Rég vártunk már ennyire magyar filmet, és rég jöttünk ki ennyire idegesen a moziból utána.
Amióta létezik nekünk egy (elméletileg) elfogulatlan Filmalapunk, sokkal könnyebben számon kérhetőek az elköltött forintmilliók (jelen esetben 270 millió, leírjuk betűkkel is, mert ez röhej: kétszázhetven millió forint), mint eddig, amíg fogalmunk se volt arról, hogy kinek, mi alapján osztogatják a közpénzeket a forgatásokra. Látván az azóta készült filmeket merenghetünk azon, hogy ez vagy az vajon mi alapján kapta meg a támogatást, illetve azon is, hogy milyen forgatókönyveket olvashatnak a bírák, ha ezekre mondanak áment. Mert kezd általánossá válni az újkori filmjeinknél, hogy már nem kell a párbeszédek teljes elviselhetetlensége miatt kapaszkodnunk a szék karfájába; a magyar forgatókönyvírók megtanultak párbeszédeket írni. Nincs ez másként Dési András György és Móray Gábor Az éjszakám a nappalod című filmjénél se, a párbeszédek nagyon is életszerűek voltak, maximum a poénok voltak rosszak.
Csakhogy ez a film több szempontból is igazi érvágás. Érvágás, mert igazi nézői átbaszásról van szó, és nem véletlen a kifejezés, mert nagyon, ismétlem nagyon sok jót vártunk tőle. Miért is ne vártunk volna sokat, hiszen ami már látatlanban is látszott, hogy jó a szereposztása, a grafikája, a plakátja, megnézve pedig az is kiderült, hogy jó a képi világa, jó a zenéje, sőt a jó színészek jól is játszanak benne – csak kár, hogy a nagy büdös semmit.
Nem lehet közben nem azon gondolkozni, hogy vajon a szerzők (akik mellesleg a rendezőpáros is egyben) hogyan verték át Vajnáékat (vagy Vajna b. nejét???), egyáltalán, hogy miért nem mondta nekik valaki, aki ért egy kicsit a filmekhez, hogy nincs baj srácok, dolgozzatok még két évet (tíz évig írták amúgy, muhahha) ezen a könyvön, aztán majd meglátjuk.
De nem. Kell a fekete komédia, ha a fene fenét eszik is! Pedig még az Isteni műszak is megbukott, ami ehhez képest tényleg maga volt a csoda! Jó, most igazságtalanok vagyunk, ha a szarhoz viszonyítunk, akkor könnyedén elmondható az Éjszakám a nappalodról, hogy nem rossz, mit tudom én, így vannak benne jelenetek összevissza, értelem nélkül, ilyesmi. Mert ez tényleg nem rossz egy olyan mezőnyben, ahol valaki pénzt ad egy bármilyen Kabay Barna-filmre. De most tényleg csak azért kéne dicsérjük, mert vannak sokkal rosszabbak is? Aligha.
Gyorsan essünk is túl a tartalmon, úgyis tökmindegy. Van egy Novák (Czukor Balázs) nevű főhősünk, aki egy hete nem alszik; járja a budapesti éjszakát és megismerkedik egy furcsa társasággal (Anger Zsolt, Kovács Krisztián, Pálos Hanna, Vajda Milán), akikben az a legérdekesebb, hogy furcsák. Valamiért (sose derül ki, miért) a szíve mindig visszahúz hozzájuk, így minden este újra és újra kiszökik állapotos csaja (Szamosi Zsófia) mellől, hogy bolyongjon velük egy sosem (vagy talán a kilencvenes évek elején egy kis ideig) létezett Budapesten; így kerül egy esküvőre, amit egy építkezésen tartanak, meg egy roma ócskáshoz (Kaszás Gergő), akinek mondjuk tényleg nagyon fain cuccai vannak (helyszínek csillagos ötös! Látvány: Pater Sparrow).
Aztán a "bandavezér" Volf (Anger) kitalál valami rettenetesen zavaros rablást, és mindenki meg akar ölni valamiért majdnem mindenkit, de végül csak egy repülőt nyomnak fel, mert Novák nappal fekete dobozokat rak össze. Mikor már nagyon közeledik a kilencvenedik perc, a konfliktus a tetőfokára hág; előkerülnek a gyógyszerek meg a pisztoly, meg a féltékeny terhes csaj is, közben eltűnik a semmiben Volf és Gida (Kovács), utóbbiról azért folyamatosan elmondják, hogy őrült gonosz, mert már gyerekkorában gyilkolt.
A filmre amúgy is jellemző, hogy rettenetesen unalmas mindenkiről mindent csak elmondanak benne, Novákról például, hogy szarul néz ki, pedig a film alatt konkrétan semmit nem változik, holott szegény Papp Vera már az elején elmondja, hogy hamar kinyírja az embert az álmatlanság. Nem látta valaki a Gépészt? Nem hiszem, hogy Czukornak akár egy kilót is kellett volna fogynia ezért a szerepért (kár lett volna az egészségéért), de azért valami sminkes megpróbálhatott volna elnyűtt arcot faragni neki.
Az egész azért mélységesen felháborító, mert a figurák zseniálisak, a színészek meg még annál is zseniálisabbak lennének, ha a szerepeik nem csak felskiccelve lennének. Jó, Angerrel néha elszalad a ló, de simán beleférne, ha lenne történet, izgalom vagy bármi, amitől nem elalszunk. Egyszerűen a szívem szakadt meg a Vajda Milán játszotta Turiért, annyira jól kitalálta magát, és akkor tényleg, de tényleg annyi az összes szerepe, hogy néha bárgyún azt mondja: "Namaskar! Ez egy indai köszöntés." WTF?????? Hogy abból kéne rájöjjünk, hogy Gida bármire képes, hogy egy késsel megszurkál egy dinnyét? Az egész film rettenetesen unalmas, de úgy, hogy közben telis-tele van annyi kiaknázatlan lehetőséggel, amitől síkítani tudtunk volna.
Szóval kár. Kár, mert elpocsékoltak tök jó színészeket tök jó karakterekre, tök jó díszletekben és jelmezekben teljesen feleslegesen. És ha másnak tök mindegy is, nekik, akik nyilván rengeteget dolgoztak azon, hogy legalább ez jó legyen, biztos nem lesz az.
