1. rész: Nubu, Je Suis Belle, Nanushka bemutató
A Budapest Essential Lookson a friss magyar dizájnerek mellett felvonult egy-két olyan név is, akiket a jótékony bulvár még az ország legeldugottabb csücskében is megismertetett a közönséggel. A legnagyobb attrakció pedig az volt, hogy eddig példátlan módon egy nemzetközi márkának, a Max Marának is showt rendeztek. A könnyedebb vonulat után most vegyük számba azokat, akik kicsit komolyabb stílusú, elegánsabb nőket vesznek célba.
Use Unused: mi történt?
A fiatal tervezők közül kétségtelenül a Use Unused az, amelyik a leginkább kifinomult és elegáns nagyvilági nőknek szól. Általában nem törekszenek arra, hogy igazodjanak a nemzetközi trendekhez, ha valamilyen irányzat mégis megjelenik, azt saját képükre formálják.
Nem tudom, hogy most mi történt, de ez a kollekció csalódást okozott. Minden korábbihoz képest nyilvánvalóbban jelent meg benne a hivatkozási pont, a luxus '70-es évek vonulat, ami már az őszi szezonban is népszerű volt. Ezt erősítette minden: a szabások (trapéznadrág), a kollekció több mint felét uraló farmerkék és homokszín árnyalatok. A farmert viszont valahogy nem sikerült Use-osítani, ráadásul az egyik anyag, amit használtak, egyszerűen csúnya volt. Még ezek a nádszálkisasszonyok is ormótlannak hatottak benne, bármilyen finomság nélkül.
Voltak még fehértől púder- és lazacrózsaszínen át narancsig tartó színekben pompázó kötelező miniruhák és estélyik is, a tervezőktől már ismert drapériázott, csavart, aszimmetrikus megoldásokkal. Az egyetlen trükk, ami újnak tűnt, hogy helyenként ráhagyott lebernyegekkel díszítették a szoknyákat, ez például táskán is jól nézett ki, és a vége felé egy púderes maxiruhán. Összességében azonban túlságosan széttartott az egész, nagy kár.
Makány Márta: a mértéktelenség iskolapéldája
Makány Márta showja nagy falat. Az ő nevét bulvárlapokból- és műsorokból, mindenféle celeb-gálákról és esküvőkről lehet ismerni. Mivel ő ezt az igényt szolgálja ki, ezért amit képvisel, sem nemzetközi, sem a magyar tervezők univerzumában nem igazán lehet értelmezni. Sokkal inkább a kenyeret és cirkuszt a népnek elvén: a kollekciójában minden van, minden színben és lehetőleg minél több anyagot felhasználva. A legváltozatosabb klisé helyzetekhez öltöztet: halászfalucskában nyaraláshoz, proccos esküvőhöz, még a bikaviadal is eszembe jutott a kígyómintás (!), szivárványos flamenco-szoknyákról.
Természetesen nem kell mindenkinek a minimál-vonulatot követnie, de Makány egyértelműen a több többre esküszik: belezsúfolni a mintaáradattól habcsókos szoknyákig amit csak lehet. Emiatt aztán többször is elkerekedik a szemem: például amikor 10 évvel ezelőtti butikos minták bukkannak fel hableányos ruhákon, vagy amikor a tervező díszhalak uszonyát idéző tüllfodorral dobta fel a nadrágok szárát, egy burjánzó kígyó- és virágminta házasítás látványa pedig nagyon fáj.
Max Mara: a letisztult ellenpont
Az olasz Max Mara és fiatalosabb vonala, a Sportmax bemutatója az előző után igazi felüdülés volt, megnyugodott az ember szeme. Semmi fakszni, csak szép színek és egyszerű, jól szabott sziluettek – minőségi alapdarabok, a legjobb értelemben vett konfekció. Ez az a márka, ami mindig is ezt a felfogást próbálta közvetíteni, ezért nem kürtölték soha világgá, hogy ki is áll a ruhák mögött. Nem mintha itt ne fordultak volna elő furcsa dolgok: a boka felett lengedező nadrágszárra például nehezen tudnának rábeszélni egy épeszű nőt, és néhány felső A-vonalú szabása sem biztos, hogy utcán jól néz ki.
A Sportmaxnál aztán megjelentek a minták is, pillangókkal készültek a nyárra. Az áttört anyagok is igazán szépek voltak, de a romantikus mellett megjelent több sportos, úszódresszek vagy épp teniszruhák ihlette darab. Mindenesetre érdekes a kontraszt a magyar tervezőkhöz képest, hogy az olaszok fiatalosabbnak szánt ruhái is mennyivel konzervatívabbak – Magyaroszágon azért még nem svájci internátusokban nevelkedett ifjú hölgyekkel van tele az utca.
