Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Christina Lauren Gyönyörű rohadék című könyvének szereplői acélgerincűek és közhelyesek, de legalább sokat kúrnak.
A miértről csak sejtéseink lehetnek, de az történt, hogy a pornóirodalom szárnyalni kezdett azzal a Szürke ötven árnyalata című könyvvel, amit valahogy sosem volt bátorságunk a kezünkbe venni, egyszerűen mert nem nekünk szól. Aztán mikor a közelmúltban kijöttek Christina Lauren Gyönyörű rohadék című regényével, hangot adva annak, hogy a kritikák szerint jobban van megírva, mint a fent emlegetett mű, kénytelenek voltunk rábukni a nagybetűkkel írt háromszáz oldalra, hogy megnézzük, mit tudhat egy ilyen.
A Gyönyörű rohadék cselekményét kiadás előtt már kétmillióan követték a neten, de hangsúlyozzák, keményen átdolgozták a szöveget, mielőtt a nyomdába került. Elsőre ennek örültünk, aztán meg nagyon pofára estünk, amikor négy oldal katasztrófális reggelről és a főnökről szóló lányregényes jelző után rögtön a falhoz nyomták a főszereplőnőt. Sőt, ez az állapot csak fokozódott, öt, max hat oldal után mindig dugtak benne. Persze mit is várjon az ember egy pornóregénytől, mégis felmerült bennünk, hogy ha már Hollywood is megvette ezt a sztorit, akkor esetleg lehetnének benne hús-vér karakterek a szex mellett.
A cselekményről írni spoilerezés nélkül lehetetlen, mivel a kúráson kívül nem nagyon van cselekmény, bezzeg érzések, azok vannak dögivel. Bugyuta hollywoodi sztorinak amúgy simán elmegy a történet, amiben a 27 éves főszereplőnő (akinek makulátlan tiszta az élete) őrjítően tehetséges gyakornok egy nagyon menő chicagoi ügynökségnél, ahol már csak a harminc éves mocskosul jóképű, karrierista, ám szarfej főnökét kellene elviselnie egyetlen évig. Talán mondanunk sem kell, hogy elégé elviseli alulról-fölülről, de sajnos a köztes részekben sem több a történet egy közhelyes limonádénál, ami megint csak arra jó, hogy az ember kiakadjon, amiért nálunk bezzeg nincs az a gyakornoki állás, amiből hetente új La Perla bugyikat tudna vásárolni az ember. Szereplői sterilek, annyi derül ki róluk, hogy acélból van a gerincük, sőt nincsen semmilyen bűnük (leszámítva a munkaidőben kufircolást), és úgy dugnak liftekben és garázsokban, hogy még az kevés cselekménybonyolítás sincs kiaknázva a sztoriban, hogy Chicago mai irodaházai feltehetően be vannak kamerázva.
De minek is a bonyolítás, amikor Bennett és Chloe mindketten tökéletesek? Tökéletes a testük, a hajuk, a tehetségük, utóbbinak még a modora is tökéletes, az előbbi meg férfi. Lauren ennek ellenére változatosan írja le a különböző kúrásokat és mókás, ahogy az írónő beleképzeli magát egy férfi helyzetébe, hiszen az olvasó előtt Bennett érzései is feltárulnak (mutasson már nekem valaki egy igazi férfit, aki mindenben olyan mintha a Csipkerózsikából lépett volna elő, csak persze szigorúan a felszínen bunkó, hogy a hülye nő jól beleszeressen). Ha még mostanában megy hosszúhétvégézni, és nem akar semmi megterhelőt, talán érdemes elvinni, persze csak ha fogékony az ilyesmire, annál is inkább, hiszen novemberben már jön a második része, a Gyönyörű idegen, és szinte borítékoljuk, hogy belőle lesz harmadik is.
