Solita?
Míg itthon tavaly közéleti szereplőink kimaxolták a hímsoviniszta megnyilvánulásokat, addig a nemzetközi vonalon épp az ellenkezője történt: egyre több híresség emelte fel a hangját, ha gender kérdésről, esélyegyenlőségről, a nők jogainak érvényesítéséről van szó.
Akár trendnek is nevezhetjük, ahogy 2015-ben a mainstream popkultúra résztvevői is egymás után álltak ki a feminizmus törekvései mellett, de akármi is legyen a fő mozgatórugó, az eredmény mindenképpen pozitív, hiszen az új tendencia elkerülhetetlenné tette az olyan kényes kérdések kibeszélését, mint például a nők és a férfiak közötti fizetési különbség. Bizonyára Ön is emlékszik a 2015-ös Oscar gálára, amelyen Patricia Arquette beszédében (többek közt arra is) hívta fel a figyelmet, hogy a színésznőknek azonos szerepben ugyanannyit kellene keresniük, mint a férfi kollégáknak. Kijelentésével nem nagy titokról rántotta le a leplet, csak meglépte azt, amit más A-listás színésznők nem mertek megtenni: közölni a világgal, hogy egészen addig szó sincs esélyegyenlőségről, míg olyan alapvető kérdésekben sem kiegyenlítettek a viszonyok, mint az ugyanazon munkakör jövedelemkülönbségei. Arquette felvállalása után mások is bátrabbá váltak, Lena Dunham és Jennifer Lawrence is hallatta hangját a témával kapcsolatban, sőt, Lawrence állítólag ebből kifolyólag utasította vissza a The Rosie Project rászabott szerepét.
Az utóbbi pár évben az olyan régi motorosok, mint Sinéad O'Connor, vagy a börtönt is megjárt Pussy Riot tagjai mellett egyre több új generációs előadó emel ki fontos nőjogi kérdéseket .Ezzel egy időben úgy tűnik, hogy a feminizmushoz tapadt negatív felhangok is lecsengőben vannak: egyre kevesebben gondolják úgy, hogy a feminizmus egyet jelent a szőrős lábú, férfigyűlölő feminácival, vagy hogy igaza lenne az amerikai prédikátor Pat Robertsonnak, aki szerint a nők a feminizmus miatt fogják elhagyni a férjeiket, megölni a gyerekeiket, lesznek boszorkányok és/vagy leszbikusok.
Akiknek sokat köszönhet a popkultúra
A Riot Grrrrl mozgalom, bár a maga idejében széles körben nem aratott nagy sikert, szerepe mégis óriási a feminizmus történetében és abban is, hogy ma egyáltalán beszélhetünk popfeminizmusról. A mozgalmat Washington D. C.-ben és Washington államban olyan proto- és posztpunk lánybandák alkották, mint a Huggy Bear, Bikini Kill, a Skinned Teen, vagy a Bratmobile. Performanszaikkal, dalszövegeikkel olyan tiltott témákat dolgoztak fel, mint a különféle testképzavarok, mentális betegségek,de küzdöttek a nemi erőszak, a családon belüli erőszak, a szexuális zaklatás, a genderalapú elnyomás és a patriarchális rend ellen. A feminista punk a legtöbb esetben provokatív és/vagy radikális módszerekkel mutatott rá a szexizmus nyilvánvalóságára.
Első publikációjuk 1989-ben jelent meg a Puncture magazinban Women, sex and rock and roll címmel. A mozgalom alapjait az amerikai feminizmus harmadik hullámának elméleti és gyakorlati módszertana jelentették.
Hogy ma már a feminista szó hallatán nem feltétlenül egy férfigyűlölő nő képe ugrik be, köszönhető annak , hogy olyan mainstream előadók, mint Beyonce Knowles is felvállalták a feminizmust. A dollármilliókat kereső, fiatal korától kezdve kőkeményen dolgozó énekesnő az augusztusi MTV díjátadóján egy óriási Feminist felirat előtt előtt énekelte el a Flawless című számát, amelyben Chimamanda Ngozi Adichie nigériai szerző feminizmusról alkotott definíciója és több idézete is szerepel. Hogy Knowles mennyire elhivatott feminista, vagy mennyire merül mélyen annak ideológiájában, azzal lehet vitatkozni, de azzal nem, hogy előadásával óriási nyilvánosságot adott a témának és tette azt közérthetőbbé. Egy másik hatalmas rajongótáborral bíró fiatal énekesnő, a rebellis Miley Cyrus előadó művészete már jóval megosztóbb, fellépőruhái is elegendőek a polgárpukkasztáshoz, a 2013-as MTVA díjátadós szereplése nyomán pedig az egyik legismertebb fenimista előadóként nyilvántartott Sinéad O'Connor írt neki nyílt levelet, kérve, hogy ne hagyja magát prostituálni a popipar által. Mára egyértelművé vált, hogy Cyrus nyelvöltögetése, védjegyévé vált twerkelése, vagy a műpénisszel és -mellekkel dekorált fellépőkosztümje nem a popszakma kiszolgálását és önmaga elvesztését jelentette, hanem pont ellenkezőleg, az önkifejezés és a saját testünk felett gyakorlott szabadságát hirdeti. Még ha ezt oly módon teszi is, ami az O'Connor által is képviselt keményvonalas feminizmus elveivel nem cseng teljesen egybe.
Ennél jóval szofisztikáltabb és egyértelműbb volt a 24 éves Emma Watson, az ENSZ új jószolgálati nagykövetének józan és pontos feminista coming outja. Az ENSZ-ben tartott beszédében rámutatott a feminizmust övező félreértésre, miszerint a nők jogaiért folytatott küzdelmet gyakran a férfigyűlölet szinonimájaként értelmezik. „Ha egy dologban biztos vagyok, akkor az az, hogy ennek megálljt kell parancsolni” – mondta Watson, akinek nemcsak a szavai váltottak ki erős visszhangot, hanem a He for She kampánya is, amellyel egyértelműen a férfiakat is megszólította. Bár a New York-i beszéde és az elindult kampány nyomán Watson kapott hideget-meleget egyaránt, azt mindenféleképpen gyorsan és hatékonyan elérte, hogy új imázst kapjon a feminizmus. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a mainstream előadók egyre fontosabbnak érzik biztosítani a rajongóikat a felől, hogy ők is kiállnak a feminista elvek mellett, azaz hisznek a férfiak és a nők gazdasági és politikai egyenjogúságában, és azon vannak, hogy ezek a gyakorlatban is megvalósuljanak. Ezek a célok pedig sehol nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy egy feminista nő szeressen nőnek lenni, és legalább ennyire szeresse/tisztelje a másik nem képviselőit is.
Malala Yousafsai minden idők legfiatalabb Nobel-díjasa maga is bevallotta, hogy pont a negatív társítások miatt gondolta úgy, hogy kényes lenne feministának vallania magát (holott, amit tesz a nők oktatásáért, az maga a feminizmus), egészen addig, amíg meg nem hallotta Emma Watson beszédét. Ma már bátran vallja magát ő is feministának és úgy véli, hogy a feminizmus mindössze egy másik szó az egyenlőségre.
Én vagyok Malala
A Szvát völgyében nevelkedő lány először 11 évesen szólalt fel, amikor a szélsőséges tálib fundamentalisták egyre nagyobb irányításra tettek szert a tartomány felett és többek között azt is megtiltották a lányoknak, hogy iskolába járjanak. Malala minden veszély ellenére Búzavirág néven blogolni kezdett, és részletesen beszámolóival hírt adott a nagyvilágnak, milyen az élet a tálibok uralma alatt.
Miután a pakisztáni erők újra visszafoglalták a völgyet, édesanyja és családjuk aggodalma ellenére Malala vállalta, hogy szerepeljen egy dokumentumfilmben és édesapjával együtt egyre több nyilvános szereplésen is részt vett. Ezzel visszavonhatatlanul kiderült, hogy ki az a lány, aki fel meri emelni a hangját a kegyetlenségükről hírhedt tálibok uralma ellen. Hamarosan egymás után kapta a leveleket, amelyekben azzal fenyegették, megölik, amennyiben nem hagy fel a ,,nyugatias” gondolatok terjesztésével. Fenyegetéseikkel nem értek célt, sem az édesapját, sem Malalát nem tudták elhallgattatni. ,,Nem hagyhatom el a vidéket. A Globális Békebizottság elnöke, az elöljárók tanácsának szóvivője, a Szváti Magániskolák Szövetségének elnöke, saját iskolám igazgatója, egyben családfő vagyok” –mondta Malala édesapja, aki a veszély ellenére barátaival és lányával együtt továbbra is aktívak maradtak, tüntetéseket és sajtókonferenciákat tartottak. 2012. október 9-én aztán bekövetkezett, amitől mindenki féltette a fiatal lányt: két tálib fegyveres megállította az iskolába tartó buszt és közvetlen közelről fejbe lőtték. A lány azonban túlélte a támadást, jelenleg Angliában él, Nobel-díjat kapott és azért küzd, hogy a világ legelzártabb területein is szabadon tanulhassanak a lányok.
Malala Yousafsai felvállalása tovább formálta a feminizmus megítélését, arról nem beszélve, hogy korábbi tetteivel hatalmas motivációt jelentett azoknak a világ különböző pontjain élő fiatal lányoknak, akiknek nap mint nap a földbe tiporják a jogaikat. Az ő nyomát követte a 19 éves Sonita Alizadeh is, aki a rapet választotta, hogy hallassa a hangját és elmondja sok afgán lány tragikus történetét. Sonita jól tudja, milyen az, amikor gyerekkorúként házasságra akarnak kényszeríteni valakit, csak neki szerencséje volt és végül sikerült kibújni a házasság alól. Ez a szerencse azonban ritkán adatik meg sorstársainak, a legtöbb esetben a 9-10 éves gyereklányokat valóban férjhez adják, az engedetlenségért pedig akár halálbüntetés is kiszabható a fiatal menyasszonyokra. Sonita 10 éves volt, amikor a szülei férjhez akarták adni, elmondása szerint ebből semmit sem értett, csak annyit vett észre, hogy hirtelen sok új ruhát és ékszert kap. Végül a megállapodás nem jött létre, de 16 éves korában édesanyja újra előállt a házasság tervével. Alizadeh a CNN-nek adott interjújában elmondta, hogy szülei 7000 USA dollárért (kicsit több mint 2 millió forint) szerették volna eladni. A lány ekkor már elég idős volt ahhoz, hogy felfogja, miről van szó és mi forog kockán, ezért kétségbeesetten tiltakozni kezdett. Nem sokkal később a YouTube-ra feltöltött egy videót ,,Brides for sale” címmel, amelyben egy barátnője történetét dolgozza fel, akit nagyon fiatalon férjhez adtak.
A The World Health Organization (WHO) felmérései szerint évente 14 millió lányt házasítanak ki 18 éves koruk előtt, ez naponta 39 000 leánygyereket jelent. Alizadeh egy interjújában arról mesélt, hogy országában egy "jó kislány" csendben van: a szülők nem beszélnek a lányok jövőjéről, a lányoknak pedig nincsen beleszólásuk az őket érintő döntésekbe, ahhoz mennek hozzá és akkor, akihez és amikor a szülők úgy határoznak. A videónak köszönhetően a fél világ felfigyelt a lányra, aki azóta Amerikában tanul egy bentlakásos iskolában.
Ha ez a tendencia folytatódik, a jövő generációi talán végre már úgy nőnek fel, hogy a feminizmust nem fogják összekeverni a férfiutálattal, és evidens lesz számukra, hogy az esélyegyenlőségnek az élet minden területén érvényesülni kell, legyen szó tanulásról, karrierről, jövedelemről, érdekérvényesítésről vagy politikáról.
Közben az is kiderült, hogy a szemléletformálásból akár egy játékkészítő cég is kiveheti a részét, nemcsak az általuk gyártott játékokkal, de már egy jól eltalált hirdetéssel is. Mint például a GoldieBlox, akik idén jöttek ki az alábbi Fast-Forward Girls 2015 kampányukkal, amelyhez készítettek egy videót is (ez sajnos a napokban lekerült a YoutTube-ról). Ebben olyan ismert, ikonikus nőknek öltöztetettek be fiatal YouTube sztárokat, mint Hillary Clinton, Nicki Minaj, Amy Schumer, Misty Copeland, Hillary Clinton, Ruth Bader Ginsburg, Abby Wambach, Isis Anchalee, Viola Davis, Jen Welte, Nicki Minaj, és Beyoncé. A fiatal előadók pedig Heaven King, Jillian az EvanTube-tól, Sam Gordon, RadioJH Audrey, Annie & Hayley a Bratayley-ből, és Flippin' Kati voltak, akik valószínűleg már most tudják, hogy a nők princípiumát nem kizárólag a szülés jelenti.
