A szakmai körökben minden kétséget kizáróan alaposan beharangozott Fashion Video Fesztivál részeként rendezték meg az első magyar, divat témájú Pecha Kuchát. Nyolc előadónak egyenként öt-öt perc állt rendelkezésére, hogy prezentálja a választott témáját. Volt köztük izgalmas és unalmas, de a kezdeményezés mindenképp üdvözlendő.
Hasonló kezdeményezés már létezik egy ideje a Design Meetup képében, bár ott sokkal szélesebb a felmerülő témák spektruma, az egyes alkalmak meghatározott tematikája ellenére is.
Még nem heverték ki a nyitóbulit
Mi az a Pecha Kucha?
Szabad fordításban: locsifecsi. Olyan nyílt fórum, ahol egy szakma képviselői, vagy alkotói közösségek mutatkozhatnak be egymásnak és a jelenlévő érdeklődőknek. A résztvevők meghatározott ideig beszélhetnek az általuk fontosnak tartott témákról – például művészeti projektekről, fesztiválokról, építészeti ötletekről kreatív megoldásokról, vagy akár a világbékéről. Általában az a cél, hogy egy hely élhetőbb legyen, jobban tudjunk boldogulni. Az ötlet a japánoktól származik, de ma már mindenhol elterjedt a világban.
Ezenkívül ott nyolc percig kell beszélniük a felkért előadóknak és utána a közönség is kérdezhet. Nem tudom, mi lehetett az oka, de a szakma ezúttal elég szegényesen képviseltette magát, mindenkivel együtt 50-60-an ültek a teremben - tudjuk be ezt annak, hogy szombat délre még nem heverték ki az emberek a péntek esti duhajkodást.
Mit vár az ember egy előadástól? Legyen összefüggő, érthető és persze érdekes, valamint az sem hátrány, ha jól beszél az illető.
Ezt a szerencsés együttállást sajnos csak 2-3 preziről mondhattuk el, másoknál mindig hiányzott valami. Ráadásul az öt perc többeket arra késztetett, hogy minél több mindent próbáljanak belezsúfolni ennyi időbe, ez sem volt túlzottan szerencsés. Akadt olyan is, aki kissé már visszatetsző módon használta önreklámra az értékes 5 percét. És azt is meg kellett állapítanom, hogy egy-egy előadás nemhogy újat nem mondott, de leginkább semmit.
Bogárformájú kitűző és a jövő cipője
De lássuk, mikről volt szó! Indításként Kiss Bence Ádám és Mojzes Dóra beszélt közös projektjükről, a BUG-ról. Ez egy, a környezet hőhatásait fényjelekké alakító, origamizott bogár-formájú kitűző, és egyben kiváló példa a divat és a technológia összefonódásával járó tendenciára. Kiss Bence Ádám formatervező elmesélte a fejlesztés történetét és fázisait, majd Mojzes Dóra divattervező beszélt arról, hogy hogyan építette a kitűző köré 2010-es nyári kollekcióját. Ez volt az egyik legkerekebb előadás, még úgy is, hogy már ismertem mind a kitűzőt, mind a két tervező munkásságát.
Vágó Réka a jövő cipőjéről beszélt, és kezdetnek Marty McFly, a Vissza a jövőbe! hősének önbefűzős Nike cipőjét hozta fel példaként arra, hogy hogyan is képzelték ezt 25 éve. Vágó Réka szerint a jövő cipőjét mindig vagy nosztalgikus, de redukált formákkal, vagy futurisztikus, nem emberi tulajdonságokkal ruházzák fel. A tervező szerint az igazi forradalom az anyagokon kívül cipők belsejében történik majd, vagyis hogy hogyan válhat a lábbelink még kényelmesebbé és hordhatóbbá.
A lepukkant lett a glamour
Ezenkívül Cseh Gábor igyekezett bemutatni, hogyan változtatja meg az internet és a technológia a divat fogyasztását. Visnyovszky János, mint a divatvideók hazai pionírja munkájának gyakorlati aspektusait ismertette. Kömlődi Ferenc a cyberpunk és a divat összefonódásáról értekezett.
Bari Máriusz a divatban jelenleg futó technológiai és technikai újításokról és trendekről beszélt: csak hogy egy példát kiemeljek, elég bizarr ötletnek tűnik a bio-couture, vagyis a baktérium alapú ruhák, pedig lehet, hogy ez lesz a jövő. Kóti Réka azt fejtegette, hogyan hódít egyre nagyobb teret a lomográfia és a lo-tech a divatban, úgy, hogy közben szembemegy a divatfotó merev szabályrendszerével.
Steiner Kristóf hasonló gondolatmenetet követve, de a popkultúra felől közelítve mesélt tapasztalatairól, miszerint az alulról jövő kezdeményezések kezdik megtörni a divat elitjének uralmát, ahogy megfogalmazta, „a lepukkant lett a glamour”.
Volt nagyon unalmas is
Bár ezt az eseményt pont szakmainak hirdették meg, kíváncsi voltam, mit ad ez egy kívülálló hallgatónak. Felkelti-e egy átlagember érdeklődését, netán közelebb is hozza hozzá – ami egyébként a szervezők egyik célja is volt a rendezvénnyel? Magammal cipeltem hát egy barátom, személyét fedje jótékony homály, aki bár nyitott gondolkodású, munkája a lehető legtávolabb áll a divattól, érdeklődési körét pedig elég felületesen metszi az egész.
„Összességében nem bántam meg, hogy eljöttem, de volt közte nagyon rossz és unalmas is, szóval nem ártana valami erősebb szűrő. A legérdekesebbnek a BUG-ról szóló előadást találtam, és Marty McFly is rögtön betalált. Viszont ha lesz még ilyen, foglalkozhatnának benne többet a streetwearrel és a különböző szubkultúrákkal is” – mondta.
A gyermekbetegségek szerencsére kiküszöbölhetőek, a szervezés lehet átgondoltabb, de a Fashion Pecha Kuchában abszolút benne van a lehetőség egy szélesebb közönség megszólítására is. Nem lenne rossz, ha gyakrabban, mondjuk negyedévente jelentkezne.
Címlapfotó: A Wear
