Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az előadásban a rendező által írt fikciós történet keveredik majd a valósággal, miután a színészek mellett három civil szereplő is játszik a Noéplanete-ben, akikkel a nézők majd beszélgethetnek.
Noéplanete (Noé-planéta) címmel szerda este mutatja be Schilling Árpád legújabb rendezését a párizsi Chaillot színház (Théatre National de Chaillot). Az Eiffel-toronyra néző, Chaillot-palota 1200 férőhelyes termére készülő színházi produkciót a magyar rendező franciaországi visszatéréseként harangozta be a francia sajtó. A Schilling Árpád által vezetett Krétakör Színház több mint egy évtizeden át rendszeresen vendégszerepelt a társulat külföldi karrierjét a kezdetektől felkaroló párizsi MC 93 Bobigny kulturális központban, a csapat négy évvel ezelőtti feloszlatása óta azonban először dolgozik a rendező francia színházban.
A francia nyelvű előadást Schilling Árpád az MTI-nek adott interjújában műfajilag és tartalmilag is az elmúlt négy év összefoglalásának nevezte. Esztétikailag a cirkusz, a film és a zene keveredése lesz a produkció, amelyben a színpadi játékkal párhuzamosan a háttérben végig látható egy különleges helyszíneken, előre leforgatott film. Tartalmilag pedig a kiszolgáltatottság, a szegénység, s azon belül is kiemelten a romák és az emigránsok helyzete kerül a középpontba.
Az előadásban a rendező által írt fikciós történet keveredik majd a valósággal, miután a színészek mellett három civil szereplő is játszik a Noéplanete-ben, akikkel a nézők majd beszélgethetnek. Egyikük egy cigány származású magyar munkásfiú, és két olyan Franciaországban élő roma fiatal is színpadra lép, akik a szüleikkel hét évvel ezelőtt gyerekként érkeztek Romániából, és most a kitoloncolás fenyegeti őket. "Az európai emigráns közösségek közül a romák vannak a legsúlyosabb és leglehetetlenebb helyzetben, mert annak ellenére, hogy uniós állampolgárok, egyik tagállamban sem látják őket szívesen" - hangsúlyozta a rendező.
Az előadás alapvetően arra a kérdésre keresi a választ, hogy a zsidó-keresztény kultúrkörben mit jelentenek pontosan azok a fogalmak, hogy megmentés, feláldozás, kiválasztás, szolidaritás, illetve hogy milyen eszközökkel, kik és hogyan választják ki azokat, akiket meg akarnak menteni vagy be akarnak fogadni. Schilling Árpád elmondta, hogy az elmúlt négy év kísérleti és pedagógia munkái után ismét a történetmesélés és a kreatív munka érdekli elsősorban. Kész színdarabot azonban nem akart színpadra állítani, ezért maga írta meg a Noéplanete-ben elhangzó szövegeket, ő állította össze az előadás alapkoncepcióját és a színpadtervet is ő készítette, ami alapján a díszletet Ágh Márton tervezte. "Nagyon nagy kihívás lesz számomra és a közönség számára is, hogy egy teljesen újfajta dolog született, de úgy éreztem, most ennek jött el az ideje" - hangsúlyozta a rendező. Az elmúlt négy évben elsősorban vidékfejlesztő programokban készült projektjei a rendező saját bevallása szerint nem voltak elég szórakoztatók és tömörek a nagyközönség számára. A Noéplanete-ben viszont olyan pörgős dramaturgiát és esztétikai keretet próbált teremteni, hogy a nézők élvezzék azokat az interaktív helyzeteket, amelyeken keresztül megtapasztalhatják a szereplők sorsát.
Az előadás tartalmában magán viseli mindannak a nyomát, amit a rendező az elmúlt években csinált, de erős megszerkesztettséggel most minden pontos helyet és értelmet nyer. "Az kell, hogy azt érezze az ezerfős közönség az elejétől a végéig, hogy jó kezekben van, nem fog elúszni az idő, nincs szöszmötölés a hátsó sarokban, hanem egy teljes előadást lát" - fogalmazott Schilling Árpád.
A produkcióban a civil szereplőkön kívül 13 fiatal francia színész és cirkuszművész működik közre, akiket egy castingon választott ki Schilling Árpád. A szereplőválogatásra több mint háromszázan jelentkeztek Franciaország és Svájc különböző színiiskoláiból. A Néoplanete Párizsban október 17. és 26. között tíz alkalommal látható, majd franciaországi turnéra indul. Az előadás a Krétakör, a Chaillot színház, a párizsi Compagnie des Petites Heures, a genfi Comédie színház és a Montpellier-i Printemps des comédiens nevű fesztivál koprodukciójában készült.
