Hétvégén lezajlott a Budapest Essential Looks nevű maratoni divatbemutató, ami a magyar divat színét-javát lett volna hivatott bemutatni. Az első részben a könnyedebb kollekciókat vettük górcső alá: volt unalmas minimalizmus, csodás színek és túlárazott játszósruhák is.
A Schwarzkopf Professional szponzorálta Budapest Essential Looks nevű, két napos, több órás maratoni divatbemutató-sorozattól sokan várták, hogy végre valahogy egységesíti a magyar divattervezők seregszemléjét, de ez már hetekkel ezelőtt, a sajtótájékoztatón kihirdetett neveknél elbukott, hiszen több olyan név is hiányzott, akinek itt lett volna a helye, mások jelenléte viszont erősen megkérdőjelezhető volt.
Olyan szempontból mégis talált az esszenciális szó használata, hogy elég pontosan megmutatta, mi az, ami jó lehet(-ne) a magyar divatban, de kíméletlenül rávilágított a fájdalmas pontokra is. Elsőként lássunk három fiatalosabb, vagy hogy kevésbé rosszízű szót használjak, mondjuk inkább, hogy könnyedebb kollekciót.
Nubu: visszafogottság a köbön
A Nubu a kezdetektől kezdve vizezett Nanushka-klónként él a fejemben. Míg azonban az elmozdult egy kicsit más irányba (na nem nagyon, de erre visszatérek), addig a Nubu valahogy mindig ugyanolyannak tűnik. A színek visszafogottak (fekete, fehér, homokszín, szürkék és egy csepp halványsárga), a stílus pedig az, amit egy csomó skandináv divatblogból unásig lehet ismerni: minimalista darabok, amik többnyire az anyagbőségekkel játszanak.
Szeretem a minimalizmust, de kell valami olyan csavar, valami szabászati truváj, ami hozzátesz annyit a ruhához, hogy azt mondjam, ezért hajlandó vagyok több pénzt kifizetni, mint egy tömegcikkért, itt pedig sajnos egyetlen darabnál sem éreztem, hogy azonnal a szekrényembe kívánkozna. Volt sok veszélytelen alapdarab, tunikák, pólóruhák, de például elég nagy számban voltak maxiruhák is, ami bármennyire divatos is épp most, mégis kevés nőn éri el azt a hatást, ami a tervezők fejében él róla.
Garam Juditnak egyébként két Kepp Showroomos tervező, Kovács Adél és Hajdú Anett is a keze alá dolgozik. Utóbbi a kiegészítőkért felelt, és bizony messze a merev nyakékek voltak a legizgalmasabbak az egész kollekcióban.
Je Suis Belle: a csúcspont a ló
A Je Suis Belle-nél az a furcsa helyzet állt elő, hogy ezt a kollekciójukat a tavalyi berlini jelenlét miatt már majdnem egy éve láthattuk, hamarabb, mint az ezt megelőző télit. Ettől függetlenül mégis tudtak rajta frissíteni: a hangsúlyos vörös, királykék, grafitszürke és fekete darabok mellett fehér kánikula-vonallal egészítették ki a kínálatot.
A Je Suis Belle-től jól ismert játékosság és kísérletezőkedv ezúttal például olyan megoldásban jelent meg, mintha a derékon vagy mellkason celofáncsomagként lenne összefogva az anyag, kis ajándékká avatva viselőjét. Szintén több helyen visszatértek a szegés nélkül hagyott szélek is, ez az, amivel soha nem fogok megbarátkozni dizájner ruhák esetében.
A rojt- és fodortengereket sem erőltettem volna, viszont a Szőke Gábor Miklós faló szobrának mintájával ellátott csodálatos kék és vörös darabok viszont egyértelműen a csúcspontot jelentették. A kollekciónak a hibái ellenére is megvolt a Je Suis Belle-es folyamatossága – ami nem egyenlő az unalmas önismétléssel! -, volt egy szép íve. Ilyen egységet semelyik másik tervezőnél nem láttam a két nap alatt - szeretem Dévényi Dalmában és Kiss Tibiben, hogy nem üldögélnek a babérjaikon.
Nanushka: vég nélküli cukiság
Az első nap esti fősávját Nanushka kapta, mintegy a nap sztártervezőjévé avatva ezzel Sándor Szandrát és társtervezőjét, Áron Esztert, de azért ennek a márkának is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A kezdeti monokróm-mánia mostanra pasztellé változott, a szabások továbbra is a szörföslányok sportos lezserségét (lásd lyukacsos mez-anyag) ötvözik valami kordában tartott műaranyossággal meg néhol a modell rock-sikk elemeivel.
Laza pólók, sortok, oversize tunikák, bébidollok, mellénykék, szoknyácskák jönnek vég nélkül – az egész olyan, mint a túl vizes fagyi, ami sose akar elfogyni. Igazából itt is külföldi divatblogger lányok jutottak eszembe, hordányi van belőlük ilyen roppant eredeti stílussal, steppelt, láncos Chanel-táska másolatokkal.
Nem arról van szó, hogy nem venném fel, a csomózott pántos overált például minden további nélkül, de kutyából akkor sem lesz szalonna: ez még mindig túlárazott játszósruha. Akkor is, ha egy ponton a Gru rajzfilm hőse, Agnes visongja a fejemben, hogy „Olyan cuki, hogy belehaloook!” A modellek frizurája meg végig nagyon furcsa volt, ekkorra rá is jöttem miért: az ágyból kócosan kikelt hatás helyett úgy nézett ki a lányok haja, mint egy kicsit elmozdult paróka.
Folytatjuk a többi magyar tervezővel.
A pénteki nap divatbemutatóiról a Hg.hu számolt be.
