1979 óta március 24-e a miniszoknya világnapja: ennek alkalmából megnéztük, melyik pesti üzletben milyen miniket lehet 2012 tavaszán kapni. Sokkoló és ízléstelen darabok közt szemezgettünk, persze vannak szép minik is, de azokat kifejezetten keresni kell.
Miniszoknyát természetesen már 7500 évvel ezelőtt is hordtak, mégpedig a Vinca-kultúra női, de aztán jó hosszú időre eltűnt ez a trend. 1956-ban támadt fel, Mary Quant divatbemutatóján: a tervező egy kollégáját koppintotta egyébként, csak épp a szoknyát sokkal rövidebbre szabta – írja a wikipedia.hu. eleinte persze felháborodást keltett a mini, de a 60-as években nagy népszerűségre tett szert, Twigginek hála, aki előszeretettel hordta. A miniszoknya a szabadság szimbóluma lett, a nők egyre többet mutattak magukból.
A miniszoknya világnapja 1979 óta március 24-e, amikor állítólag rengetegen vesznek minit, hát vegyen szombaton ön is! A 80-as évek még a szabados 60-as éveken is túltett, ez az ultramini korszaka volt, akkoriban 38 centi hosszú szoknyákban borzolták a nők kedélyeket, akárcsak most, mikor újraéled a 80-as, 90-es évek divatja.
Ennek megfelelően a fast fashion boltokban találtunk is pár minit, bár sokkal nagyobb a választék a térdnél, vagy pár centivel fölötte végződő szoknyák terén – sokan a gazdasági válságot okolják a hosszabbodó szoknyák miatt.
Neonbarack tapimini és flitteres társai
Péntek délelőtt a Vörösmarty térre indultunk, ahol a turistáktól nem nagyon láttuk a saját árnyékunkat. Beverekedtük magunkat a Bershkába, ahol olyan miniszoknyakölteményekre bukkantunk, hogy nekem konkrétan lesett az állam, azóta sincs a helyén. A flittertől, a csipkén, a műszálon és a kilencvenes évek elejét idéző neon-kamupamut darabokon keresztül minden volt ott, fel is próbáltuk őket. Nekem a legjobban a rikító barackszín tapimini tetszett nagyon, ami annyira feszült, hogy majd szétrepedt seggemen. A 90-es évek eleji cipzáras miniruciban pedig úgy festettem, mint egy Bonanza Banzai gruppi. Nem azt mondom, jó is ez a régen minden jobb volt-dolog a divatban is, de azért álljon már meg a menet!
A következő állomás a Coin volt, ami egy hónap múlva bezár, így hatalmas árengedményekkel várják a vásárlókat. Találtunk is pár igazán remek darabot. Egy kényelmes kék szoknyát, amiben igazi lambadakirálynőnek éreztem magam –még a műbőr öv ellenére is–, egy flitterrel kivert förmedvényben pedig megduplázódott a csípőm mérete.
Kivénhedt sellő a próbafülkében
A viszonylag foghíjas miiniválaszték átböngészése után meg sem álltunk a H&M-ig. A műszáltól, a műanyagtól és a pikkelyflittertől majd összeroskadt szerencsétlen üzlet - csak épp a szoknyák többsége nem mini volt, hanem decensen térdig érő. Két személyes kedvencem következik: egy arany, plasztik, rakott szoknya, amiben úgy éreztem magam, mint egy igazi csőben sülő brokkoli, és egy pikkelyflitteres kék mini, amiben az az 5 perc is sok volt, amit benne töltöttem - csodás képek a galériában. Veszettül kényelmetlen, úgy néztem ki, mint egy amputált uszonyú kivénhedt sellő, és halvány lila gőzöm sincs, hogyan lehet ebben a szoknyában leülni, mozogni, kényelmesen érezni magunkat. Szerintem sehogy.
A New Yorkerben alig volt mini. Én egy újabb fodros prostiszoknyát találtam, amit felöltve úgy is néztem ki, mint egy igazi örömlány, bár a látványon sokat dobott a pink magassarkú is. A New Yorker után a visszafogott Promod következett, ahol egy kifejezetten elegáns fehér minit próbáltam fel, aminek 38 cm a hossza - hoppá, éppen ennyi volt a 80-as években az ultramini szoknyák hossza, ami akkor még nagyon rövidnek tűnt. Most meg már egész decensnek tartjuk... Tetszett, az ára sem olyan vészes (6990 forint), bár annak örültem a legjobban, hogy végre nem műanyagból készült szoknyát próbáltam fel, hanem olyat, amit meg is vennék.
Vannak azért szépek is
A Zarában és Mangóban érdemes egyébként hétköznap is hordható miniszoknyát keresni: a gyöngyökkel hímzett, közel 26 ezer forintos szoknya álomszép, de 14 ezer forintért már különleges és ízléses darabok kaphatók. A Mangóban 5-6 ezer forintért lehet egyszerű, ám épp ettől jó miniket kapni, melyeket akár egy elegánsabb estére is fel lehet venni. A Pull and Bearben egy fehér csipkeszoknyába szerettünk bele, és az ára sem volt vészes (a Zarához képest), 9 ezer forint volt.
Összefoglalva a miniszoknyakörkép egy jófajta LSD-tripre emlékeztetett, az egyik pillanatban csőben sült brokkoli voltam, a másikban amputált farkú sellő, a következőben ukrán prosti, voltam szaloncukor is, lamabada királynő és egy kicsit irodista. Ha szép mint szeretne, mélyebben a pénztárcájába kell nyúlnia, és ajánlott a Zara-Mango-Promod tengelyen mozogni (ezekről sok jó minőségű kép van a galériában), ha azonban tinibuliba, vagy farsangra készül (esetleg a Közgázra Gólyabálra), akkor a Bershka-New Yorker-H&M trióban érdemes nézelődnie. Utóbbit jóval olcsóbban megússza, mint a szép mini vásárlást, viccesen közönséges darabok bőven vannak 5 ezer forint alatt, egy-egy jobban kidolgozott, szebb szoknya pedig akár 25 ezer forintba is kerülhet.
Miniszoknya etikett
Állásinterjúra, munkahelyre, hivatalos helyekre nem tanácsos miniben menni!
Sose vegyünk mélyen kivágott felsőt a minihez, az már túl sokat mutat!
Ha túl merésznek érezzük a miniszoknyát, vegyünk alá harisnya helyett leggingst!
Figyeljünk a színharmóniára: a legegyszerűbb egy fekete vagy fehér minihez felöltözni, sose legyen rajtunk egyszerre túl sok szín!
Farmerminihez kicsit közönséges a körömcipő (jobb a balerina), elegáns szoknyához viszont mindig magassarkú legyen rajtunk és egy elegánsabb blúz!
