Felextrázott cirkuszfilm, vagy az unalom hangja?

Megnéztük Deák Krisztina filmjét, az Aglaját ketten, nem értettünk egyet róla, így ön most eldöntheti, szeretni vagy utálni akarja-e velünk.

Elmentünk, megnéztük Deák Krisztina Aglaja című filmjét, mert végre forgalmazóra talált, így a héten bemutatják a mozikban is. Ha más nem is, véleményünk biztos van, azt pedig most ön döntheti el, hogy jót vagy rosszat szeretne-e inkább olvasni a rendezőnő legújabb filmjéről, amiben Ónodi Eszter játssza az egyik főszerepet. Ha szépet szeretne olvasni a filmről, kattintson az Alapból Szeretem feliratra, ha inkább a lehúzás érdekli, akkor olvassa az Alapból Utálom-ot.

És, hogy miről szól a film?

Cirkuszosnak lenni Romániában Ceausescu ideje alatt nem volt jó. Ez igen hamar kiderült Deák Krisztina új filmjéből melynek forgatókönyvírója és rendezője egyben. A film Aglajáról szól, egy cirkuszban született kislányról, aki tehetelenül sodródik az életben, az egyetlen állandóság az életében a rettegés. A család felismerve az élet nehézségeit, nyugatra szökik, hogy Németországban kezdjen új életet. A cirkuszba azonban csak a bohócként dolgozó papát szerződtetik le, így Sabina (Ónodi Eszter), a Román Állami Cirkusz sztárja munka nélkül marad. Így míg Tandarica (Bogdán Zsolt) papa pénzt keres és a nőket kergeti, addig a korábbi sztár csirkét pucol, és igen boldogtalan. Aztán fordul a kocka, és mégis fellépési lehetőséget kap. Az Acélhajú nő című számával fellépő Sabina minden este a hajánál fogva lóg a manézs felett, miközben lánya lentről figyeli, vajon leesik-e a mama?