„Mielőtt tervezni kezdtem volna az idei táskakollekciómat, a munkát kutatás és gyűjtés előzte meg. Azt tapasztaltam, hogy a táskadivat arrafelé halad, hogy a méretek egyre nagyobbak lesznek. Lehetetlen méretű táskákat is láttam, és elcsodálkoztam rajtuk"- mondta Fehér József bőr formatervező a javarészt nagyméretű táskakollekciójának a bemutatója után a B55 Galériában. A designer eredetileg White márkanév alatt kezdte forgalmazni a kiegészítőket, azóta a márkát Feherre magyarította.
A bőr formatervező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, emellett néhány nemzetközi képzésen is részt vett, többek között Bécsben és Brüsszelben. Saját márkája megalapítása előtt több hazai tervezővel dolgozott együtt, köztük Zoób Katival. A textilek elkészítésénél a legkülönbözőbb anyagokat alkalmazza, a táskáihoz elsősorban bőrt és saját szövésű textilt használ, de tervez még karkötőket, zsebkendőtartókat és más kiegészítőket is. Fehér szövött anyag terveinek jelentős részét festmények formájában tervezi meg. Mint elmondta, táskái tervezésekor kevés varrással dolgozik, inkább szövéssel igyekszik megoldani a táskaformákat.
15 kilót cipeltem
Az irányzat nem valószínű, hogy azért alakult ki, mert egyre nagyobb súlyokat szeretnénk cipelni, így fontos, hogy egy táska több terhelést bírjon ki, mint egy kültéri, felfüggesztett kaspó, inkább a designerek ízlése az alakító tényező.
„Én is szeretem minél nagyobb felületen megmutatni az anyagot, minél nagyobb egy táska, annál látványosabban adja ki a formát” - tette hozzá a Fehér József, aki egyébként temetes súlyt cipel az egyetlen – amúgy nem saját tervezésű - táskájában, amelyet évek óta használ.„Már jó ideje hordtam egy Björn Borgot, 15 kilót cipeltem benne körülbelül, amikor a súly miatt tönkrement a karabinere. Ekkor gondoltam először, hogy én is tudnék magamnak táskát készíteni." Fehér József azóta sem szívesen használ fém kelléket, úgy gondolja, egy táskát nem feltétlenül tesz elegánsabbá egy minimalista fém tárgy.
„A finom megoldások híve vagyok. Valamikor dolgoztam egy virágnagykereskedésben. Egy virágkötő kollégám mesélte, hogy a tanára azt kérte tőle: itt van előtted egy adag virág, kössél belőle egy ötvenezer forintos csokrot! A kollégám megkötötte, és akkor azt mondta a tanára: jó, most abból is köss egy ötvenezer forintos csokrot, ami lehullott. Úgy gondolom, ezek a kihívások, ezek viszik előrébb az embert."
Adódott tehát a kérdés, amellyel Fehér Józsefhez fordultam: mi tesz egy táskát ötvenezer forintossá?
„Azok a megoldások teszik drágává, amelyek fölött a tömeggyártás kénytelen átsiklani: ha kézzel szövöd az anyagot, ha kézzel csomózod a cippzár fogantyújút, és más hasonlók."
