34 éves, most halt meg az anyja, és a pasija is egy szemét. Könyv azoknak, akik hisznek az igaz szerelemben.
Imádta az Utóirat: Szeretlek című könyvet? Zokogva olvasta Gerry és Holly szívszaggató történetét? Gombóccá gyűrt százas csomag pézsével nézte végig (könnyein át!!) a belőle készült filmet? Akkor azonnal vegye meg Lori Nelson Spielmann Álomlistáját. A sztorija ugyanis kísértetiesen hasonló, itt viszont nem egy férj, hanem egy túl korán elhunyt anya hagy leveleket 34 éves lányának.
A családi businessben dolgozó nő, akinek persze van egy pasija (akivel természetesen nem túl boldog), a hagyatéki tárgyaláson jön rá, hogy a sokmilliós biokozmetikai cég igazgatói széke és az örökség helyett egyelőre csak egy listát kap. Ráadásul ezt még ő írta, igaz 14 éves korában, és 20 olyan tételből áll, mint hogy: "Legyen egy kisbabám! Vagy kettő!", illetve: "Vegyek egy lovat!" Tehát, nem meglepő módon, megörökli saját álomlistáját.
A lista teljesítésére mindössze egy éve van, amúgy ugrott az örökség. Az egy év pedig nem tűnik túl hosszú időnek, figyelembe véve, hogy például egy gyerek összehozásához eleve ennek az időnek több mint kétharmada szükséges.
A pasija persze bevállalná az örökség reményében, de a lány rájön, mégse ő az igazi, és különben is: a "Szerelmesnek lenni!" is szerepelt a feladatok közt. Nem könnyű helyzet ez, de szerencsére szerepel benne gyanúsan kedves és szerethető ügyvéd - naná, hogy van egy nem túl boldog kapcsolata -, egy csodás, Burberry kabátos úriember, és még sokan mások.
A regény jól van megírva, azon a szokásos hömpölygős módon, amit ciki vagy sem, de nem lehet abbahagyni. Ennek oka főleg az, hogy mindig lehet izgulni, mi történik, miután a főszereplő egy részfeladatot sikeresen teljesítetett, és milyen levelet kap a gyanúsan kedves és szerethető ügyvédtől, akibe mondani sem kell, kicsit belehabarodik, hogyan próbál meg minden feladatot teljesíteni, és hogyan jön rá a végére, hogy a mamája már megint a legjobbat akarta neki, még akkor is, ha ez néha nem volt egyértelmű.
Nem mondom, hogy ez lesz a legféltetettebb könyvünk, három hetente sem fogjuk újraolvasni, de az biztos, hogy a maga könnyed módján nagyon jó kis esti levezető. Úgyhogy ne is lepődjenek meg, állítólag már a film is készül belőle.
